Mickey webnaplója

Tömörkényt olvasom. Novelláit nem egyszerre írta, de hogy többször is leírt egyes epizódokat, az felettébb érdekes. Nem emlékezett rá, hogy ezt már írta, esetleg ugyanabban az elbeszélésben is? Vagy emlékezet rá, és úgy döntött, hogy az ismétlés hitelesíti a korábbiakban kifejtett igazságát. Hányszor olvastam nála, pl. hogy „láttam én már karón varjút”.
Ugyanígy a Fülesbagoly rejtvénylapban találkozom a megfejtenivalóval. Így szól: Nézd meg az anyját, vedd … a lányát. A kipontozott részre természetesen két szócska kerül „el a”. Ez rendben is volna, de hogy egy füzeten belül 3-4-szer fordul elő, az már kicsit unalmas.
Vannak olyan szavak, amelyeket a keresztrejtvények felkapnak és százszor, ezerszer felhasználnak. Például: Mesterséges nyelv: IDO. Pl. Épületszárny: ALA. Pl. alpesi legelő: ALM, stb. Attól érdekes mindez, hogy az okostelefon szókirakó játékában hiába próbálkozom ezek elsütésével, tagadja, hogy értelmes szavak volnának. Viszont elfogad olyan sületlenségeket, mint pl. ai, am, stb. Ha ezeket elmulasztom kiválasztani, nem számíthatok a játék megnyerésére.
Végül még megemlítem, hogy olykor tapintatlan is a rejtvényszerkesztő. Tegnap szembe találkoztam ezzel a feladvánnyal: Öreg, roggyant. A megfejtés: TROTTYOS. 72 év felé közeledve nem érintett jól ez a csaknem szitokszónak számító kategória. Olyan ez, mintha arra a feladványra, hogy vallásos a megoldás bigott volna, vagy a tömegre csőcselék, vagy a zongoraművészre klimpírozó, az operaénekesre, hogy hivatásos nyivákoló.
***
Kinézek az ablakon: Sűrű pelyhekben esik a hó.