Most abbahagyom a versírást – írta Karinthy –, mert eszembe jutott valami.
Nekem is eszembe jutott valami, mégpedig az, hogy aki a 80. születésnapját ünnepli, az valójában a 81. születésnapját éri meg. Beismerem, hogy ez idegenül hathat a fülnek, mégis így van.  Ahogyan a nulladik kilométerkő valójában egy létező  kilométerkő, ugyanígy, az ember első születésnapját megszületésének a napja jelöli ki, azaz nullaéves korában van az első születésnapja.    
Tegnap megszületett 10. unokánk, Rita, Anna, tehát jó apropóm van ahhoz, hogy ilyeneket írjak.
Amikor saját kisebb testvéreim születtek, amerikai rokonaink, akik már az ötvenes években írógéppel írták a leveleket, és az ő írógépük nélkülözte a magyar ékezeteket, ilyesfajta szövegeket küldtek: „Sok oromet kivanunk az uj jovevenyhez”.
Ez alapjában véve helyes. Mi is már is elkezdtünk örülni a szépséges új jövevénynek, aki császárral született, 3,20 kg-os, és azonnal hozzálátott a táplálkozáshoz.
A szülést hatalmas amplitúdók kísérik. A szülő nőnek megvan az elképzelése, az orvosoknak is a saját elképzeléseik, amiket műszerek támasztanak alá, a szülésznőknek is, később a védőnőknek és a gyermekorvosoknak is. De az otthon várakozókban is nagy érzelmi töltetek munkálnak.
A várakozás leginkább a vihar előtti csend feszültségéhez hasonlít, melyet hatalmas megnyugvás követ. Mert általában nincs baj, általában egészségesen születnek a csecsemők, és nagyobb törés nélkül túlélik az asszonyok. De a férjek és a többi várakozók is felszabadulnak a stressz alól, és egy hatalmas „hála Istennek, eredményesen vagyunk túl rajta” szakad ki belőlük, belőlünk.
Azt hiszem, mindenki békésen nyugszik el a születést követő éjjel.