Az Újbor idején c. válogatás Tömörkény 1901 és 1904 között írt tárcáiból, novelláiból szemez. Mostanában ebből a kötetből idézek.
- Sok balladaszerű anyag kap ott helyet. Egyikben olvasom: „Ahol sok a fiú, leány, és még több az unoka, ott a halál nem ismeretlen vendég, belátogat olykor a tanyákba, hogy az élőkből a maga részét elvigye.” Hasonlóképpen látom magam is: Ahol sok az új élet, ott sok betorkollás várható az élet túlsó végén.
- Erre viszont sose gondoltam: Üvegek jó hosszú nyakkal…, mert a pohár nélkül való italozás ezekből alkalmatosabb, mivelhogy nem kuttyog, mint a rövidnyakú. Én azt hittem, egyszerűen más a dizájnjuk.
- Nemcsak a góbé rafinált, az alföldi tanyasi is az. Aki búzaméréskor a vékáról lecsapja a felesleget, mind maga felé húzza a szemeket. A csizmájába kerül elég sok, s ha megtelik, a kazal mögött kiüríti az összegyűlt „élet”-et. Este érte megy, de akkorra valamely szemfüles már elvitte onnan. Meg is jegyzi a rászedett:
- A gazembör… Hát nem átallotta ellopni…
- Az anekdotázó Tömörkény: Posonyi nagyhangú polgármester. Tegez mindenkit. „Egyszer halat vett a piacon, valami jó tíz fontot a javából. Nem volt vele senki, hogy hazavigye, hát csak rászólt egy emberre: - Hé, vidd ezt a halat haza, aztán mondd meg, hogy felit sütve, felit pedig paprikásnak.
Az ember szót fogadott, elvitte a halat haza, meg is ették. Posonyi meg hiába kereste délben otthon a halat. Különben aztán maga nevetett legjobban a dolgon.” Nagyon elképzelem a szituációt.
Mindent összevetve az embernek az ószövetségi Prédikátor könyvében olvasottak jutnak eszébe: „Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad… Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire, ’lám ez új’, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak… ami nincs, azt nem lehet számba venni.”
Utolsó kommentek