Mickey webnaplója

Még mindig szeretem Tömörkényt olvasni, de sajnálom, hogy a most olvasott novellákban (Hajnali sötétben) többnyire komor témákat dolgoz fel. Ír egy szingliről, egy fogyatékosról, egy öregről, aki útközben hal meg a szekerén, egy fiatalról, akit a Tisza jege pusztít el. Ír egy véres betörési kísérletről, kihalt szakmákról, egy szélütött emberről, egy részeg fagyhaláláról, csavargókról, több koldusról, egy kútba esett gulyásbojtárról, a szegénypiacról, egy kadét sorozatos bukásairól. Persze nemcsak kudarcokról és szomorú balladai eseményekről, csak hát túlnyomó többségben. Vajon mi érte a szerzőt 1905 és 10 között? 
Ki tudja.
Most mindenesetre néhány kedves sort idézek a kötetből, mert írni azért nagyon tud T.
Egy özvegyasszony szájába adja ezt a szöveget:
- Mit sirassak öreg páromon? Eleget élt velem együtt, többet is éltünk, mint kellett volna. Elment, én majd megyek utána. Úgy egyeztünk, hogy aki előbb elmegy, a másikunk majd megy utána.
Így, így. Szép az, amikor ilyen csendes és szelíd az egyetértés az öreg párok között.  
Vagy néhány lappal utóbb:
- Azért indulok, mert ráérök – feleli Engi. A ráér kend-re mindig ezt szokás felelni, mert ezt úgy kell nézni, hogy ez huncutkodás, minélfogva illik is, hogy aki hallja, elmosolyodjon rajta. (Valami játékos eszű ember találhatta ezt ki valamikor régen, mikor még Krisztus urunk a földön járt.)
Vagy ez:
 - Ha tudná az embör, hogy hun esik el, inkább leülne előbb. De az van benne, hogy nem tudja az ember, hogy hol esik el. A légy sem tudta… s most mondhatjuk: Orémusz, vigyétök… Mert akinek vége van, annak vége van, aztán vége van.
Jaj félreolvastam az író csontváz szó helyett alkalmazott szavát, a csontembert: camembert-nek olvastam.
És még egyet ráadásként. Ezt írja: A lopás nem szép szó, ennélfogva annak szelídebb kifejezései is vannak. A paraszti nyelv is sokat tud rá. Azt mondja: kiválasztotta, elhajtotta, öt ujjon szörözte, lába kelt, gazt vetött rá, meg mi egyéb. A katona sem ismeri a maga külön nyelvében a lopást, hanem fogásnak, elfogásnak nevezi. (Megint más meg úgy mondja: találtam)