Mickey webnaplója

Egyszer, amikor nagyon új volt a lézerfénnyel működő mutatópálca, beültünk a Wartburgba, és a kormányon megállapodott a fény. Nem is akármilyen fény. Egy kb. egy cm átmérőjű fényes pötty, ami ide-oda mozgott. Nem tudtam mire vélni. Égi fény, földi fény? Utóbb kiderült, hogy valaki bevilágított, hogy miért, máig se tudom.
Ma reggel a templomban az ötvös által recésen hagyott kehely aranyozott oldalán megcsillant egy mozgó fény. Nézek hátra, talán a kukásautó jelzőfénye világít be. De hát nem járt arra semmiféle autó. Pislog az egyik hátsó falilámpa? Az se. Aztán esett le a fatantusz: A közeli gyertya imbolygó fénye mozog a kehely palástján. Hol felvillan, hol kihuny. Erre nem gondoltam.          
Ma két fotót teszek fel. Az egyik néhány napja született éjjel. Kifotóztam a külső sötétségbe, hogy mi látszik a szúnyogháló túlsó oldalán. Van a fotóban valami misztikus. Valami világvégi hangulat. A másik ehhez képest a tér és a sík között feszülő összeférhetetlenség. Természetes, de mégse az. Az egyik szobasarkot fotóztam le. A szöglet oldalainak a találkozása a térben 3x90 fokot zár be, akárki megmérheti, a sík fotóábrázoláson természetesen 120 fokosak. Tehát együtt 270, illetve 360 fokos szöget alkotnak-zárnak be. ebben semmi rendkívüli nincsen, és mégis van.
***
Táplálékom e téli napokon Tömörkény prózája.  Két epizódot emelek ide. Az egyiket apai nagyanyám albérlője emlegette, K. Izsák, a góbé pénzügyőr (spenótbakter). Akkor (50-es évek eleje) gyerekfejjel azt hittem, hogy a szófordulat, miszerint „Ez így van, és nincsen másképp.” az övé: Tévedtem. Már a század elején divatos volt. Idézem: „Pedig hát ez így van, és hogy miért van így, arra csak annyit lehet mondani, hogy azért, mert másként nincsen.” 
A másik témát elég alaposan körüljárja az író.
Katonaság. Öregek és kopaszok (nála: regruták).
Száz év alatt se változott igazán a gondolkozás a „ki mikor szerel le” témakörében. Kendtek már sohasem érnek innet haza. Itt maradnak, aztán, ha elfogytak kendtek, nem lössz többet katonaság. …azért csak eljuttok ti is haza, mire a hátatokon ökörré megnyől a bornyú.
Oka: Így tanulták ők is, velük is így kezdték…
…a messzi vidéken minden száz esztendőben elmegy a griffmadár egy hegyre, s minden száz esztendőben elvisz egy követ a hegyből. Mire a nagy madár mind elhordja a hegyet, megszabadulnak a regruták …
és még: Vége lössz, ha majd a másik oldalrúl gyün föl a nap...
Öregek egymásközt:
– Hogy áll kend, röttentő módon vén, szentségös hős atyám?
– Hát kend, hogy van, borzasztó dicsőégteljes aggcsont?
-– Olyan öreg vagyok, hogy már nem is látok… Leszerelésig még csak hat nap, annak is a fele éjszaka. Aztán úgyse járjuk már az elemetöket (emeleteket).