A hét színei a szürke és a fehér. Szürke az ég, és szürke minden lombja vesztett fa, szürke a galambraj. Fehér a hó, tőle a rét, tőle minden háztető, és kiskert.
Olykor esdik, olykor fúj. A kérdés az, hogy jobb-e a frontok váltásának az állandósulása, mint a hiányuk.
Ha arra gondolok, hogy széljárás hiányában mekkora szmog keletkezik és terül el óriás lencseként a városunk (városok) felett, és nincs mód eltakarítására, miközben érezhetően nyomasztó a jelenléte, köhögni kezd mindenki, akkor azt mondom, még mindig jobb, hogy szelek szárnyán váltják egymást az enyhülés és a hidegség. Még akkor is, ha a fejfájósaknak fáj tőle e feje, másokkal pedig egyéb huncutságok történnek.
Tegnap
böjtös hó hullott, ma
böjtös eső esik, holnap
böjtös szelek járnak az előrejelzések szerint.
Nem baj.
A nap ragyog az égen akkor is, ha nem látjuk. A szürkeség fölött kék az ég.
Jó reménységgel állunk a tavasz elébe.
2018.02.21. 11:20 emmausz
A hét színei
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1213687094
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek