Egy ember - egy mondat
(zuglói ált. iskola)
Pali bácsi, a pedellus: - Ki volt az a barom...
Bodoki néni, takarítónő az alsótagozatosok illemhelyén: - Bele végezz, ne a földre!
Öreg iskolaorvosnő: Az egész osztály lúdtalpas. Holnapra hoz mindenki SZTK könyvecskét (te meg fiam, gyengén fejlett, alultáplált vagy).
Idős tanító hazaindulás előtt: - Otthon tanul, árvízkárosultakra gondol, úttörőparkra gondol, vackot nem hoz.
Tornatanárunk 2. sz.: ecc-két-hár-négy ecc-két-hár-négy….
Tornatanárunk 1. sz.: Ki nevezett el engem szőröstalpú indiánnak?
Ugyanő rúdra mászáskor: FÖL (5 sec) múlva: LE.
Ezt itt abbahagyom. Ugyan kit érdekelhet, hogy gyerekkoromban életemet ideig óráig keresztező valakik mit mondtak.
***
Inkább azt mondom, hogy itt a félidő. Tömörkény nyolckötetes életművéből négyet újraolvastam. A szerzőtől tudom, hogy a tanyasiakat télen a rövid nappalok, a nagy hidegek, és a hó bezárták hajlékaikba. Későn keltek, hamar lefeküdtek. Nálunk télen a kutyások leviszik pisilni az ebeket, én nem. Kutya helyett sokáig kamerával jártam a környéket, de már nemcsak az érdeklődésre számot tartható dolgokról, épületekről, műtárgyakról, élőlényekről stb. készítettem fotót, hanem az érdektelenebbjéről is. Kezdtem megunni a fotómasina megsétáltatását a szokott tájakon. A hideg nálunk is hideg, a latyak náluk is latyak, szívesen olvasok hát a szobában, ha van mit. A Hajnali sötétben c. válogatástól búcsúzva még egyszer megidézem a könyvet, mert vannak hasonlóságok saját életem és az írt anyagok között.
- Szeged új városrészeinek lakói csak ritkán látják a Tiszát. Pedig meg kell nézni, hogy-mint van a vizecske. Ez egészen úgy van, mint ahogy az unoka tartozik olykor nagyapóéknál tiszteletet tenni. Mert aki hónapszámra nem látta a Tiszát miféle ember lehetne az?
- A (földpadlós) tiszta szoba a szalonnak a magyar ősapja… fojtott benne a levegő, s a ruhák beszívják ennek a szagát. Ez földszag… Nem kellemetlen, de nehéz illat. Ezt éreztem egykor nagyapáméknál, a döngöltpadlós szobában, és ez köszönt vissza tavaly a szentendrei skanzen lakóhelyiségeiben.
- Külvárosi orvos a muskátlis ablakokat kritizálja: A sok virág miatt nem járhat be a szobába a világosság, a napfény, a levegő…
- Tanyasi ember kritizálja Munkácsy Honfoglalás c. képét: Nem löhet ez így igaz… Árpád pengős tarajú sarkantyús csizmában, vitézkötéses nadrágban szerepel képzeletében, aki egy lábmozdulattal fölrúgja Szvatoplukot. Árpád apádnak még az ujja is vastagabb volt, mint ezön a képön az egész embör – mondja.
A vallásosság megnyilvánulása: De lélökre, mert odafönt is laknak. (Tudniillik a mennyországban az Isten, aki mindenek tetteire vigyáz.)
A szoc. idők 80-as éveiben már itt-ott lehetett banánt kapni. Hányszor hallottam: érettet adjon, mert betegnek viszem. Lám nem új dolog: Lámpabelet vásárol a tanyasi a petróleumlámpába. Mindegy, no, csak sokat adjanak, mert betegnek viszöm.
2018.02.24. 14:53 emmausz
Szombati posztom
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4713694560
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek