Mickey webnaplója

Az ENSZ és az EU konok következetességgel állítja, hogy Afrika Európába telepítése igen jó dolog. Ha ez igaz, mi okozza bennük annak a görcsös, már-már eszelős hangoztatását, hogy aki nem kívánja ezt a jót, annak is leküldik a torkán, vagy fizet, hogy meggebed bele. Mi a fene ez?
Mivel agyilag nem tudom megemészteni, próbálok analógiákat találni hozzá.
Két tréfa ugrik be.
1. A lakodalmas zenészek végre asztalhoz ülhetnek. Előttük a húsostál, tele bécsiszelettel. Az egyik belenyúl a tálba és kiveszi a legnagyobbat.
A másik rászól:
- Gazsi! Nem szégyelled magadat, hogy a legnagyobb húst vetted ki?
Gazsi:
- Miért, te melyiket vetted volna ki?
- Én a legkisebbiket.
- Hát ott van, vakulj meg!
***
2. A másik egy kabarétréfa a hatvanas(?) évekből. Az apa banánt szerez a gyereknek. Viszi haza boldogan. A gyerek azonban nem akarja. Az apa kínálja szépen, kínálja csúnyán, kínálja erőszakosan.
Ám a gyerek csak kitart amellett, hogy nem kér banánt.
- Hát mit kérsz? – így az apa.
- Zsíros kenyeret.
- Fiam, a banán sokkal jobb. Neked vettem.
- De én zsíros kenyeret szeretnék enni.
Egy darabig megy a huzavona közöttük, majd a kabarétréfa végén az apa kifakad:
- NINCS ZSÍROS KENYÉR, BÜDÖS KÖLÖK, CSAK BANÁN VAN, ÉS PUNKTUM.
***
A valós helyzet ennél is kínosabb. Óhatatlanul Phaedrus meséje, a Lupus et agnus jut eszembe az agresszor által agresszornak titulált politikai küzdőfelek olthatatlan békétlensége kapcsán. Emlékeztetőül ide idézem az elejét.     
Ad rivum eundem lupus et agnus venerant, siti compulsi.
Superior stabat lupus, longeque inferior agnus.
Tunc fauce improba latro incitatus iurgii causam intulit:
"Cur - inquit - turbulentam fecisti mihi aquam bibenti?
Veszélyes egy mese. Az
eszélyes farkas végül koholt vádak alapján széttépi a bárányt.