Mickey webnaplója

Jelentem
- hogy ma mínusz hétre süllyedt a hőmérő vörös (kék) akármilyen színű szála
- délelőtt a havazás elállt
- kisütött a nap
- az első két hónap a mai nappal villámgyorsan letelt.
- olvasom T. I. novellásköteteit. Jelenleg az ötödiket (a Barlanglakók c. válogatást). Benne ilyeneket:
Az ám – nevette a főbíró. – Régi igazság, hogy kevés ésszel kormányozzák a világot. Hát, ami igaz, az igaz, nemritkán magam is ezt hiszem. (Ld. tegnapi posztom.)
***
A péksütemény kisebb lesz, ha kevés búza termett, de nem lesz nagyobb, ha nagy a búzatermés. A bor ára is már csak előre megy…
Eltelt jó száz év azóta, de ennek a divatja megmaradt. Ha emelkedik a benzinár, drágulnak az áruk a szállítási költségek emelkedése miatt. Ha csökken az üzemanyagár, nem történik semmi. Az árak lassú kúszását a teremtett árkáosz is serkenti. Pl. a Nescafé ennyi, majd annyi, olcsóbb majd drágább, de az évek előrehaladtával leginkább drágul. Nevezzük lassú inflációnak, ami természetesen jó a gazdaságnak (de érzékelhetetlenné teszi, hogy a reál- és a nominál-jövedelmek között keletkezett-e, s mekkora olló).  
***
Sommelier-k jó száz éve: A bor zamatosságát … kóstolgatták. Rágták a bort, de nemigen nyelték le, mert az ilyen bírálati foglalkozás nyomán nagyon könnyen be lehetett törülközni (sic!).  Jelentem, ma is így rágják, és nem is nyelik le, mert ma is hamar „betörülköznének” a különféle minőségű borfajtáktól.
Az elbeszéléseket olvasva részben igazat kell adnom a Prédikátornak: „Ami ma van, az volt már régen is…” Azért csak részben, mert ma olvashatom az Ó- és Újszövetség könyveit internetről okos telefonon, az ő korában pedig nem. A technika elég rendesen megváltozott.