Mickey webnaplója

Tegnap némileg megpróbáltam tájékozódni a világ dolgainak állásáról, és azt érzékeltem, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik”. Akárhogyan is csűröm-csavarom a dolgokat, orwelli világ a miénk. Aki nem hiszi, olvassa el az 1984. c. rémregényt. A political correct stílus és az orwelli „újbeszél” egymásnak rokonai. A világ gazdagabbik törtrésze és a hatalmas tömegek nyomora között fennálló „olló” egyre nyílik. Az EP-ben erőltetett megoldás nem megoldás. Igazából olyan az ottani légkör, mint a háborúban győztes felek diktált igazsága, amely leginkább a kanyarban sem találkozik az igazsággal.
Az alattomos tervek kiagyalói, bár simulékonyabban fogalmaznak, megfogalmazásaik valójában az illuminált gazdagok közönségességét rejtik: Megveszlek kilóra.
Ám minden híresztelés ellenére az emberi méltóság nem eladó. Meg vagyunk váltva, és az irgalmas igazságé a végső szó. Közben sok minden aljasság történhet, de írva van: „semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne”, és még „a világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot”. Ámen.
Vörösmarty profétikus sorai illenek ide:
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és
bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.