Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • emmausz: Kicsit utal a képzettek távozása nyomán keletkezett űrre. Ha a tendencia felerősödne, jaj volna ne... (2018.03.27. 14:50) Normális???

Utolsó kommentek

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • Klári Bodó: "Mérgemben felébredtem" - ez annyira tetszett, persze a többi esemény is.:) (2018.05.13. 12:49) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • exbikfic: Mielőbbi teljes felépülést kívánok! (2018.04.18. 20:05) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • Utolsó 20

2018.05.01. 07:21 emmausz

Műtét után

Immár tizennyolc napja, hogy megműtöttek.
Kérdezte az orvos, hogy milyen műtétjeim voltak korábban. Mondom: egyszer volt műtétem. 13 éves koromban kivették manduláimat. Azóta semmi. Engem nem szoktak műteni.

Eddig.
A műtét maga teljesen hidegen hagyott, amennyiben altattak, amennyiben epidurálisan fájdalomcsillapítottak.
Kérem szépen, olyan érzéketlen volt a testem, hogy simán kettéfűrészelhettek volna derékban, mit sem éreztem volna belőle.

Nem úgy a doktor.
Mivel – mondják – három és fél órás volt az operáció, ő álltában alaposan elfáradhatott. Aztán cseréltünk. Ő pihent, én meg egyre jobban elfáradtam. Sokáig és kitartóan a hátamon kellett feküdnöm. Aztán óvatosan felkelhettem. Eltávolították az érzéstelenítést, és csakugyan kezdtem érezni a beavatkozást. Utólag bevallom, az ülepem bőre rettenetesen viszketett. Komolyan felmerült bennem, hogy kórházi sterilitás ide, sterilitás oda, először életemben rühes lettem. Minél jobban vakartam, annál jobban viszketett. Itthon aztán rendeződött a dolog a Nivea jóvoltából. Túl sokáig feküdtem egy olyan ágyon, amely a felsőtestemet, fejemet emelte, súlyom meg a fenekemre nehezedett. Az ápolók emlegették, hogy ez jó a tüdőmnek. Nem kapok tüdőgyulladást. Hát nem kaptam.
Ma éljen május elseje, még kilenc nap, és vége a diétának. De addig se fűszereset, se magvasat, se rostosat. Jelentem még, hogy öt sebem fokozatosan gyógyul és válik emlékké.
Már nincs fedő kötés, már nincs könnyű gézborítás, már nincs semmi.
Lassan ugyanolyan jól érzem magamat, mint műtét előtt.
Kellett ez nekem?
Kellett ez nekem.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4613882206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.