Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • emmausz: Kicsit utal a képzettek távozása nyomán keletkezett űrre. Ha a tendencia felerősödne, jaj volna ne... (2018.03.27. 14:50) Normális???

Utolsó kommentek

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • Klári Bodó: "Mérgemben felébredtem" - ez annyira tetszett, persze a többi esemény is.:) (2018.05.13. 12:49) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • exbikfic: Mielőbbi teljes felépülést kívánok! (2018.04.18. 20:05) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • Utolsó 20

2018.05.03. 05:34 emmausz

Párhuzamos történetek

Napjaink híre, hogy az USA és Franciaorság légiereje támadja Szíriát, bombázza irányultsága szerint, romokat hagyva maga mögött. Az is hír értékű, hogy a magyar kormány nem csak retorikával, hanem a valóságban is segíti Szíriát, ezt a bajba jutott országot és másokat is Közel-Keleten. Hol lerombolt templomot épít újjá, hol iskolát, hol pedig lerombolt hajlékok százait.
Elválnak az országok érdekeltségei, és ezek mentén egyik ÉPít, a másik ROMbol.
A rombolók nem igazán szeretik az építőket, hiszen szembe mennek amazok „meggyőződésével”.
Nem szeretésüknek lépten-nyomon hangot is adnak.
Egyelőre nem látszik tisztán, hogy a végső elszámolásnál kik fognak nyerni, mindenesetre elképzelésem van róla.
Továbbá azért ötlik fel ilyen élességgel bennem korunk történése, mert 1999-ben keletkezett egy írásom, amely valós eseményt dolgoz fel, és amely hasonlóságot mutat kicsiben azzal, ami napjainkban is történik nagyban.

Fenegyerekek

Van nekem két fenegyerek haverom. Pontosabban van nekem két haverom, aki fiatal korában – alkalmasint jobb értelemben vett – fenegyerek volt, és akik ma sem ijednek meg a saját árnyékuktól és talán a másétól sem. Ők mesélték metróbeli élményüket.
Felszálltak a szerelvényre. Alig kezdtek beszélgetni, a mellettük álló pasas szotyolázásba fogott, és mivel nem a saját lakásában tartózkodott, kezdte köpködni maga köré a szotyihéjat. Összenézett az én két barátom, s ohne zsinór leguggoltak, összegyűjtötték a héjat a markukba. A pasas ideges és egyre ingerültebb lett. Rájuk mordult mondván: Mit hajolgatnak, kit idegesít az, ha a földre köpködi a szotyi héjat? Az én két haverom halál nyugodtan értésére adták, hogy őket biza zavarja a szemetelés, és éppen ezért szedegetik. De miért? – morogta a köpködő. – Mert ez a hobbink – válaszolták emezek.
A következő megállóig tartott a szotyizó köpködése. A feje búbjáig elvörösödve várta, hogy kinyíljon az ajtó, azonnal kipattant rajta és – ahogyan Heltai Gáspár fogalmazta volna – igen,  megszégyellte magát ennek okáért elpironkoda onnét. Milyen furcsa is a mi világunk. Egyfelől folyamatos a köpködés, másfelől a takarítás, és ennek sosincs vége. Még érdekesebb tanulság, hogy kevés takarító hogyan képes egyensúlyban tartani a folyamatos köpködést.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3013886496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.