Hogy a májusi hidegfront mit ér, saját fejemen tapasztalom. Kicsit érzem, hogy van. Nem fáj, de mintha, és fülzúgásom felerősödik. Nem panaszképpen közlöm ezeket, csupán azért, hogy akik hasonlóképpen éreznek, ne gondolják, hogy egyedüli páciensei a lehűlésnek.
Viszont.
A májusi eső aranyat ér – tartja méltán a közmondás.
Mégis berzenkedünk ellene.
Mert nedves,
mert hűvös,
mert alulöltöztünk,
mert nem vittünk esernyőt,
mert a nyakunkba csöpög a víz a vadgesztenyefákról,
mert eldugult az úttesten a csatornanyílás, és keresni kell az utcai átkelés lehetőségét.
A májusi eső aranyat ér, még akkor is, ha az óvoda holnapra hajókirándulást szervezett. Fordítva kellett volna fogalmazni: Ha jó az idő, kirándulást szervez sebtében az óvoda.
Már mindegy.
A májusi eső aranyat ér.
(Fiacskám, nem érted? Leírod ötszázszor, és nem használhatsz hozzá indigót!)
A májusi eső aranyat ér.
A májusi eső aranyat ér.
A májusi eső aranyat ér.
A májusi eső aranyat ér.
A májusi eső aranyat ér.
A májusi eső aranyat ér.
A májusi eső aranyat ér.
A májusi eső aranyat ér.
A májusi …
Mondom, ötszázszor!
Utolsó kommentek