Mickey webnaplója

Ha lehet fokozni nálunk a társaság csökkenését, most topon van. Egyedül maradtam itthon, mert T. „bement a városba”.  Ezt így kell mondani, noha értelemszerűen itthon is a városban tartózkodott, ahova most bement. A Belvárosba ment. Aha. Beljebb ment a város közepe felé. (A téma nem ér többet.)
A másik téma se, ami néhány napja vita tárgya a FB-on. Hogy ugyanis Bp Európa egyik legkoszosabb fővárosa. Ezt így kijelenteni elég merész valami, még akkor is, ha belátjuk, valóban lehetne tisztább. Mert mi az, hogy egyik legkoszosabb, és mi az, hogy  tiszta egy város?
Van-e olyan, ahol a szél nem kerget soha műanyagtasakot,
ahol partvissal óránként összesöpörik a lehullott faleveleket,
ahol soha nem dob el senki semmit felelőtlenül?
Ahol nincs húgyszag a mellékutcákban a nagy turistaforgalom ellenére sem,
ahol nem kószálnak hajléktalanok városszerte,
ahol egyetlen ágrólszakadt se rontja az utcaképet,
ahol mindenki vigyáz környezetére.
Ahol a kutya is vécére lohol.
Ahol…
Nem folytatom.
Minden város kicsit más, mind mástól tetszetős, ha egyáltalán az, és más a takargatnivalója.
Azt szoktam mondani, hogy még soha nem adtak ki teljesen hibátlan könyvet, csak az olvasók elvárásai egymástól eltérőek. Most azt mondom, hogy nincs tökéletes város, csak az ott élők és a várost felkeresők szokásrendje, szeméttűrő képessége különbözik egymástól.
Az vesse Budapestre az első követ, aki látott már tökéletes várost.
Vagy ötven éve szolgáltam a seregben, amely nem volt tisztaságmániásnak mondható. Mégse illett azt válaszolni az ügyeletes tiszt kérdésére (tiszta-e már a körlet, katona?), hogy tiszta, mert akkor…
Inkább szerényre fogva így válaszoltunk: Tisztított.