Mickey webnaplója

Ketten örültünk a kereszthuzatnak a nagy melegben, ketten tiltakoztak a légáram miatt. Becsukták az ablakot.
Az egyik édesen szerette a teát, a másik keserűen, a harmadik Hyppolit módra: ebbül is egy kicsit, abbul is egy kicsit.
Az egyik nem kért semmit, és mindennel meg volt elégedve. A másik segítséget kért: Kérem, hozzon nekem szívószálakat: egy kisebbet, meg egy hosszút. Már vártam, hogy hozzátegye: világoskék legyen.
Reggel hárman távoztak, egy negyedik még maradt.
Az egyik lecsapott a számára előnyösebb eszközökre, mi többiek nem akadtunk fenn rajta.
Az egyik elmesélte, hogy mik történtek vele katonakorában, a másik is elmesélte.
Az egyik két nap alatt kb. 120-szor beleszőtte a mondókájába, hogy „az a helyzet”, de elfelejtette  megkérdezni a többiektől, hogy vajon érdekli-e őket, hogy mi a helyzet?
Az egyiknek nagy hangja volt, a másik halk szavú, a harmadik nagyot halló.
Az éjszaka folyamán a legváratlanabb pillanatokban lámpát gyújtottak.   
Nappal viszont a szúrásokat kivéve álmatagon telt az idő.
Búcsúzóul egy régi vicc.
– Doktor úr, elmehetek?
– Mondom, elmebeteg.