A nyugdíjas lét egyik meghatározó és visszatérő foglalatossága a várakozás.
Várakozás arra, hogy jönnek-e vendégek, és ha igen, mikor.
Várakozás a szódásra, aki bejelentkezett.
Várakozás a társamra, akit elkapott valaki egy fontos kérdés megvitatására.
Várakozás a kasszánál az üzletben.
Várakozás a közlekedési eszközökre,
várakozás egy vizsgálati időpontra és
várakozás egy kezelés befejezésére.
Várakozás a lelet eredményekre,
várakozás a reggelre,
várakozás egy jó műsorra,
várakozás arra, hogy eszembe jusson egy értelmes gondolat,
várakozás a havi rejtvényújság megjelenésére,
várakozás az unokákra,
várakozás arra, hogy történjen már valami,
várakozás arra, hogy meg ne történjen valami,
várakozás arra, hogy egy-egy testi gyöngeség elhagyjon,
várakozás arra, hogy elkészüljön az ebéd
várakozás arra, hogy kihűljön a leves. Jut eszembe: a
várakozás, egyfajta KRESZ-tábla, és azt ábrázolja, hogy várakozni tilos.
***
A nap poénja: „Most üssem agyon a szúnyogot? … hisz az én vérem csörgedezik benne.”
2018.06.06. 10:59 emmausz
Várakozás
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8914027078
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek