Mickey webnaplója

Dekoncentált, de koncentrált vagyok?
Tegnapig néhány napot egyedül töltöttem. Ám nem egészen. Valahányszor rajta kaptam magam: mintha lenne még valaki a lakásban. Ez a jelenlét nem volt zavaró, csak fiktív. Egészen addig jelen volt, ameddig nem gondoltam rá, hogy ez miféle képtelenség, hiszen egyedül vagyok.
Visszafelé ugyanez a folyamat zajlott le fordítva.
Kellett egy rövid idő ahhoz, hogy elkezdjek „viselkedni”. Nem mintha addig emberhez nem méltó módon töltöttem volna az időt, de mégis.
Amikor kiegészül másvalakivel a létszám, akkor viszony alakul ki köztünk. Reagálunk egymásra.
***
Reggel szóba jött, ki hogy és hol tölti a nyarat. Mivel wellnesst emlegettek, megerősítettem, hogy magam is wellnessben részesülök, hétfő és szerda reggel között, a Kútvölgyiben. Remélem, hogy lájtos lesz a kemó továbbra is. Merthogy közben volt egy CT is. Mindenesetre a mostani a kitűzött 12-es sorozat (miért éppen 12?) 2. tagja lesz. Nagyot ugrottam előre, mert ugye az
elsővel  1/12-d részén,
a másodikkal 1/6,
a harmadikkal ¼,
a negyedik  1/3,
az ötödikkel 5/12,
a hatodikkal ½ részén vagyok túl.
Ettől kezdve pedig kifelé táncolok. Rendre 7/12; 2/3; ¾; 5/6; 11/12; és vége. Vége?
Remélem.
***
A gulág-könyvben olvasom: Az archipelág (szigetcsoport) éghajlata mindig sarkvidéki:
„A TÉL TIZENKÉT HÓNAPIG TART! AMI MARAD, AZ A NYÁR.”
Nálunk is volt hasonló formula a Rákosi-időkben:
– Elvtársak! Mennyire sikerült a kocák fialtatása?
– Ötven százalékkal a vállalt mennyiségen felül. (Persze kamu volt az egész. Egy darabbal se lett több malac, mint a vállalt 100%.)
– Nos akkor, elvtársak, beszolgáltatjátok a 100%-ot, a többi meg a TSZ-ben marad a tagoknak.