Mickey webnaplója

Ha az orvos elkap egy pamutszálat egészségi állapotod gombolyagjából, akkor elkezdi feltekerni, és a hiányosságok egymást érik, mind egyformán beavatkozást várva. Ez történt esetemben, ez a mellettem fekvő ápoltakéban ugyanígy.
A kórházi körülmények ecsetelése nem fontos. Olyanok amilyenek: egyik orvos ilyen a másik olyan.
Az ápolónők is mind egyformák: az egyik ilyen, a másik olyan.
A fekvő betegekről nem is beszélve. Az egyik vágyik kereszthuzatra, a másik ki nem állhatja.
Az egyik elmeséli, hogy azért eszik napi 5-6 gerezd fokhagymát, mert nem jár társaságba, ennélfogva nyugodtan teheti. (Következtetés: Mi nem vagyunk társaság, mert a kórteremben is naphosszat zabálja a gerezdeket. Nekem érzékeny orrom lévén arra gyanakodtam, hogy az ipsének fokhagymából vannak a fogai.)
Ma 1/12 kezelésből átléptem az 1/6-os részarányba. Már csak 10/12 van hátra.
„Két hét múlva újra jön” – mondja elbocsátó doktorom. Én magamban: Két hét múlva (szerdán) nem jövök, hanem megyek elfele a kórházból.
***
Befejeztem a GULAG-ról szóló hosszas könyvet. Néhány dolgot idézek belőle: „…a foglyok szeretett államuk részére kifejezetten elsőosztályú selejtet gyártanak. Téglájukat kézzel el lehet törni, festékük lepattogzik, vakolatuk lehámlik, villanypóznáik kidőlnek, asztalaik bicegnek, lábukat vesztik, kilincsük az ember kezében marad… Az 50-es években egy új svéd turbinát hoztak a lágerbe. Olyan fakeretben szállították, mint egy gerendaház. Tél volt, kemény hideg, s azok az átkozott foglyok (zekek) bemásztak a turbina és a fakeret közé, és tüzet raktak melegedni. Megolvadt a lapátok ezüst hegesztése, el lehetett dobni az egész turbinát. Hárommillió hétszázezer rubel odalett. Nesze neked, rentablilitás!...   (folyt. köv.)