Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gya... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…

Utolsó kommentek

  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gyarlóságot Sz részéről (is). Én nem éreztem dagályosnak a stilust, Hemingway jutott eszembe róla, s az... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: Szolzsenyicintől én se vagyok elragadtatva. Rettentő dagályos, de lehet, hogy a fordító sincs hivatása magaslatán. Persze ettől a rettenetességek még azok maradnak. (2018.05.30. 10:49) Még egyszer GULAG
  • gond/ol/a: Márai az 1974-1977-es naplójában gyakran ir Szolzsenyicinről (még a közben újraolvasott Dante Pokol-ját is bizonyos szempontsból összefüggésbe hozva vele - ), meg Orwelről ia... elragadtatva azért n... (2018.05.30. 10:17) Még egyszer GULAG
  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • Utolsó 20

2018.06.16. 11:03 emmausz

Nyári szünet

Mától a vakációra érvényes menetrend szerint közlekednek a vonatok, a BKK járatai. Mivel alindult a futball világbajnokság is, a világ két részre osztható. Egyesek egész nyáron güriznek, mert mások üdülnek. Egyik fele a tévé előtt ül és nézi a VB-t, a másik fele a lebonyolításán fáradozik, vagy éppen küzd a jó helyezésért.
Én is abba a csoportba tartozom, amelyik inkább ül a tévé előtt és nézi a futballistákat, azt a hallatlan iramot, amellyel száguldoznak a labda megkaparintásáért, megtartásáért, hálóba juttatásáért.  Az eddig lejátszott mérkőzéseket láttam, és színvonalúaknak találtam őket.
Mivel mi nem veszünk részt rajta, az esélytelenekre jellemző blazírtsággal ülök a képernyő előtt. Mindegy, hogy ki lesz világbajnok. Tegnap pl. a spanyol portugál meccset néztem meg. Igaz, hogy számomra mindegy volt, hogy ki nyeri, de ki tudja, miért, a portugáloknak szurkoltam (micsoda szószörnyeteg). Hogy döntetlen lett a vége, inkább őket érdekelhette, engem igen kevéssé. Hogy mindhárom portugál gólt Ronaldo rúgta, az se különösebb hír nekem. A tizenegyes jogosságát a spanyolok nyilván másképp értékelték. A potyagól sima kapushiba, ami nem csökkenti a csatár érdemét, mert megpróbálta. De a harmadik – az csakugyan elvarázsolt engem. Én még ilyen közelről nem láttam a szabadrúgáshoz készülődő portugált. A technika jóvoltából jobb profilját láttuk. Olyan volt a tekintete, mint egy sasé, aki meg akarja etetni fiókáit, és ezért nem tévedhet, amikor beméri áldozatát. Ennyire feladatra koncentráló, kifejező arcot, ilyen elszánt tekintetet, ilyen minden mást kizáró összpontosítást még nem tapasztaltam képen. Nem csodálkoznék rajta, ha díjat nyerne a világot bejáró videorészlet.
Talán a Nagyítás c. filmben találkoztam hasonlóval, ahogyan a fotós képe tárgyára fókuszál.
Ronaldo természetesen berúgta a hálóba a labdát. Oda, ahová nem kapaszkodhatott a kapus, úgy, hogy a spanyol védők nem érhették el felugorva sem, és olyan sebességgel, hogy már csak ezért se érhette el a kapuőr.  Ezt éppen így kell csinálni, de kevesen győzik rutinnal, begyakorlottsággal, idegállapottal, erővel.

Szólj hozzá!


2018.06.15. 11:30 emmausz

Régi magyar

Amit nem tettem meg gimnazista koromban, most kísérletezem azzal, hogy végigolvassam Kemény Zsigmond, reformkori író regényét (Özvegy és leánya). Igazából a nyelvezete érdekel, az a patina, amely részben elkopott, részben máig hat. Hogy érzékeltessem, miről van szó, egy bekezdést ideidézek a regényből: Mondjuk ezt: „Az ispán, midőn a kutyahecc megindult, nevetve tekinte az utcára; de kisvártatva komorodni kezdett arca, hegyesre pödré bajuszát – mi nála haragra mutat –, s hetykén közelített a lovaghoz; azonban amint a hely színére ért, s az idegen a kiszabadult Zelmira kíséretében mellette ügetett el, alázatosan kapta le süvegét, s mély bókra görbedt. A nép e jelenetet is észrevette, és indokát kezdé hüvelyezni.”
***
Mostanában sokat foglalkoztat a gondolat, hogy mennyire másképp látják a világot a különféle emberek csoportok. Másképp az „újbeszél” (Orwell) a „political correct” hívei, másképp az istenhívők, másképp az egyes korosztályok, másképp a szegények, másképp a gazdagok, másképp a nők és sokszor másképp a férfiak. Másképp a gyerekek, másképp az öregek, másképp a hatalom megszállottjai, másképp a beosztottak, másképpen a kreacionisták és másképp a fejlődéselmélet hívei, másképp az egyszerű lelkek és másképp a pallérozottak.
Az bizonyos, hogy a legnagyobb válaszfal a hívők és a hit tagadói között feszül. Hiába írta Weöres S.: „Egy hívő és egy eretnek, közös földön aratnak.” Ritka az ilyen.
A hívő elismer maga felett egy hiteles Abszolútumot, aki kinyilatkoztatásában tudomására hozta a követendő magatartást, gondolkozásmódot, erkölcsöt. A nem hívő nem ismer el senkit maga felett, aki számára érvényes erkölcsi stb. rendszert mutatna, s így saját elképzelései alapján evickél végig életen, az előbbiekben írt kapaszkodók nélkül, szabadon. Ha gondolkozási sémákat módokat, megismer, humanisztikus mixet kever magának, és ameddig kedve tartja, azok szerint él. Bármikor megváltoztathatja elveit.
Mindenki azt mondhatja erre, hogy ennél azonban bonyolultabb a dolog.
Persze. De ez csak egy poszt.
A FB-on a legpitiánerebb témáktól kezdve a komolyabbakig vége-hossza nincs az egymásnak feszülő megnyilvánulásoknak. Pedig egy markáns, korrekt mondattal többnyire rövidre lehet zárni a kialakuló vitát, pl. ezzel a mondattal:
Én ezt másképpen gondolom.
Pont.

Szólj hozzá!


2018.06.14. 04:56 emmausz

Búcsú Szolzsenyicintől és a GULÁG-tól

Miért élnek gyötrőink – láthatólag –  jólétben? – kérdezi Szolzsenyicin. Válaszol is rá: „A földi élet célja s értelme nem a boldogság, mint általában hinni szoktuk, hanem a lélek fejlődése.  Ebből a szemszögből nézve a mi gyötrőink bűnhődése a legborzasztóbb: elállatiasodnak, kivetkőznek emberi formájukból. Így közeledve a problémához megértjük, hogy azoknak kell szenvedniük, akiknek a fejlődéséhez van remény.”
„Akkor vadul meg az ember, ha egyszer vérrel szennyezte be magát.  (No hiszen, kórházban olvasom e sorokat, ahol a vérvétel mindennapos.)
…Hisz a kegyetlenséget (osztálygyűlöletet) dicsőítették, belénk nevelték… ha a jóság csak gúny tárgya, a szánalom, az irgalom kész nevetség, akkor már végképp nem lehet megfékezi a vértől megittasultakat.”  
(A kórházban a szomszéd ágyon fekvő megfogalmazta, hogy szereti a belevaló szabadszájú ápolókat. Én nem azokat kedvelem, hanem azokat akik bratyizás helyett korrekt módon elvégzik munkájukat, és nem a pletykákat hozzák-viszik némi baksis fejében.)
Álljon itt összegzésképpen a szerző, Szolzsenyicin verse.

Úgy elvetélni, úgy eltékozolni,
a drága jó magot, hogy tudtam volna, s hova
 Hisz Téged dicsértelek zsenge éveimben
s szentegyházad volt lelkem otthona.

A könyvek csillogó, hiú okossága
elkápráztatta gőgös agyamat,
hittem a világot megismerhetőnek
s hogy az élet titka titok nem marad.

Az ifjú vér buzogva áradt ereimben,
a világ szivárványszínekben tündökölt,
s közben hangtalan, hogy rá föl se figyeltem,
a hit oltára bennem romba dőlt.

De ím, a lét s nemlét határán tévelyegve,
míg csöpp híján elnyelt a szörnyű torok,
ajkamon a hála csendes rebegése,
ha megtett utamra visszagondolok.

Ma látom már: az értelem világa
ömlik el minden zugán, szögletén,
de nem gyarló eszemből, nem gyönge erőmből:
magasabb forrásból árad rá a fény.

A helyes mértéket immár visszanyerve,
az élet vizével oltom szomjamat
Hiszek, Világ Ura, hiszek újra Benned,
ki nem hagytál cserben, bár megtagadtalak.
Hit és nem hit. Alapvető kérdés.  
A kórházban hetente megjelenik egy beteglátogató. Tanúja voltam annak, hogy egy sorstársam elmondta neki, hogy gyerekkorától fogva elszakadt a hittől, de szívesen elbeszélgetne egy lelkésszel mostani állapotában. Ígéretet kapott rá, hogy két napon belül felkeresi egy kórházlelkész.

Szólj hozzá!


2018.06.13. 11:59 emmausz

Tartózkodási helyek hasonlóságai

Ha az orvos elkap egy pamutszálat egészségi állapotod gombolyagjából, akkor elkezdi feltekerni, és a hiányosságok egymást érik, mind egyformán beavatkozást várva. Ez történt esetemben, ez a mellettem fekvő ápoltakéban ugyanígy.
A kórházi körülmények ecsetelése nem fontos. Olyanok amilyenek: egyik orvos ilyen a másik olyan.
Az ápolónők is mind egyformák: az egyik ilyen, a másik olyan.
A fekvő betegekről nem is beszélve. Az egyik vágyik kereszthuzatra, a másik ki nem állhatja.
Az egyik elmeséli, hogy azért eszik napi 5-6 gerezd fokhagymát, mert nem jár társaságba, ennélfogva nyugodtan teheti. (Következtetés: Mi nem vagyunk társaság, mert a kórteremben is naphosszat zabálja a gerezdeket. Nekem érzékeny orrom lévén arra gyanakodtam, hogy az ipsének fokhagymából vannak a fogai.)
Ma 1/12 kezelésből átléptem az 1/6-os részarányba. Már csak 10/12 van hátra.
„Két hét múlva újra jön” – mondja elbocsátó doktorom. Én magamban: Két hét múlva (szerdán) nem jövök, hanem megyek elfele a kórházból.
***
Befejeztem a GULAG-ról szóló hosszas könyvet. Néhány dolgot idézek belőle: „…a foglyok szeretett államuk részére kifejezetten elsőosztályú selejtet gyártanak. Téglájukat kézzel el lehet törni, festékük lepattogzik, vakolatuk lehámlik, villanypóznáik kidőlnek, asztalaik bicegnek, lábukat vesztik, kilincsük az ember kezében marad… Az 50-es években egy új svéd turbinát hoztak a lágerbe. Olyan fakeretben szállították, mint egy gerendaház. Tél volt, kemény hideg, s azok az átkozott foglyok (zekek) bemásztak a turbina és a fakeret közé, és tüzet raktak melegedni. Megolvadt a lapátok ezüst hegesztése, el lehetett dobni az egész turbinát. Hárommillió hétszázezer rubel odalett. Nesze neked, rentablilitás!...   (folyt. köv.)

Szólj hozzá!


2018.06.10. 11:06 emmausz

Mono, kemó és kamu 

Dekoncentált, de koncentrált vagyok?
Tegnapig néhány napot egyedül töltöttem. Ám nem egészen. Valahányszor rajta kaptam magam: mintha lenne még valaki a lakásban. Ez a jelenlét nem volt zavaró, csak fiktív. Egészen addig jelen volt, ameddig nem gondoltam rá, hogy ez miféle képtelenség, hiszen egyedül vagyok.
Visszafelé ugyanez a folyamat zajlott le fordítva.
Kellett egy rövid idő ahhoz, hogy elkezdjek „viselkedni”. Nem mintha addig emberhez nem méltó módon töltöttem volna az időt, de mégis.
Amikor kiegészül másvalakivel a létszám, akkor viszony alakul ki köztünk. Reagálunk egymásra.
***
Reggel szóba jött, ki hogy és hol tölti a nyarat. Mivel wellnesst emlegettek, megerősítettem, hogy magam is wellnessben részesülök, hétfő és szerda reggel között, a Kútvölgyiben. Remélem, hogy lájtos lesz a kemó továbbra is. Merthogy közben volt egy CT is. Mindenesetre a mostani a kitűzött 12-es sorozat (miért éppen 12?) 2. tagja lesz. Nagyot ugrottam előre, mert ugye az
elsővel  1/12-d részén,
a másodikkal 1/6,
a harmadikkal ¼,
a negyedik  1/3,
az ötödikkel 5/12,
a hatodikkal ½ részén vagyok túl.
Ettől kezdve pedig kifelé táncolok. Rendre 7/12; 2/3; ¾; 5/6; 11/12; és vége. Vége?
Remélem.
***
A gulág-könyvben olvasom: Az archipelág (szigetcsoport) éghajlata mindig sarkvidéki:
„A TÉL TIZENKÉT HÓNAPIG TART! AMI MARAD, AZ A NYÁR.”
Nálunk is volt hasonló formula a Rákosi-időkben:
– Elvtársak! Mennyire sikerült a kocák fialtatása?
– Ötven százalékkal a vállalt mennyiségen felül. (Persze kamu volt az egész. Egy darabbal se lett több malac, mint a vállalt 100%.)
– Nos akkor, elvtársak, beszolgáltatjátok a 100%-ot, a többi meg a TSZ-ben marad a tagoknak.             
  

Szólj hozzá!


2018.06.09. 10:34 emmausz

Virtuózok gála

Ellentétes érzelmek támadnak bennem mind a felszállott a páva, mind a virtuózok adássorozatával kapcsolatban. Elsősorban azt kell rögzítenem, hogy hatásos műsorok ezek az értékek továbbadása szempontjából. A Virtuózok is az. Komolyan felkészült, jobbára pódiumra termett gyermekemberek bűvölik el az érdeklődőket instrumentális vagy éppen ének-tudásukkal. Engem is meglepett a felkészültségük. Ami nem tetszett, és leginkább a gálán, az az agitatív hangvétel, amely feltétlen szavazásra szólította fel a nagyérdeműt. Természetesen nem szavaztam egyikre sem. Pontosabban, lelkem mélyén mindhárom zenészt megszavaztam. Sőt nemcsak őket, hanem a virtuózokban részt vevő legtöbb muzsikus gyereket. Hogy mekkora képtelenség a legjobb kiválasztása? Képzeljenek el egy zsűrit, amely megmondja, hogy melyik gyümölcs a legjobb. Az alma-e, az őszibarack-e, a mangó vagy a datolya, esetleg a banán. A közmondás is nekem ad igazat (legszebb nyúl és halpiac): Legszebb nyúl a halpiacon.
Nem összehasonlítható a produkciók értékessége. Egymástól függetlenül léteznek, és egyaránt támogatásra érdemesek. No de ez a zenészpalánták érdeke és nem a finanszírozó és magát reklámozni kívánó bank érdeke.

A válogatás során egymásután esnek ki a jobb sorsra érdemes gyermekzenészek.
Kellemtelen látni.
Miért jó ez?   
Mint idéztem más alkalommal, Bartók úgy vélekedett, hogy a verseny a lovaknak való.  

A zsűritől sok pozitív tanács elhangozott. Eggyel nem értek egyet. Miszerint láttatni kell a publikummal, hogy hatalmas erőfeszítésbe kerül a produkció. Nem tudom. Szerintem elegánsabb nem láttatni.   
Hogy mekkora teret kaptak a reklámok, jól mutatja a gála.
Egyik elhangzó szlogen arra késztetett, hogy megidézzem. Így szólt:
„A virtuózok hisznek magukban, az ERSTE BANK hisz bennük.”
Magamban folytattam: Én meg „hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében… ”

Szólj hozzá!


2018.06.08. 14:41 emmausz

Szeletelhetőség 2.

Dekoncentrált vagyok
Igen. Szét vagyok szóródva.
Ismeritek a morbid viccet?
Az ember rálép egy taposóaknára, s máris felrepül az égbe. Ott meglátja Szent Péter, és rákiált:
- Mit csinál, ember? Szedje össze magát!!!
***
Reggel CT-vizsg. (Innen a cím.) Előtte 3 nappal abbhagy Merckformin tabl., utána 3 napig dettó. Sok folyadékot bevesz. Igen értve, bevesz. Megittam egy liter őszi- lét. Mutatom a nővérnek a palackot. Azt mondja, az nem jó, négy pohár vizet kéretik inni. Igenis. Isz egymás után négy pohárral.
Kérdi ugyanő: Kihez küldtek engem CT-re? Határozottan állítom, hogy nem tudom – ugyanis nem tudom. Csak azt tudtam, hogy a Határőr u. 12.-be kell mennem, ott készül a vizsgálat. Nos, az egy magánház, és nem készül benne semmi. Igaz, hogy a 18-ban igen, de még sohasem jártam arra, keresgettem hát az épületet.
***
Ottan ki kellett töltenem egy papírt, miszerint van-e bennem fém? Nincs, nem nyeltem kanalat. Allergiás vagyok-e valamire? Igen, erre a sokszerű és véget érni nem akaró vizsgálatsorozatra.
A várakozásomat a rendelőben egy gyerek vizsgálat közbeni fülrepesztő sikítozása, és később egy fogyatékos gyerek artikulálatlan hangicsálása tette változatosabbá.
Három óra alatt végeztem.
***
Amit el akartam mondani, két zoológiai vonatkozás: A János kórháznál fűrésztelep zúgásához hasonló hangra lettem figyelmes. Biz az kabóca hangja volt. Van, aki cikádának mondja. A másik a daru. Látom: a Széna téren három óriásdaru. Később a HÉV mellett a Dunán, az Óbudai-sziget magasságában pedig egy valóságos biodaru emelkedik a víz fölé.  
***
Hazajőve megnézem a FB-ot. Egy hírrészlet megragadja figyelmemet. Idézem: Az alpolgármester a CORVIN áruház burkolata egyik darabját együtt szedte le az áruház tulajdonosával. Miért – ráncolom a homlokomat –, szegény áruháztulajdonos odaragadt az épület egyik burkoló eleméhez?
De nem. Ketten szedegették az alulemezeket. Gondolom, jelképesen egy teljes egész elemet.

Szólj hozzá!


2018.06.07. 20:51 emmausz

Szeletelhetőség

Mikor kitör a nyár, eljön az uborkaszezon, és csak könnyed témák szerepelnek műsoron az általános nagy melegség idején. Kímélni kell magunkat, mert, ha a tyúkokkal akarunk kelni, azok júniusban már korai: ma 04h47’, napnyugta pedig kései: 20h36’. Jó közelítésben is tizenötórás műszakban vagyunk ébren. De ez se igaz, mert este tizenegy előtt ritkán esünk ágynak. Tehát habkönnyű témák:
Az első egy engem régóta foglalkoztató parciális probléma: Miért kell a Pick viaszos borjúmájasnak ez a burka? Mivel drágább fajta termék, a viaszt is borjúmájas áron vásárolom meg. Eddig terjedt az én gondolkodásom.  Miért kell a viasz, hiszen alatta műanyagburkolat is védi a májast. Eddig senki nem adott rá értelmes feleletet. Ma a google-n megleltem a kielégítő magyarázatot. A kemény viaszburok létjogosultságát a szeletelhetőség fenntartása indokolja. A borjúmájasnak ugyanis egyáltalán nincs tartása.
Egy másik kérdés magamagát magyarázta. Vettem egy tábla csokit az üzletközpontban, és a sztaniolcsomagolás tapintásra rugalmasabbnak tűnt fel, mint az alufóliáé. Meghúztam, és engedett. A hallatlanul vékony fémfólia műanyagba van ágyazva, és húzásra átlátszó hasadékok keletkeznek rajta.
Megvan ennek az előnye is. A táblát burokban kockákra tördelhetem anélkül, hogy megsérülne a csomagolófólia a törések nyomán. Egyben marad, és megtartja a csokimorzsákat magában.
Nos ennyi.
VD idézi a Jób könyvét, 38. fej.: „El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát?... Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? Vajon megkérdi-e az agyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?”
Szép és mint megjegyzi, költői. Valóban az. De szerintem az utolsó mondat Izajás könyvében található a 10 fejezetben továbbá Pál levelében, a Róm 9,20-ban.  Utóbbi íme. „Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja?”

Szólj hozzá!


2018.06.06. 10:59 emmausz

Várakozás

A nyugdíjas lét egyik meghatározó és visszatérő foglalatossága a várakozás.
Várakozás arra, hogy jönnek-e vendégek, és ha igen, mikor.
Várakozás a szódásra, aki bejelentkezett.
Várakozás a társamra, akit elkapott valaki egy fontos kérdés megvitatására.
Várakozás a kasszánál az üzletben.
Várakozás a közlekedési eszközökre,
várakozás egy vizsgálati időpontra és
várakozás egy kezelés befejezésére.
Várakozás a lelet eredményekre,
várakozás  a reggelre,
várakozás egy jó műsorra,
várakozás arra, hogy eszembe jusson egy értelmes gondolat,
várakozás a havi rejtvényújság megjelenésére,
várakozás az unokákra,
várakozás arra, hogy történjen már valami,
várakozás arra, hogy meg ne történjen valami,
várakozás arra, hogy egy-egy testi gyöngeség elhagyjon,
várakozás arra, hogy elkészüljön az ebéd
várakozás arra, hogy kihűljön a leves. Jut eszembe: a
várakozás, egyfajta KRESZ-tábla, és azt ábrázolja, hogy várakozni tilos.
***
A nap poénja: „Most üssem agyon a szúnyogot? … hisz az én vérem csörgedezik benne.”

Szólj hozzá!


2018.06.05. 05:14 emmausz

Consummatum est és: Szomjazom

„Trianon fájdalmának már el kellene halványulnia? A kérdésre Kolozsváron egy kocsmában kaptam választ. Persze, hogy csökken a fájdalom, ha távolodunk egy tragikus esettől, mondjuk egy gyilkosságtól. De gondold meg, ha a gyilkos folyamatosan ott van veled szemben, rád néz és nevet, akkor hogyan csökken?” – rögzíti BG blogjában. Mások úgy élik meg, hogy Magyarországot 98 éve keresztre feszítették. Hát mi tagadás, a csonkítás mértéke, a 3 mó magyar kisebbségi sorsba juttatása méltán juttatja eszünkbe a legnagyobb kínszenvedést: Consummatum est. Beteljesedett, elvégeztetett.
Ma mégis baráti kezet kell nyújtanunk a szomszédoknak azzal a formulával, hogy velünk érdemes jóban lenni. Talán ez segít.
Teréz anya rátalált arra a krisztusi szóra, amelyik tökéletesen összefoglalja hivatásuk lényegét. Szomjazom! – áll feszületük alatt a figyelmeztetés.
A világ népei ma mintha egyre inkább és társadalmi méretekben szomjaznák a törődést, a szeretetet, miként egykor a Mester, fenn a kereszt fáján. A két kép Krisztusé és a népeké az időeltolódás ellenére fedésbe került. Hatalmas felkiáltójel ez a szó ma is: SZOMJAZOM!

Szólj hozzá!