Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Kívánom, hogy legyen minden rendben, ha már így esett és elkerülhetetlen a beavatkozás. (2018.02.16. 16:20) Renoválás előtt
  • emmausz: köszönöm, köszönjük. (2018.02.09. 21:48) Rita, Anna
  • emmausz: Ez jó! Köszönöm. Nagy tereh esett le rólam. Hogy miért nem jutott eszembe ez az analógia. (2018.02.03. 11:52) Olvasás közben
  • emmausz: Pl. fantasztikus időrabló. Igen sok az ismétlődő hír. Nagyon sok felesleges közlés rabolja az o... (2018.01.31. 10:24) Összetartoznak
  • exbikfic: Már 6 éves? Isten éltesse sokáig! (2018.01.29. 11:49) Isten éltessen, L!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Kívánom, hogy legyen minden rendben, ha már így esett és elkerülhetetlen a beavatkozás. (2018.02.16. 16:20) Renoválás előtt
  • emmausz: köszönöm, köszönjük. (2018.02.09. 21:48) Rita, Anna
  • exbikfic: Isten hozta a pici lányt! Jó egészséget, sok boldogságot! (2018.02.09. 21:37) Rita, Anna
  • emmausz: Ez jó! Köszönöm. Nagy tereh esett le rólam. Hogy miért nem jutott eszembe ez az analógia. (2018.02.03. 11:52) Olvasás közben
  • exbikfic: Nem elírás, hanem kebel. Tömörkény gyakran használja, de kortárs, főleg bácskai íróknál és bácskai népzenei gyűjtésekben is sokszor előfordul. (2018.02.03. 11:22) Olvasás közben
  • Utolsó 20

2018.02.14. 10:56 emmausz

Van-e új a nap alatt?

Az Újbor idején c. válogatás Tömörkény 1901 és 1904 között írt tárcáiból, novelláiból szemez. Mostanában ebből a kötetből idézek.
- Sok balladaszerű anyag kap ott helyet. Egyikben olvasom: „Ahol sok a fiú, leány, és még több az unoka, ott a halál nem ismeretlen vendég, belátogat olykor a tanyákba, hogy az élőkből a maga részét elvigye.” Hasonlóképpen látom magam is: Ahol sok az új élet, ott sok betorkollás várható az élet túlsó végén.
- Erre viszont sose gondoltam: Üvegek jó hosszú nyakkal…, mert a pohár nélkül való italozás ezekből alkalmatosabb, mivelhogy nem kuttyog, mint a rövidnyakú. Én azt hittem, egyszerűen más a dizájnjuk.
- Nemcsak a góbé rafinált, az alföldi tanyasi is az. Aki búzaméréskor a vékáról lecsapja a felesleget, mind maga felé húzza a szemeket. A csizmájába kerül elég sok, s ha megtelik, a kazal mögött kiüríti az összegyűlt „élet”-et. Este érte megy, de akkorra valamely szemfüles már elvitte onnan.  Meg is jegyzi a rászedett:
- A gazembör… Hát nem átallotta ellopni…   
- Az anekdotázó Tömörkény: Posonyi nagyhangú polgármester. Tegez mindenkit. „Egyszer halat vett a piacon, valami jó tíz fontot a javából. Nem volt vele senki, hogy hazavigye, hát csak rászólt egy emberre: - Hé, vidd ezt a halat haza, aztán mondd meg, hogy felit sütve, felit pedig paprikásnak.
Az ember szót fogadott, elvitte a halat haza, meg is ették. Posonyi meg hiába kereste délben otthon a halat. Különben aztán maga nevetett legjobban a dolgon.” Nagyon elképzelem a szituációt.
Mindent összevetve az embernek az ószövetségi Prédikátor könyvében olvasottak jutnak eszébe: „Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad… Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire, ’lám ez új’, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak… ami nincs, azt nem lehet számba venni.”

 

Szólj hozzá!


2018.02.13. 06:06 emmausz

Változnak az idők

XXI. sz.
M. eddig minden gyermekét más-más autóval hozta haza a kórházból. L.-t egy Ford Scorpióval, D.-t Mazda Demióval, R.-t Opel Zafirával. Ha lesz negyedik egyszer? Én Chryslerre tippelek.

1900-as évek eleje:
„Tömörkényiádák”
- T. stílusa: A káplár szerint „a fődolog mindig az, hogy lehetőleg a lehetetlent kell követelni, amely esetben a lehető lehetőleg megtörténik” – adja a káplár szájába e szavakat, de lehet, hogy maga alkotta e megfogalmazást. T. szeret játszani a nyelvi formákkal.

- Egy T. által használt szófordulat: Sohasem lesz belőle prédikációs halott. Ma énekes halottat mondunk.
- T. ismeri Daudet-t. Tőle idézi, hogy „minden író leginkább villatulajdonos szeretne lenni, de mégsem az írók lesznek azok, hanem a posztókereskedők”.
- T. által említett -li végűek: fásli (kötöző pólya, teszli-vas (szekér alkatrésze), kitli (vászonkötény).
Egy maxima T.-hősétől: „Fogatlan koromtúl fogatlan koromig az egész élet: munka.” Lehet, hogy ez is T. sajátja.
- Korabeli szóhasználat lehetett Szeged környékén: a bikanyál. Bp-en ökörnyál: A szelek szárnyán egy szál pókfonal, ezen vitorlázik az apró pók.
- T. által említett meteorológiai megfigyelés: „annak előtte (1901) halottak napján nyári idők jártak, sétálásképpen mentek a temetőbe az emberek, míg mostanában téliruhás, szomorú csapatok bandukolnak ki a földben lakókhoz…” Lám-lám, bezzeg az ő idejükben is szélesőséges volt a klíma.  
- Az általa említett népi táncoknak vajon van-e mai megfelelője? „Áll a tánc: …a lassú, a friss, a lippentős, a toppantós, a mártogatós, a röszketős, a hátravágós…”  A táncházak tudnák megmondani.
- Némi népi gyógyászat: A mellfájásra mézespálinka hasznos szokásosan. „Bodónénak, mikor a torka fájt, a pálinkát ajánlották, hogy azzal kenegesse, hát Bodóné megitta a pálinkát, és az üveggel kenegette a torkát, de hát az mindegy, mikor így is csak meggyógyult. A torma levét is szokták használni, van továbbá, aki a petróleumot issza mellfájásról. Azt mondják, hogy eleinte kellemetlen az, később megszokja. Móra meg úgy tudja, hogy fogfájás ellen mindenkinek van egy jó tippje.
- A tatart (kezdetleges mécses) a fazekasok, vagyis a gölöncsérek, gúnynéven sárvargák árulják. A tatar-ba szatying(szaténvászon)-madzagot, szövétneket alkalmaznak kanócként. A gyertya kanócát koppantóval (speciális olló) igazítják méretesre. Mára kihalt technikák.
- Érdekes természeti kép: „A hold a túlsó parton haladni kezd szép nagy piros tökfejével fölfelé. Olyan mérges tekintete van neki. És látható benne Szent Dávid, amint hegedül. Most meg nevet.” T. hanyagolja a nyelvi sablonokat és merész képet használ az érzékletesség kedvéért.
- Tanyasiak egymásközt: „Mikor a városi ifijúr cifrán kiöltözködik: páca a kezibe, niksz a zsebibe.” Jó példa az ellenérzések kifejezésére, amely nyilván adódott a társadalmi különbségek miatt.
És még egy: „Mihály tisztára türüli a tányért a kenyérbéllel, hogy holnap jó idő legyen.” A maga módján szellemes mellébeszélés a gazda zavarát így leplezi.  

Szólj hozzá!


2018.02.11. 18:52 emmausz

02. 08-án mást írtam e helyett

Ismétlődik a történelem
 Á. (2004) születése igen cifra körülmények között történt. Anyja súlyos állapotban került kórházba, de míg odakerült is telefonált, elmesélve, hogy mik történtek vele: Hogy vérzik, valamiféle fertőzés következtében, hogy nem jön érte mentő, hogy veszélyben van születendő gyermekének az élete, hogy maga is meglehetősen rosszul van a vérveszteség miatt. Én akkor éppen egy kacifántos megfogalmazású jogi szakkönyv lektorálásán dolgoztam. Szorított a nagyon szűkösre szabott határidő. Ez volt az a szakkönyv, amelyben a szerző egy oldalon keresztül egyetlen körmondatban cirkalmazta, hogy – mondjuk – a kutya ugat, de a lap aljára érve se lehettél benne biztos, hogy kutya az, ami mit is csinál. Szó, ami szó, elég bajom volt az abbahagyhatatlan munkával, és eközben jönnek ezek a hírek. Néhány röpimát mormoltam el sebtében, miközben az jutott eszembe, hogy a történet egyszer már megvalósult. Legalábbis regényben. A Pál utcai fiúk főhőse haldoklik, nemecsek ernő, akkor még csupa kis betűkkel. S szegényes lakásukat felkeresi Csetneky úr azzal, hogy hogy áll Nemecsek apja az ő új öltönyének elkészítésével? A szabómester a történések miatt azt se tudja, hol áll a feje, mégis valahogyan kénytelen rákoncentrálni Csetneky úr félbemaradt öltönyére, mert megígérte neki, hogy hamarosan befejezi.
R. unokánk jó eséllyel ma meg fog születni. E. kórházban, két fiuk óvodában, M. pedig hol a kórházban, a közértben, a patikában, a porszívó nyelénél, hol meg a számítógép előtt, mert újszerű tanítási metódussal kell előadnia szaktanárként az egyetemen. Három órát vezényel le egyvégtében, ami eleve szokatlan. Ehhez kell kellő mélységű és szélességű szakanyagot és háttérinformációt szerkesztenie, talonban tartania. Az analógiát nem kell magyaráznom. Adva az átléphetetlen határidő, a sokfelé való figyelés kényszere, a kialvatlanság…
Sokan imádkozunk értük.
T. főz, rámol.
Én vagyok a sofőr.
Megyünk a gyerekekért az oviba.
***
Negyed öt előtt Rita, Anna világra jött a gépek mutatta képlet miatt császárral. Mindketten – mama és kicsi lánykája – egészségesek. Rita súlya 3,20 kg.
Hála Istennek!
Most a gratulációk után pihennek ők is, és az egész rájuk figyelő nagycsalád.  

Szólj hozzá!


2018.02.11. 05:45 emmausz

Most aztán már kaszabolok

Gyerekként megismertük a sakkozás szabályait, ismertük a lépéseket, így, ha éppen ahhoz volt kedvünk, leültünk sakkozni. Máig fülemben cseng a tesók (vagy a saját) érzelmi kitörése(m):
- Most már aztán kaszabolok!
Általában akkor került erre sor, amikor már alig volt mivel kaszabolni. De mégis. Rombolni az ellenfél állását, lecserélni még, amit lehet. És aztán jött az elkerülhetetlen vég a pőre királlyal...
Vagy a tábla felborítása, ami tiszteletlen formában, de elismerte a partner győzelmét.
Amikor az ember kénytelen szembenézni testének lassú megtöretésével, és még ép ésszel képes is felfogni, akkor tehet még egy lépéssorozatot, hogy javítson látásán, hallásán, fogazatán, stb., stb., hogy élhetőbbé varázsolja önnönmagát. A beavatkozások száma a hanyatlással arányosan nő, majd képtelen az utóbbi az előbbivel lépést tartani.
Ez ellen nincs apelláta. De addig „kaszabolhat” mindenki.
És meg is teszi, mert élni szép és élni jó.
„Az élet szép, élni jó,
élni, élni nagyon jó” – fogalmazta Levi ötévesen.
És az is.
Tehát mély levegő, és kezdődhet a renoválás.
Hogy milyen mélységben?
Azt ember meg nem mondhatja. Az orvosok se képesek rá.
Salamon Bélánál az igazság, aki elmesélte, hogy már jócskán benne a korban meglátogatta orvosát, és elmondta neki, hogy szeretne télikabátot csináltatni a szabójával. Az iránt érdeklődik tehát, hogy milyen anyagot vásároljon. Mire orvosa megjegyezte: Persze, csináltasson, de ne nagyon jó anyagot vásároljon hozzá.      

Szólj hozzá!


2018.02.10. 05:51 emmausz

Forintos célprémium

Nem régen, valamikor az ötvenes években zsebpénzben részesültünk. Illetve mégsem. Inkább prémiumnak nevezném a gesztust, anyagi ösztönzést, amellyel apánk megörvendeztetett bennünket. Minden ötös feleletért egy forint jutalmat helyezett kilátásba.
Mi örömmel vettünk megajánlását, és elég hamar rájöttünk, hogy leggyorsabban az énekórákon söpörhetünk be sikert, jó jegyet, s utána pedig az érte járó forintokat. Örömünk azonban nem tartott sokáig, mert hiszen a jó hallással megáldott família tagjainak nem jelentett semmiféle nehézséget akárhány énekötöst kiérdemelni. Mivel „túlteljesítettük a normát”, apánk kénytelen volt a feltételeken szigorítani. Az általa deklarált és egyoldalú szerződésmódosítás elég könnyen megjegyezhető volt: „Énekötös nem ötös.”
Ez az elv kiterjeszthető valamennyi olyan készségre, amiben az ember az átlag felett teljesít. Teszem azt az ügyes gyerekek esetén tornaötös nem ötös. A magolós gyerekek esetén: Felmondott tananyag után járó ötös nem ötös. És így tovább.
A jól szavalók esetében: szavalás ötöse nem ötös. A fizika iránt affinitást mutatók vonatkozásában:
Fizikaötös nem ötös.
Bioszötös nem ötös.
Vegytanötös nem ötös.
Föciötös nem ötös.
Töriötös nem ötös…
Aki pedig könnyen ír, az átlagnál összeszedettebben fogalmaz, azok számára
Írásötös nem ötös.
És ugrik a prémium,
magyaroknál a forint,
tatároknál pedig:
Ugrik a tugrik.     

Szólj hozzá!


2018.02.09. 06:59 emmausz

Rita, Anna

Most abbahagyom a versírást – írta Karinthy –, mert eszembe jutott valami.
Nekem is eszembe jutott valami, mégpedig az, hogy aki a 80. születésnapját ünnepli, az valójában a 81. születésnapját éri meg. Beismerem, hogy ez idegenül hathat a fülnek, mégis így van.  Ahogyan a nulladik kilométerkő valójában egy létező  kilométerkő, ugyanígy, az ember első születésnapját megszületésének a napja jelöli ki, azaz nullaéves korában van az első születésnapja.    

Tegnap megszületett 10. unokánk, Rita, Anna, tehát jó apropóm van ahhoz, hogy ilyeneket írjak.
Amikor saját kisebb testvéreim születtek, amerikai rokonaink, akik már az ötvenes években írógéppel írták a leveleket, és az ő írógépük nélkülözte a magyar ékezeteket, ilyesfajta szövegeket küldtek: „Sok oromet kivanunk az uj jovevenyhez”.

Ez alapjában véve helyes. Mi is már is elkezdtünk örülni a szépséges új jövevénynek, aki császárral született, 3,20 kg-os, és azonnal hozzálátott a táplálkozáshoz.
A szülést hatalmas amplitúdók kísérik. A szülő nőnek megvan az elképzelése, az orvosoknak is a saját elképzeléseik, amiket műszerek támasztanak alá, a szülésznőknek is, később a védőnőknek és a gyermekorvosoknak is. De az otthon várakozókban is nagy érzelmi töltetek munkálnak.
A várakozás leginkább a vihar előtti csend feszültségéhez hasonlít, melyet hatalmas megnyugvás követ. Mert általában nincs baj, általában egészségesen születnek a csecsemők, és nagyobb törés nélkül túlélik az asszonyok. De a férjek és a többi várakozók is felszabadulnak a stressz alól, és egy hatalmas „hála Istennek, eredményesen vagyunk túl rajta” szakad ki belőlük, belőlünk.
Azt hiszem, mindenki békésen nyugszik el a születést követő éjjel.

2 komment


2018.02.08. 10:54 emmausz

Hasonlóságok és egyéb huncutságok (Tömörkény: Szent Mihály a jégben)

- Csak úgy érdemes a pénzt megkeresni, ha nem költi el mindjárt másra az ember.
P.Gy. barátunk apját idézve mondta: A sváb, ha keres egy forintot, azon gondolkozik, hogy tudna még egyet keresni. A magyar, ha keres egy forintot, azon fantáziál, hogyan tudná elmulatni.

A régi katona-beszólások közül egy: …úgy elhajítalak, hogy fölesel a török kaszárnyához...
- Az irodába a tökéletlen városi nép az anyaszülte tiszta földre deszkát tesz, hogy a földet ne lássa. Akkor a deszkát befesti, hogy a deszkát ne lássa. Akkor a festékre pokrócot tesz, hogy a festéket ne lássa. Akkor a pokrócra vásznat tesz, hogy a pokrócot ne lássa. Jó csuda, hogy még erre a vászonra is nem tesznek valamit
– írja.

Mi tagadás azt újpalotai ltp-en találkoztam hasonlóval. A szőnyegpadlót torontáli szőnyeg védte, a torontáli szőnyeget műanyagfólia takarta, a műanyagfóliára kerültek a Népszabadság a szétszedett lapjai.
- Szóhasználatával oldalakat lehetne betölteni:
- könnyesen – könnyedén értelemben (még megértettem)
- legények pipáztak az úti hidak korlátján TI megjegyzi: Ma /1899/ úgy mondják: az áteresz mellvédjén. (Ma /2018/ is így mondják)
- …a postás benyitja az ajtót, hogy újságot dobjon a szélső asztalra, kép is van az újságban, rendszerint, hogy egyik ember hogy öli meg a másikat. Mintha semmit se változott volna a tömegtájékoztatás.
- A rend is csak olyan orvosság, hogy megárt belőle a sok. Tanúsíthatom.
Fordítva is igaz: Az orvosság is csak olyan, mint a rend. Megárt belőle a sok.   
- A legény a (cséplőgép)-masinisztaságot odafönt a Pestbe kitanulta. Most rendelkezik. Ő az úr.  Máskor az öregebbek előtt nemigen szavalhat, de hát itten mégis csak ő tud legtöbbet…
Az okostelefonokhoz, számítógépekhez kik értenek legjobban? A fiatalok. Az életkor és a hozzáértés valamiért fordított arányosságot mutat. Így hát ez ügyekben ők szavalhatnak – és joggal.

***
Ez az év az eü jegyében fog zajlani? Én javítgatások elé nézek.
E. szülni indult a Tétényibe. Gondolataink nála járnak.

Szólj hozzá!


2018.02.07. 07:38 emmausz

Apró furcsaságok – furcsa apróságok

Tömörkényt olvasom. Novelláit nem egyszerre írta, de hogy többször is leírt egyes epizódokat, az felettébb érdekes. Nem emlékezett rá, hogy ezt már írta, esetleg ugyanabban az elbeszélésben is? Vagy emlékezet rá, és úgy döntött, hogy az ismétlés hitelesíti a korábbiakban kifejtett igazságát. Hányszor olvastam nála, pl. hogy „láttam én már karón varjút”.
Ugyanígy a Fülesbagoly rejtvénylapban találkozom a megfejtenivalóval. Így szól: Nézd meg az anyját, vedd … a lányát. A kipontozott részre természetesen két szócska kerül „el a”. Ez rendben is volna, de hogy egy füzeten belül 3-4-szer fordul elő, az már kicsit unalmas.
Vannak olyan szavak, amelyeket a keresztrejtvények felkapnak és százszor, ezerszer felhasználnak. Például: Mesterséges nyelv: IDO. Pl. Épületszárny: ALA. Pl. alpesi legelő: ALM, stb. Attól érdekes mindez, hogy az okostelefon szókirakó játékában hiába próbálkozom ezek elsütésével, tagadja, hogy értelmes szavak volnának. Viszont elfogad olyan sületlenségeket, mint pl. ai, am, stb. Ha ezeket elmulasztom kiválasztani, nem számíthatok a játék megnyerésére.
Végül még megemlítem, hogy olykor tapintatlan is a rejtvényszerkesztő. Tegnap szembe találkoztam ezzel a feladvánnyal: Öreg, roggyant. A megfejtés: TROTTYOS. 72 év felé közeledve nem érintett jól ez a csaknem szitokszónak számító kategória. Olyan ez, mintha arra a feladványra, hogy vallásos a megoldás bigott volna, vagy a tömegre csőcselék, vagy a zongoraművészre klimpírozó, az operaénekesre, hogy hivatásos nyivákoló.
***
Kinézek az ablakon: Sűrű pelyhekben esik a hó.     

Szólj hozzá!


2018.02.06. 11:57 emmausz

Borúra derű?

Ma Miki Szent Pál és társai emléknapja van. Japánban haltak vértanúhalált.
Ma mindenki azt kérdezi, megszületett-e a 10. unokánk. Mindenkinek elmondjuk, hogy még nem, de majd fogunk szólni, ha igen.
Ma reggel szemereg a hó. Leginkább dara. Nincs meleg, de igazán hideg sincs. Télnek enyhe, tavasznak pocsék volna.
Általános a szürkeség. Olyan kifejező a nyelvünk. A szürkeségre azt mondja: ború. Mély magánhangzókkal. A derű viszont magas magánhangzókból építkezik. 
Nem akarom, hogy rám telepedjen a borús kedély, a borús ég láttán.
Tudván tudom, hogy a felhők fölött éppúgy ragyog a nap, éppúgy kék az ég, mint nyáron.   
Olvasom Tömörkényt, s néha már sok. Idilli elbeszélésekre emlékezem vissza, s a most olvasottak inkább azt mutatják, hogy a világ komisz volt az ő korában is. Civódtak egymással az emberek, visszaéltek a hatalmukkal, elnyomták az élhetetlenebbjét, kitoltak egymással, pofozták a sorkatonákat a KuK seregben, korrupt volt a közigazgatás, sokan nyomorogtak. Stb, stb.  
Tömörkényt precíz írónak, pontos megfigyelőnek ismerem. Annál inkább meglepett, hogy egyik történetben nagyapó elhatározza, hogy farag az unokájának egy fakanalat és egy fakést… Egyet lapozok, ahol ezt írja: „…kifaragta a kanalat, és most mán az ág másik feleközetibűl villát csinál”.  (Öreg embör napáldozatja)
***

Mint emlegettem, várok hát a derült időre, amit viszont olyan szépen ír le Tömörkény: „Az ég már egészen kék színű, s csak néha futkosnak rajta Isten kicsi bárányai, haladván egyrésze keletről nyugatnak, másrésze pedig nyugatról keletnek, már ahogy sorsukat intézi, ki őket is kezeiben tartja. A fű is növekszik keményen. Azt mondja egy ember, aki a szőlőszélben fákat nyeseget:
 – Valami rissz-rossz lovat, ha ebbe az árokba beleeresztenének, megélne benne holtig.
Tudniillik, hogy annyi benne a fű. Biz az növendő, s igazság szerint nincs is sok túlzás abban a mesében, amelyben olyan táltos foglaltatik, aki hallgatni tudja a fű növését. Oly gyorsan előbújik a földből, hogy csoda. Hamar végigterül vele a határ, és mihelyt fű van, előjön a zöld gyík is. Addig nem, mert nincs olyan szín, amiben az ő színe elveszne. A fű azért jó neki, abban bátor azonnal, és ha pókot lát, bekapja.” (Útszélén)
Hát nőjön az a fű mihamarabb.

 

Szólj hozzá!


2018.02.05. 06:24 emmausz

Arcok, tekintetek

Végignézve egy közösség arcain gondolatok ébrednek az emberben.
Arcok.
Mit érez a szobrász, amikor embert farag?
Mit dolgoz ki a leginkább élethűségre törekedve: a testet vagy az arcot. Nyilvánvalóan az arcot, mert az a legkifejezőbb része az embernek.
A test az csak test, ami ma van, és egy napon elenyészik, de az arc, noha az is a test része, valahogyan túlmutat önmagán.
Egy sugárzó tekintet arról mesél, hogy van az emberben értékesebb rész, amely az örökkévalóságra van kalibrálva, méretezve. Ezt próbálja megragadni a valamirevaló szobrászművész.  
Végignéztem egy közösség arcain. Meséltek a szemek, az életről tanúskodtak.
Lehet, hogy közhely, de igaz, hogy a szem a lélek tükre.
Másképp néz a koldus, aki reménykedve várja, hogy pénzt kap, s ha ennek e gesztusát felfedezi, akkor azt reméli, hogy nagyobb összeget kap.
Másképp néz az ember egy lábadozó betegre, aki iránt részvéttel van.
Másképp néz a gyerek szemébe, aki az esetek nagy részében bizalommal tekint vissza a felnőttre.
Megint másképp néz a jegyespár egymásra az oltár előtt, akik kölcsönösen egymástól várják boldogságukat.
Másképp néz a csendben imádkozó ember, szemét a végtelenre függesztve.
Másképpen figyel a zenész a karmesterre…
A példák száma a végtelenhez közelít. Mind azt igazolja, hogy a szem valamiképpen az önkifejezés eszköze a pelenkás kortól kezdve a sírig.
Megmutat valamit a lélekből.
Az emberi lét mélységeiből.

Szólj hozzá!