Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • emmausz: Kicsit utal a képzettek távozása nyomán keletkezett űrre. Ha a tendencia felerősödne, jaj volna ne... (2018.03.27. 14:50) Normális???
  • emmausz: Holnap kolonoszkópos jelölés. Csüt. műtét. Üdv mik (2018.03.25. 17:39) ...ha már a témák nem keresnek engem

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • exbikfic: Mielőbbi teljes felépülést kívánok! (2018.04.18. 20:05) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • gond/ol/a: hát képzeld, én még mindig nem tudom, hogy ki(k)re fogok (fogjak?) szavazni...csak azt , hogy fogok... de a gyülölködésből nekem is abszolút elegem van, de minden oldalról! úgyhogy ez csak megnehezi... (2018.04.05. 12:58) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • Utolsó 20

2018.04.06. 09:49 emmausz

Vigyázz, ha jön a vonat!

Közös témánk másokkal a vonat. Ma álljon itt posztként, amit a témáról írtam.
A vonat és a vonatozás téma kapcsán két határélmény jut eszembe. Egyik olvasmányélmény. Emlékezetem szerint Borsos Miklós írja élettörténetének egyik epizódjaként, hogy beutazták az országot gőz-vontatta személyvonattal. A vonat alig haladt gyorsabban, mint a négyökrös szekér, de ez nem zavarta a fiatal képzőművészt. Leült a vagon falépcsőjére, szívta a jó levegőt, élvezte a napfényt és kellemesen vonult el előtte a hazai táj. A vonat megállt, s ő leszállt szilvát szedni a vonat melletti fáról. Idilli.
A másikat nemrég láttam (újra) a FB-on. Egy gyorsasági kísérlet, amelyet a franciák mutatnak be. Egy kísérleti TGV fut-repül a vasbeton-talpfákon, és hajmeresztő 574 km/h-s tempót ér el a nyílt pályán. A – tán kétszáz méterre eső oszlopok tak-tak-tak-tak ütemben repülnek mögé. Szédült látvány ez a rohanás. Gondolom, nem sokat láthat a tájból, aki rászánja magát a repülőgéppel vetélkedő sebességű vonaton való utazásra.
E két élmény közé teszem a számos saját utamat. Nem poszt méretű ezeknek élményszerű megosztása. Inkább csak felvillantok közülük néhányat.    
Elsők között (alsós koromban) Bp-Békéscsaba (gőzös), Bcsaba-Lökösháza, majd L-háza-Kétegyháza (motorvonat). Onnan busz. Egész nap utaztunk Dombegyházáig.
Még mindig alsós korom: Balatonra indulunk. A 424-es hatalmas kerekei a Kelenföldi p.u-on. Fújtat a gőz mindenhonnan. Beszállunk. Fapados. Hatalmas a meleg. Lehúzott ablaknál élvezkedem. Szembe fúj a füst, benne bőségesen szénpor. Mint apró nyilak támadják meg szememet. Sokáig kínlódom, mire sikerül újra látni.
Katonakoromban: Pápa-Tatabánya szárnyvonal. Igyekszünk haza. Mínusz 15 fok, erős nyugati szél. A kocsik közötti átjáróban egyik társunk kimenő sapkáját elfújja a szél. Egy percen belül lop helyette másikat. A fülkében is süvít a szél, mert egyik ablak lehúzva. Meg se mozdul. Hatalmasat ütök az alu-fogantyúra. Azonnal letörik. Az ablak pedig továbbra is ellenáll.
Vissza Pápára a Déliből. Színházi vonatnak nevezik. Éjjel megy Szombathelyre. Mi Celldömölkig vele. Egyik társunknak nincs jegye. Felkuporodik a csomagtartóba, ahol katonaköpenyekkel borítják, így potyázik. Mi lent ülünk, és alszunk, ha tudunk. Én ébren vagyok. Egy tinilány bóbiskol mellettem. Majd ráborul a köpenyemre és elalszik. Hagyom. Elcsöppen a nyála. Pihen.
Egy későbbi élmény. Balt-Orient-Expressz. Bulgáriából indul és Németországba tart. A kalauz mindenképpen pénzt akar tőlünk hálóneműkért. Nem kértük. Végül megegyezünk. Négy gyerekkel utazunk. Éjjel útlevélellenőrzés. A határőr ránéz négyéves kisfiunkra. Tört magyarsággal mondja: „Hadd aludjon a legényke”.
BZMOT. A csehszlovák-magyar csoda. Mondom francia unokáinknak: Ez a magyar TGV. Mais non! – tiltakoznak. Paksra indulunk vele. Az ablakokon alig lehet állítani valamit. A kocsiban negyven fokos a hőség. Hogy mit ki nem bírtunk.
Aztán jött az áramvonalas Siemens. Alakja miatt az egyetemisták egymás között csak tamponnak hívják. Komfortos, kényelmes. Biztonságos. Ennél jobb már csak a villanyvonat lesz. Az esztergomi vonalon a közeljövőben ez váltja fel a dieseleket.
Egyik legjobb ma a Rail-jet. A helyrepofozott vágányokon 160-nal megy. Alig van hangja az utastérben. Hamar célba ér. Csak az nincs megoldva, hogy a külföldiek bárhova leülhetnek, a belföldiek pedig helyjegyük birtokában kénytelen felállítani a bitorlókat. Hogy a logisztika miért nem rendezi ezt az állandósuló konfliktust…A Rail-jettel visszük haza unokáinkat. Győrben felszáll öt afrikai. Mivel hely nincs, a padlóra ülnek. Nagy táskákkal, unokákkal alig férünk el közöttük. Végül gond nélkül leszállunk. Egyszer csaknem fennmaradtam a vonaton. Mosonmagyaróváron nem nyílt az automata ajtó, hiába nyomkodtam a gombot. sikerólt átszaladni a következő ajtóig. Ki fizette volna a túlutazást és visszafelé az utamat? Ki fizette volna, ha a vészféket meghúzom? Csupa megválaszolatlan kérdés. 
A vonatkozó Illés-szám tegnap óta motoz a fejemben. Nem is olyan rossz, bár már elegem van belőle.  

Szólj hozzá!


2018.04.05. 13:59 emmausz

Három pozitív

Mindennap három jó dolgot fel kell tudni sorolni, olyat, ami tényleg jól esett, örömteli meglepetésként hatott stb.
1. hosszú télies időjárás után enyheség fogad hajnalban. Kinyitom a háló ajtaját, felüdít a friss levegő, örülök a madarak énekének. Tudván tudom, hogy nem nekem szól a daluk, hanem párhívogató, territóriumkijelölő hangicsálása a hím rigóknak, de én is hallom. Lehet, hogy fordítva is működik a dolog: (állítólag a tehén több tejet ad Mozart-zenét hallván).
2. A reggeli kávé mindig feldob. Valahogyan rendezi bennem a vér áramlását, elhalkul kicsit a fülzúgásom, felébreszt, meleg és aromás.
3. Még ma megyünk a gyerekekért délután az óvodába. Ez is szeretem-tevékenység.  
Eszembe jutnak azok az idők, amikor három felé vittem három lányunkat. Bölcsődébe, óvodába, ott is a kiscsoportba és a középsőbe, majd később fiunkat az oviba. Máig fülembe cseng egy ösztövér nagyapa váltig hangoztatott és teljesen hiábavaló kérése, amelyet ovis unokájának szegezett mindahányszor:
- Na, ki fog köszönni?  
Költői kérdés volt, hiszen az uncsi, talán Ferike volt a neve, még véletlenül se köszönt soha senkinek.
Igazi munkamegosztás volt ez köztük: Az öreg nógat, az unoka pedig nem teljesít.
Ha jól számolom a jó dolgokat, megvolt a három. És még nincs este.
Történtek kellemetlenebb valamik is a nap folyamán, de az „illetékes elvtárs”-sal vallom: „Elvtársak! Mér mindig a rosszat…?”
Tényleg, miért mindig a rosszat? Kérdezhetném, a város szívében járva és a plakátháború aljasságaiból mazsolázva.
Idézhetnék belőlük, de nem teszem, mert hát …miért mindig a rosszat???  

Szólj hozzá!


2018.04.04. 09:47 emmausz

Mostanában…

„Doktor Kotász, Pelikán József vagyok, engem kellene felakasztani” – motoz a fülemben Kállai Ferenc hangján és hangsúlyával (A tanú c. film egyik epizódja). Nem egészen ok nélkül. Keresem sebészorvosomat: előzetes megbeszélés időpontját szeretném vele egyeztetni. Egyszer már sikerült utolérnem. Akkor abban maradtunk, hogy később csörgessek rá. Rácsörgettem. Üzenetrögzítőn volt a mobilja. Majd hihetőleg ő keresett, mert kicsengett a mobil. Megpróbáltam felhívni. Már újra üzenetrögzítőre volt kapcsolva. Majd újra megpróbálom. Jó lenne vele még műtét előtt beszélni. Volna néhány kérdésem hozzá. Pl. hogy a beavatkozás átlagban hány nap kórházi ottlétet igényel. Pl. hogy miféle diétát kell kövessek, és meddig. Van egy ebédmeghívásunk. Ne kacérkodjak azzal, hogy emésztésileg addigra rendben leszek? Stb. Konkretizálni kellene a 12.-i megjelenés időpontját, feltételeit.
*** 
Kérdés, hogy lehet-e még az öregkori teljes eltökösülést fokozni? Ezt olvasom Deskénél:
„A Klubban [Lukács-uszoda] B. bácsi kikerekedett szemmel kiabál, hogy az a rohadt Orbán 264 milliárdot lopott össze, a negyedik leggazdagabb ember az országban, ő ezt saját maga a televízióban hallotta, és hogy 500 ezer orvos ment ki Nyugatra, és másik négyszázezer adta be a kérelmét...”
Elég, elég, elég volt! béke, béke, béke, béke már! Legyen vége már! – sikoltom Babitsot szabadon idézve. Hatalmas a felhajtás a parlamenti választás előtt. De már mióta? Egy laza éve? Régóta tudom, hogyan fogok szavazni. Más is tudja. Még mindig négyet kell aludni a voksolásig. Minek? Azonnal el lehetne dönteni a politikai választás ügyét. Én régóta dolgoznék azon, hogy interneten lehessen voksolni. Mindenki nyomja meg a gombot, ikszeljen elektronikusan a kurzor megfelelő mozgatásával, és megjelölvén a neki tetsző pártot, képviselőt már nyomhat is egy entert. Ha petíciót alá lehet írni érvényesen számítástechnikai módon, a voksolást is tudni kellene hasonló módon rendezni. Ha egyszer pártokra kell szavazni, és nem szakértő kormányt kialakítani.    
Mindenesetre nagyon elegem van a sárdobálásokból. A gyűlöletet olvasom ki a többségükből. Gyűlöletet, amely azt is tönkreteszi, akitől származik, és azokat is, akikre hat.
Tényleg elég volt!

2 komment


2018.04.03. 11:28 emmausz

Békétlen világ

Elkezdtem Szolzsenyicinnek A GULAG-szigetcsoport c. munkáját olvasni.  Az első kötet kétharmadánál tartva elgondolkoztam rajta, hogy az orosz valóság ilyen részletező leírását érdemes-e mindenestül végigszenvedni a terjedelmes lábjegyzetekkel együtt.
Még gondolkozom a folytatáson.
A vörösök nekimennek mindenkinek.
Áruló és szabotáló
minden vallás,
minden véleményt megfogalmazó,
minden nemzetiséghez tartozó,
minden fehér, utóbb
minden vörös,
minden katona(tiszt),
minden vörös is.
Milliónyi életet olt ki a társadalmi méretekre kiszélesített téboly.  

Egy példa a sokszerű módszerre.
A Volga-vidéki éhínséget a pravoszláv egyház kincseivel kívánják enyhíteni.
A lózung: Etessék csak a papok a Volga-vidéket! Azért keresztények! Azért jámborok!

1. Ha nemet mondanak – nyakukba varrjuk az egész éhínséget s lesújtunk az egyházra;
2. ha belemennek – tisztára söpörjük a templomokat;
3. akár így, akár úgy, feltöltjük valutakészleteinket.  
A tárgyalások engedékenyen indulnak. Kérik a papok támogatását., akik mg is ígérik. Ekkor a bolsevikok egyoldalúan bekeményítenek. Minden templomi kincset kisajátítani az éhezők javára!
Ám bizonyos tárgyak beolvasztása szentségtörésnek számít. A pátriárka tiltakozik, megölik. Megindul az egyháziak elleni gyilkolászás, pontosabban egy újabb hulláma indul el, hiszen sokukat már korábban kiirtották, likvidálták, sokakat meghurcoltak, megkínoztak.

Ide vezetett Sztálin elmebaja, gőgje, üldözési mániája. 
Hány Sztálin garázdálkodik mindmáig világszerte, hány tevékenykedik szabadlábon, hány harsogja szemérmetlenül: Megveszlek kilóra!

Nem kellene, hogy így legyen!

Szólj hozzá!


2018.04.02. 07:42 emmausz

1Kor 15,13–20

Pál, aki jól képzett és önérzetes farizeusként kezdetben üldözte a Jézus-hívőket, pálfordulása után többek között így ír a korinthoszi híveknek: „Ha hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból…” 
Látjuk, hogy ez a logikus fejtegetés vízválasztó. Ez hitünk egyik titka. Megértése fontosabb, mint a húsvéti nyuszika, a tojások, a tojásfestés, -patkolás, -áttörés, stb., stb.
Fontosabb, mint hogy melyik párt győz a parlamenti választáson, fontosabb, hogy mit csinálnak az iszlamisták, mit az illuzionisták, mit a biciklisták. Életünk célosságát vagy céltalanságát meghatározó mozzanatot piszkál az Apostol.
Ady szavait kölcsönözve:
„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”
Tertium non datur.

Szólj hozzá!


2018.04.01. 10:09 emmausz

Kereketlen évfordulón

Hej, javában a harmadik emberöltőben járok melegfrontkor, teliholdkor kissé szédelegve. Azt első emberöltőt legényként éltem meg, a két utóbbit házasként. Mondom ezt házasságkötésünk 46. fordulóján.
Az egész élet csendben elszelelt, nem mondom, hogy észrevétlenül, de meglehetősen gyorsan. És ha lehet, a tempó mintha fokozódnék. Elég csak arra gondolni, hogy 2018-ból túl vagyunk az első negyeden.
„Enyhe telünk van” – állapítom, meg olyankor, amikor épp olyan az idő, mint ma.
Erős szél fúj, gyenge eső permetez, a feltámadási körmenet elmaradt, kalapban és télikabátban indultunk misére.
Volt időnk körbe nézni, ki mindenki üldögél a padokban. Akik ide költözésünk idején karon ülő gyerekek voltak, vagy éppen még meg se születtek, ma felnőttek. Akik pedig előttünk jártak, közülük igen sokan most is előttünk járnak – régóta a túlvilágon.
Bőséges ünnepi reggeli után vagyunk sonkák, cappuccino, kalács és kemény tojásból álló lakoma után. Talán nem is kellene már jóllakni. Elég volna csak csipegetni.
Hej, 46 évvel ezelőtt bezzeg konyakkal kezdtük a napot.
Rég volt, szép volt, tán igaz se volt – ahogy mondani szokták.
Mindenesetre Istennek legyen hála, mindketten megértük ezt a kereketlen évfordulót.

Szólj hozzá!


2018.03.31. 08:14 emmausz

Húsvét előtt

Húsvét közeledtével többnyire eszembe jut a beat-mise, amit barátainkkal együtt énekeltünk immár 51 éve. Máig szeretem dinamizmusát, spontán hangzását. Még akkor is, ha tudom, hogy ma már nem divat az egyházi berkekben a beat-hangvétel alkalmazása. „Gitáros misék” itt-ott még megvannak, de kevéssé építenek rá a hivatalosságok. Persze nem a közepe ez a hangulatos zene a vallásosságnak, mégis érdekes színfoltjaként gondolok vissza a szoc. időknek erre a fajta mozgolódására. 
Ma is meghallgatom: „Örvendjetek angyalok, Jézusunk feltámadott, és a lelkünk meglelé ösvényét a menny felé. Alleluja!”
***
Egy komoly és egy humoros idézet Szolzsenyicin Gulag-könyvéből.
A komoly: Angliában az ellenzék vezére, csakhogy pártjának súlyát növelje, nem átall a valósnál sötétebb képet festeni az uralkodó állapotokról, s a kormányt vádolni, mint a bajok okozóját. Kísérteties a hasonlóság a honi állapotokkal. A sárdobálás csaknem elviselhetetlen mértéket ölt a választások közeledtével. Jól teszi, aki érdeklődés nélkül elmegy a plakátok mellett, a propagandaműsorok mellett, és józan eszére hallgatva adja le a voksát egy hét múlva, vasárnap.
A humoros: A novoszibirszki továbbítóláger őrsége 1945-ben a foglyok átvételekor névsor helyett az „ügyeket” kiáltotta egymás után:
– 58:1 a§ – 25 év, ki az?
[Az illető jelentkezik.]
Az őrség parancsnoka kíváncsiskodott:
– Miért adták?
– Hát csak úgy, semmiért!
– Hazudsz! Semmiért tíz évet adnak! 
Nem mese ez, gyermek, nem vicc ez, gyermek. De humor a javából. Könnyek között való nevetés. A könnyek jogosak, mert tíz évet ellopni valakinek az életéből ok nélkül, bűn, méghozzá a súlyos fajtából. Ezen viszont felemelkedve mosolyogni, és poénosra venni vagány humor a javából.
Apropó viccek: Nálunk is voltak ötéves viccek. Ennyit lehetett kapni a politikai viccekért. Pedig akadt közöttük jó. Pl. Melósok nézik a moziban a híradót. Megjelenik a képen Rákosi et. Minden melós felállva tapsol, csak egy ül tovább is közöttük. Egy kopasz jól öltözött úr. Ijedten szólnak rá a körülötte állók: - Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO. (Az ülő ui. maga Rákosi volt.)
Az orosz valóság kegyetlenebb. Ugyancsak Sz. írja kötetében, hogy a Sztálin éltetésére elkezdett tapsolást senki nem merte abbahagyni, mert mindenütt spiclik figyelték a tapsolókat. Na, de a tapsolók elfáradtak tíz, húsz perc tapsolás után. Valaki mégis abbahagyta. Másnap már érte jöttek, és letartóztatták. Tíz év.  

Szólj hozzá!


2018.03.30. 08:56 emmausz

Passió napja, nagypéntek

Két napja megnéztem a Mel Gibson-féle passiót. Írtam is róla. Most is azt teszem. Nézem a filmet a számítógépen.
Ránézek az idővonal végére.
Két óránál valamivel hosszabb a film.
Ránézek az órára.
Még másfél óra a szenvedésből, még egy óra, még mindig félóra.
Kinézek az ablakon.
Egy Siemens-vonat húz át az ablakkivágásban.
A töltésen haladva mit sem tud róla, hogy én itt benn Krisztus kínszenvedésének szemlélője vagyok. A film valósága és a külső tér valósága egy valóság, és mégse az. Az egy valóság két szélső helyzetű része. Itt a mindent tudó előre látó, és mégis minden szenvedést felvállaló Krisztus végtelen kínjának soron következő darabkája, ott a relatív komfort letéteményese, a biztonságosnak vélt utazás képe. Én pedig a kettő között ülök nem túl kényelmes, leselejtezésre váró forgószékemben. És szemlélem ezt és azt.
Érzéseimet persze elsősorban az értünk-szenvedés megtestesítőjével történtek, Krisztus szenvedése és kereszthalála uralja.
***
A torinói lepel alapján a mai technika jóvoltából megalkották Krisztus plasztikus testét. Kb. 1,80 magas férfi volt, egy fejjel magasabb kortársai átlagmagasságánál. Testét kb. hatszáz, ostorcsapás okozta sérülés fedte. Arca nagyon hasonlít a korai Krisztus-ábrázolások tekintetéhez. (Emerick Katalin említi, hogy sírjában az alá és fölé tett külső gyolcsokon megjelentek a szenvedésének lenyomatai.) A dolog rendkívülisége abban áll, hogy a belső gyolcsok tiszták maradtak. És mégis.    
***

Mikor egy gyenge kórust hallgatok, belső drukk van bennem, hogy vajon végig tudják-e énekelni a vállalt művet nagyobb hamisságok, megtorpanások, kihagyások nélkül. Pedig a zeneélvezetnek nem erről kellene szólnia, hanem át kellene adnunk magunkat annak a közegnek, amely éteri magasságokba lendíti a hallgatókat, mert igazi beleéléssel szólal meg a mű. Amikor a kórus tagjai nem tudnak téveszteni, mert benne vannak a muzsikában, és a zene szárnyalásának önfeledt részeivé válnak. A reneszánszban sok ilyen kórus lehetett.
Nincs egy hete, hogy egy ortodox-éneket fújó kar ebben az élményben részesített. Hangzásvilágának tökéletes tisztasága, a közös éneklésbe beleolvadó szólamok egyöntetűsége megdobogtatta szívemet. Szép rádiófelvétel volt.   
***       
A GULAG-ból idézem.
„Fasztyenko átkarolta a vállamat és így beszélt:
   Helyt állni az igazságért
   Semmi: azért ülni kell!”
Nem tudom oroszul, de a szójáték magyarra tétele kitűnő, akár tükörfordítás, akár nem az.
Van ilyen, amikor jel értékű emberek ülnek, akik bár nem akarnak ülni, de a börtönt és a szenvedést is vállalják, ha sorsuk úgy hozza, hogy nem lehet a börtönt elkerülni.
Hány ilyen volt idehaza is. 
   

3 komment


2018.03.29. 07:01 emmausz

Nagycsütörtök

Tudvalevő, hogy Mel Gibson Passió c. filmjét Emmerick Katalin Krisztus szenvedéséről szóló könyve alapján készítette. Mivel korábban végigolvastam a könyvet, már eléggé fel voltam készülve arra a szörnyű sok kegyetlenségre, amit a film láttat. A film mindenképpen sötét. Egyelőre félkarú óriás a Passió. Jézus feltámadására van némi utalás, de csak nagyon röviden és sejtető módon. Ha jól emlékszem, tervezik a folytatást, ami végül arról fog szólni. Viszont pontos. Nem hiába állapította meg II. János Pál pápa róla, miután megtekintette, hogy Pontosan így történt.
Délután a tévé elé ültem, és megint hallatlan vehemenciával híreszteli egyik párt a másikról, a másik az egyikről, hogy milyen bűnei vannak. Vannak, ha vannak, de miért kell ekkora feneket keríteni az ideig való életnek, akár a meggazdagodásnak, a hatalomszerzésnek?
Jön a húsvét. Azon kellene elgondolkozni, ami nem efemer, nem talmi, amit nem emészt meg a rozsda, hanem örök érték. Azt kellene gőzerővel propagálni, támogatni és főleg cselekedni.
Ez a nap hozott egyéb kellemetlenséget is. Már amennyire egy kórházi kezelés az tud lenni. Túl vagyok a bélfestésen.
Olvasom a másik szörnyű könyvet. Szolzsenyicin Gulag-könyve feketekönyv, fekete napokról, fekete évekről fekete történésekről. Itt-ott megvillan benne a feketehumor is. A Kihallgatás c. fejezetben a szörnyűségek között üdítő kivételként olvasom: Úgy hírlik, hogy R. Ralov Richelieu bíborost nevezte meg mint cinkosát, be is vezették a jegyzőkönyvbe, s 1956-ig, a rehabilitációs kivizsgálásig senki sem csodálkozott ezen.
Ilyen nálunk is előfordult, pl. a Kádár-korszakban a regnumi perek során egy kihallgatás alkalmával. P.C.-t csoporttársairól faggatták (még nem létezett a facebook). Ő nem volt hajlandó sorolni neveket. De így, de úgy… Végül PC ráunt, és legalább egy tucat nevet lediktált. A vallató tiszt örömmel pattant fel, hogy azonosítsa az „államellenes összeesküvés” egyik sejtjét. Nem tudta, hogy a lány egy turistaszakosztály tagja, s mivel neveket akartak hallani tőle, felsorolta sporttársait. A lóvá tett nyomozó tiszt nem nagyon örült ennek a poénnak.

És még egy gondolat. A hatalom méreg – évezredek óta tudjuk... De az olyan ember számára, aki hisz valami mindnyájunkban uralkodó magasabb erőben [Isten. Gy. M.], s aki ezért tudatában van saját kicsinységének, a hatalom még nem halálos méreg. Csak akiknek nincs kapcsolatuk a magasabb szférákkal, azok számára olyan a hatalom, mint a hullaméreg: ha egyszer megfertőzi őket, menthetetlenek! A továbbiakban Szolzsenyicin a cári börtönviszonyokat hasonlítja a sztálini idők Gulágjához, mondanom se kell, hogy melyiket tartja emberibbnek.
Tömörkény parasztjai is ismerik a függés értelmét. Az igazat mondja, mert odafönt is laknak – idézi hősei szavajárását.
Választás előtt óhatatlanul felmerül a tény: OV istenes ember, Harrach P. teológiavégzett, Varga Mihály szintén hívő református, Semjén Zs. katolikus,...és még biztosan vannak páran. Tehát ők függnek valakitől, aki „fönt” lakik, aki számukra megfellebbezhetetlen és kikerülhetetlen tekintély. 

Szólj hozzá!


2018.03.28. 11:06 emmausz

Szolzsenyicin és a GULAG

Szolzsenyicint idézem, aki az 1920-as évek szovjetunióbeli állapotokról sok minden között így ír:
Úgy állították be a dolgot, mintha nem hitükért magáért tartóztatnák le és ítélnék el az embereket, hanem mert fennhangon hirdették meggyőződésüket s gyermekeiket is abban a szellemben nevelték. Mint Tánya Chodkevics írta:
Imádkozzál,
szabad, de csak
Isten hallja meg, ne más!
A szerző megjegyzi: Ezért a versért tíz évet kapott a költőnő. Majd még hozzáteszi: Az embernek, bár meg van győződve arról, hogy birtokában van a vallási igazságnak, el kell rejtenie azt… saját gyermekei elől!”

Az aufklärista felfogás Európa-szerte a legszélesebb körben terjedt, ha cizelláltabb formában is: „Hinni a templomban kell!” – hangzott a szlogen. Napjaink pedig ódzkodik attól, hogy vallásos jelképeket lásson maga körül. No persze (természet)tudományos módszerekkel a végtelen befoghatatlan. A PC-beszéd mindmáig így szól: A vallás magánügy.
De kérdem én, hogy a hiteles jézusi tanítások ismertetése lehet-e magánügy? Nem osztja-e meg övéivel minden felnőtt mindazt a jót, amit tapasztal, amit lelkiismerete és meggyőződése diktál, ami értékes, szép és szeretnivaló? Hogyan is tarthatná magában? És miért?
Nem olyan-e, mint a fű, ami tavasszal feltör és megújul. Mint mondják: kalapáccsal se lehet többé visszaverni a földbe.
Nos, Oroszországban is életben maradt a krisztushit, hiszen húsvétkor mindmáig így köszöntik egymást az oroszok:
Krisztus feltámadt!     
Valóban feltámadt!
***
Napi hír a FB-ról:
Tegnap hazafelé menet egy nyest láttam átszaladni a Bogdáni úton 22 óra 20 körül.
Hajaz arra a könyvtári jegyzetre, amely így szól: Elvittem a Faust.

Szólj hozzá!