Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: @emmausz: Sajnos, semmit nem lehet tenni. Szerencsére völt már évek óta egy diaszkennelésre is alk... (2018.01.19. 07:06) Gépakarat
  • emmausz: A prófétanő szóljon belőled! (2018.01.11. 16:46) Epizódok a kórházi életből
  • emmausz: Lám, lám. Örülök ennek a találatnak. (2017.12.23. 09:31) Változó időben
  • Klári Bodó: Köszönöm, Mick, letölthetem e-könyvben az egészet, csak nagyon rossz a régi könyv betűje meg sűrű ... (2017.11.29. 09:20) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • exbikfic: @emmausz: Ez így van, rémisztgetik az embert folyamatosan. A kórházas-orvosos filmekben is kivétel... (2017.11.24. 18:08) Retro

Utolsó kommentek

  • exbikfic: @emmausz: Sajnos, semmit nem lehet tenni. Szerencsére völt már évek óta egy diaszkennelésre is alkalmas lapolvasóm, az kompatibilis a gépemmel és a Win7-tel is. Csak a régi jó öreg HP szkenner szebb... (2018.01.19. 07:06) Gépakarat
  • emmausz: Sajnos nem értek hozzá, hogy megmondjam, mit kellene tenni. A nyomtatónkat is fiam illeszti a PC-hez. (2018.01.18. 15:47) Gépakarat
  • exbikfic: Én taktikázni sem tudok a régi szkenneremmel, egyszerűen nem kompatibilis se a laptoppal, se a Windows 7-tel, vagy a laptop és a Win 7 nem kompatibilis vele - attól függ, honnan nézzük. :( (2018.01.18. 13:29) Gépakarat
  • emmausz: A prófétanő szóljon belőled! (2018.01.11. 16:46) Epizódok a kórházi életből
  • exbikfic: Örülök, hogy újra itt vagy! Kívánom, hogy legyen eredményes a "karbantartás", hassanak azok a pirulák, jobbulást! (2018.01.11. 14:25) Epizódok a kórházi életből
  • Utolsó 20

2018.01.01. 19:46 emmausz

Imák másképpen

Hittanszerű Hiszekegy:
Hiszek egy Istenben

mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;
a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Imaszerű Hiszekegy:
Hiszek benned, mindenható Atya, mennynek és földnek Teremtője.

Hiszek benned, Jézus Krisztus, aki az Atya egyszülött Fia, a mi Urunk vagy;
aki a Szentlélektől fogantattál, Szűz Máriától születtél;
aki Poncius Pilátus alatt szenvedtél;
akit megfeszítettek, aki meghaltál és akit eltemettek.
Leszálltál a poklokra, és harmadnapon feltámadtál a halottak közül;
fölmentél a mennybe, s ott ülsz a mindenható Atyaisten jobbján;
hogy eljöjj ítélni élőket és holtakat.
Hiszek benned, Szentlélek.
Hiszem, hogy az Istentől akart valóság a katolikus Anyaszentegyház;
a szentek közössége, a bűnök bocsánata;
a test feltámadása és az örök élet. Ámen.
***
És ha már imák:
Az irgalmasság olvasójában szerepel: Örök Atya, felajánlom neked szeretett Fiad, Jézus Krisztus testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. Ezután szerintem logikátlan azt mondani: Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak. Helyesen, mivel a bevezető mondatban tisztáztuk a viszonyokat (szeretett fiad, Jézus Krisztus), és mert az Atyához intézzük imánkat így volna helyes: Fiad fájdalmas szenvedéséért …irgalmazz (mármint te, Atya)…   


Szólj hozzá!


2017.12.31. 19:32 emmausz

Újév elé

Elhagyva-megőrizve
Ami az idő múlását illeti: Jelentem, az első hetvenegy évem letelt. Tizedik unokánk születése közeleg.
Azt szoktam mondani, hogy az új évben nem kezdek új életet, mert még a régit se fejeztem be.
Haladjunk csak szépen, sorjában.
Pál azt ajánlja, hogy vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg (1Tessz 5,21). Ez elég programnak.
Mert tőle tudjuk: sokszor nem azt tesszük, amit akarunk, a jót, hanem amit nem akarunk, a rosszat.
És azt is ő kötötte a lelkünkre, idézem: „törekedjetek a szeretetre”.
A többit meg halljuk minden misén: őáltala, ővele és őbenne…
A kérdés, hogy mibennünk van-e ő, és mi vajon őáltala és ővele?... Várja igenlő válaszunkat.
***
Még mindig Mórát olvasom. Kicsit O’Henryre hajaz a humora.
De nem hajaz rá annyiban, hogy amerikai kollégája világnyelven írt, Móra, pedig a világon szétszórt és itthon élő magyarok nyelvén. O’Henry stílusa próbál érzelemmentes maradni, Mórából pedig kiszakadnak az érzelmek.
Az amerikai messzebbről nézi hőseit, Móra közel engedi magához, érzelmeihez is. Így rozsdás-vas korszakunkban nem számíthat akkora érdeklődésre, amely méltán megilletné. Hamar elintézik kortársaim azzal, hogy nyálas. Pedig csak úgy nyálas, mint az erős színeket felvonultató naplemente: érzelmeiben nem giccses, hanem hiteles.
Néhány gondolatforgács a kötetkéből: „Akiknek kihullott az írói tejfoguk, azoknak már csak az áll jól, ha szerénynek tettetik magukat.”
MF olvashatatlan kézírásával birkózik szedő és lektor. Sz.: Mit írt ide? Vakmerő? Esernyő? Lektor: Eszmeerő. (MF megjegyzi: Abbizisten nem is lehetett más, hiszen Sári János hentesmester beszélt a csirkeadóról, s neki mindig ilyen szép stílusa volt. (GYM megjegyzi: Az értelmiség soraiból ma is képesek néhányan olyan fentebb nemben írni, hogy mondataiknak aligha van értelmük.)
MF még hozzáfűzi: Senkinek olyan szép sajtóhiba-gyűjteménye nem volt, mint nekem van... Én csak azokért vállalom belőle a felelősséget, ami tetszik az olvasónak. Ami nem tetszik, arról azt kell gondolni, hogy jól volt írva, csak rosszul volt szedve.   
***
Nincs új a nap alatt: MF írja: Mári most már olyan fönt hordja az orrát, mintha ő hajtaná a Göncöl szekerét. Én egy másmilyet ismertem: … mintha ő fújná a passzát-szelet.
***
FB-ra feltett mondatomat blogomban megismétlem: Minden kedves rokonunknak, barátunknak, azoknak, akik felkeresik az oldalamat, és azoknak is, aki nem keresik fel, áldott, gazdag új esztendőt adjon az Ég!

Szólj hozzá!


2017.12.31. 07:27 emmausz

Szellemi értékek

Karácsony előtt volt olvasnivalóm, de alatta és utána még sokkal több olvasnivalóm lett. Móránál kötöttem ki, mert vigasztalók idilljei, érdekesek a fordulatai, erőteljesek az őző nyelvjárásban megírt párbeszédei. Mivel a kapott kötet novellaválogatás, és mivel elég sok Móra-elbeszélést olvastam már, most a párbeszédes részekre figyelek. Elég gyorsan kiderül a szereplők beszélgetéséből, hogy olvastam-e már korábban. Általában igen, de akad üdítő kivétel is. A módszer előnye, hogy látványos gyorsasággal lehet haladni a kötetben.
***
Nem vagyok a tévézés nagy híve, mégis elég gyakran elé ülök, és esetenként tartalmas beszélgetések tanúja lehetek és szemnyitogató előadásoké is. Tegnap az Echo tévében egy író, egy űrkutató és egy politológus elemezte földünk szellemi és anyagi állapotát. Láttató volt, ha nem is szívderítő. Szeretem a Duna World Minden tudás c. adás epizódjait is ugyanezért.
De ezt tapasztalom egyes blogokat olvasva is. Tájékoztatnak, és elsősorban az derül ki a posztokból, hogy íróik hogyan néznek a világra, és benne az egyes valóságelemekre. SzZs blogbejegyzéséből például levonható az a tanulság, hogy
aki PET-palackokat vesz, és szeret mindent műanyagzacskóban vásárolni, az ne írjon alá petíciót a környezetvédelem ügyében, mert magatartása ellentétes azzal, ami ellen tiltakozik.
Aki nem becsüli még használható tárgyait, ne tiltakozzon a fogyasztói társadalom nyomása ellen.
Aki kókuszzsírt használ, az ne tiltakozzék az őserdők kipusztítása ellen hasonló okokból.    
***
Körülvesz az Isten. Próbálom megélni. Nem könnyű, mert nem látszik.
***
Deskénél olvasom: „Schaár Erzsébet egyszer éjjel baráti társaságban odafordult ismerőséhez, aki kászáló­dott, kocsijával indulni készült Bécsbe: ’ne utazzon most, menjen inkább haza, jobb lenne.’ (Te figyelnél egy ilyen mondatra?) A férfi elbúcsúzott. A szobrásznő ettől kezdve órákon át hallgatott. Majd éjfél után megszólalt: ’Késve érkeztek a mentők.’
Vaszkó Erzsébet fiatalon a Kárpátokban festett, mikor fölriadt: ’Nem tudok így dolgozni. Valaki Pesten az íróasztalomban keresgél.’ Boszorkányok pedig nincsenek. Rendkívüli képességek vannak. Milyen titkos életük lehetett ilyen tudásokkal?! Beszélgetéseink alkalmával iszonyú élességgel a probléma morális gyökerére kérdezett rá.”

Szólj hozzá!


2017.12.30. 10:49 emmausz

Karácsonyi ajándék. Igen és mégse

Mielőtt bárki bármit szólna a karácsony eredetéről és mibenlétéről, leszögezem, hogy nekem/nekünk a karácsony a megtestesült Fiú, Jézus születésnapja. Az évszázadok óta elterjedt ajándékozási szokást megpróbáljuk évről évre lejjebb szorítani. Évente meghirdetjük az egymás meg nem ajándékozását, és csodák csodája, mindig előkerül valami mindenkinek.
Idén kompromisszumos megoldást találtam. Kellett is, mert nálunk vannak unokáink közül a hozzánk közel lakók. Nem azért jönnek át, hogy ajándék nélkül távozzanak. Rendben is van ez így. Amire törekszünk, kapnak nálunk is, de jól tudjuk, hogy kapnak másutt is. Így hát ehhez mérjük az ajándékokat, arra is figyelve, hogy lehetőség szerint ne legyenek térben nagyok, mert hamar megtelik velük a lakás. A kérdés csupán az, hogy mi, felnőttek hogyan tartsuk meg az ajándékozás látszatát úgy, hogy mégse kapjunk ajándékot, merthogy feltűnne a gyerekeknek, hogy mi semmit se kapunk, biztos rosszak voltunk, stb, stb. 
A megoldás elég kézenfekvő.
Szépen becsomagolva kaptam három pár zoknit, mert elég gyorsan amortizálom őket. Kaptam könyvet is, mert szeretek olvasni, és ha nincs karácsony, akkor is gondoskodom olvasnivalóról. A feleség pedig kapott öt doboz instant Cappuccinót, mert reggelenként azt készít magának. Azt is dísz-zacskóban álcáztuk ajándéknak.

Így a látszat megvolt, kaptunk is meg nem is ajándékot.
A fiataloktól egy jövő évi falinaptárt kaptunk. Egy naptárt mindig szoktunk használni. Annyiban ajándék mégis, hogy az unokák mosolyognak ránk a lapokról tizenkétszer. Az pedig jól jön, kivált olyankor, amely napokon nem látjuk őket.        
***
Azt hittem, hogy kitaláltam egy játékot a szavakkal. De annyira sok megoldása létezik, hogy felhagytam azzal a szándékommal, hogy ide citáljam a létező változatokat.  Történt pedig, hogy kimentem a konyhába, ahol T. éppen a húsokat dobálta a készülő savanyú káposztához. Mondom neki: ezek itt mind cubák. Minden húsdarab egy-egy cuba. De hát tele van a nyelv ilyesféle játékos lehetőséggel. Csak néhányat sorolok:
Tubák egyes számban tuba.
Per analogiam:

pirók – piró
svihák – sviha    
diák – dia
melák – mela
cselák – csela
mák – ma
rozsomák – rozsoma
fonák – fona
paszternák – paszterna
tirpák – tirpa   ... et cetera...etc.

Szólj hozzá!


2017.12.29. 14:14 emmausz

Egy rejtélyes rejtvényújság

Fülesbagoly Olaszmódra.
A jövő év januári szám éppúgy 295 ft, mint 2017-ben. És éppúgy megfejthetetlen benne az egyik rejtvény, mint a decemberi számban (Szeletelve). Ugyanis éppúgy nem jön ki a kulcssor. A betűszám eltér a megoldásokban közölttől. De soronként is megfejthetetlen, mert a megadott számok olvashatatlanok. Nincs bio-korrektoruk?  Sok elírás is található a lapban. Persze kérdezhetném: Mi akar az ember 295 ft-ért. Viszont ugyanígy azt is kérdezhetem, mennyibe kerülne, hogy tisztességes munkát adjon ki a cég a kezéből?

Vigasztalásul álljon itt néhány poén, amely a lapszámban olvasható.
***
Autóstanfolyam. Oktató a tanulóhoz: Induljon el finoman, és tekerje a kormányt ütközésig.
A tanuló meglepetten: Az mindegy, hogy minek ütközünk?
***
Hogy tévedt el az egyszeri ember a kórházban? Elküldték az MR-re és ő amarra ment. (TCs ugyanígy járt, amikor engem akart meglátogatni az Amerikai úton. Máig keres.)
***
Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Következésképpen az idő nem harap. De akkor minek van neki vasfoga.   
***
A vegetáriánus ősi indián szó. Jelentése: rossz vadász.  
***
Az agresszív kismalac vizsgázik. Alig tud valamit, végül a tanár megsajnálja:
- Jól van, átengedlek ötössel.
- Nem megyek.  

Szólj hozzá!


2017.12.28. 09:10 emmausz

Dengelegi

Múltkor Zebegénybe indultunk a zónázóval. Elgondolkodtam, hogy miért zónázó a zónázó. A megoldás: azért zónázó, mert egy sáv (zóna) minden megállójában megáll, egyébként pedig csak a két végállomáson. Ettől azután gyors is a járat. Buszok között is van zónázó.
Még egy percig maradjunk a zónázó szónál. Nekem a zó-ná-zó szó „tapéta” szó. A tapétázás során egymás mellé illesztik az azonos mintájú csíkokat, így jönnek egymás mellé: tapétapétapétapé…
Ilyen ez a zónázónázónázó is, de a tafotafotafotafota… a tafota is.
Számítógépes programmal biztos pillanatok alatt össze lehetne söpörni a magyar nyelv „tapéta”-szavait.  Itt van pl. a Doberdo. Tapéta-szó, ha nem is magyar.  Majdnem tapéta-szó a „ha marha” hamarhamarhamarhamarha.
Marha volnék, ha egész nap tapétaszavakat vadásznék.
Itt inkább abbahagyom.
De nem lehet, mert egykori némettanárunk felhívta a figyelmünket arra, hogy a szótárak legelső értelmes szava az „a” hangzón túl az abba-, az abbahagy ige.
Itt tényleg abbahagynám, de erről az jut eszembe, hogy a telefonkönyv első értelmes neve a BKV egykori vezérigazgatójának a neve: Aba Botond.
Itt tényleg abbahagynám, de eszembe jut, hogy Kazal László komikus énekes mit halandzsázott össze a telefonkönyv neveit soroló kupléjában.
Itt tényleg abbahagynám, de felötlik bennem, hogy a halandzsa szó megalkotója Karinthy Frigyes, aki halandzsa nyelven verset is írt. Egy példa a halandzsára: „Halló! Rendőrség? Itt szekéberedétesz. Kérem azonnal küldjenek ide két csendőrt, mert a drégbedészeti főcsévést gyerepelés alatt idehivatász.” Egy versrészlet a halandzsára:
Doborza!
Huj, koszmabég, huj, kereki!
Vatykos csuhástok vereki!
Dengelegi!...

Itt tényleg abbahagyom, mert már mindent összedengelegtem.

 

        

Szólj hozzá!


2017.12.27. 20:26 emmausz

Analóg könyvek és digitális könyvtárak

Amikor én még kis srác voltam, volt korcsolya és kész. Mióta széles körben elterjedt a görkorcsolya, a korcsolyát kezdték jégkorcsolyának nevezni.
Amikor én még kis srác voltam, volt alma és kész. Ma van alma és van bio alma. Hogy a nem bio miből készül?
Amikor én kis srác voltam, volt könyv és kész. Ma is van könyv, de létezik e-book is, sőt én már nem is tudom, minek hívjam azt a digitális kütyüt, ami 16 gigabájt tárhelyén könyvkötetek ezreit tartalmazza. Kénytelen vagyok elnevezni a Gutenberg-galaxis termékét analóg-könyvnek, esetleg papíralapú könyvnek, szemben a virtuális könyvvel, amelyet ma kaptam Z. -tól, s amely könyvtárnyi kötetet tartalmaz zsebre vágható, néhány grammos formában.
A dolog érdekessége, hogy feleségnél volt hátizsák, ő hozta az egy kötetnyi analóg Mórát, én meg (mondom neki) egy egész könyvtárat cipelek.
Mivel kezdjem? Az elektromos könyvtárban megtaláltam a rég elkallódott Herman Ottó-művet, A madarak hasznárúl és kárárúl, megtaláltam Brehm Emlősök c. kötetét magyarul. Most már elmondhatom, hogy megismertem a stílusát. Örömmel fedeztem fel Hamvas Béla számos munkáját, majd előveszem őket, de Senecát is felfedeztem. Aminek kevéssé örülök: Életem bármilyen hosszúra nyúlik is, képtelenség elolvasni az itt tárolt összes művet, információt. Ez is XXI. század.        
Beleolvastam viszont Móra Ferenc novellaválogatásába (Sohase volt jó az a nagy sietség) 
VP kedvencével (Balázs a bürgével) indul a kötet:
- Nini. Ez meg bürge, igaz?...  Vötte kend?
- Nem.
- Akkor vagy kapta kend, vagy lopta kend.
- Kaptam.
- No, azt mögéri.
És egy másikba is. Mihály folyamatbatétele. Szegény Mihályról szól, akinek az ügyét elővették, és ő úgy értette, hogy most a Tiszába fogják fojtani, merthogy mi mást jelenthetne a folyamatbatétel. Nagy megkönnyebbülésére Móra rendet rak a fejében: Most már csak azt nem érti, hogy van ez az egész? Hiszen ő azt gondolta, hogy tud magyarul.
Egy másik könyv telis-tele van szójátékkal (Kiss Csaba: Játszótárs.)  Ide írom az elsőt: az abcúgolás másképpen levelezés. És az 5218.-ikat: tttttttttttttttttttttttttttttttttttttttt= sort.
Ezúton üzenem a szerzőnek, hogy a 24 órán át nyitva tartó ételbár másképp szünetmentes tápegység.    
A harmadik kötetet is elkezdtem olvasni. Tótfalusi István: Nyelvészeti ínyencfalatok (Tinta k.) 
Hát nem unatkozom, vagy ha mégis, magamra vessek.

Szólj hozzá!


2017.12.26. 22:12 emmausz

Feltöltődések és kisülések

Karácsony hagyományos és fogyasztói társadalombeli mivoltáról már minden is elhangzott, merthogy a média sem rest, információáradatával folyamatosan stimulálja agyunkat valamennyi érzékszervével együtt. Most felejtsük is el, hogy ki mindenki mondta el véleményét a tévében, a rádióban és az újságok hasábjain vagy az interneten. Egyetlenegy összegzést emelnék ide a néhai Cseri Kálmánnal készült interjúban. Ő kb. azt fogalmazta meg, hogy karácsony annak az ünnepe, hogy az irgalmas Isten elküldte Fiát, aki Betlehemben megszületett. Azért küldte el, mert meg nem érdemelten, de mégis szeret minnyájunkat, és ingyenesen szeret. Ezt kellene megköszönni, meg örülni ajándékának, aki nem más, mint Jézus. Ehelyett mi saját magukat ajándékozzuk meg, meg egymást. Alig kap hangsúlyt az ünnep igazi értelme.
De hát ennek is vége. Ma kb. 45-en karácsonyoztunk a szokásos módon. Ez csaknem kétszer akkora létszám, mint amelyet értelmesen le tudunk ültetni. Igaz, hogy közülük kb. egy tucat kisgyerek volt, akik nem üldögélni, hanem autót, vonatot tologatni akartak, és egymással játszani, mesét hallgatni.
Végül is minden jól sikerült. Akik jöttek, jól érezték magukat, a fa nem gyulladt ki, az edények nem törtek össze, mindenki eleget evett-ivott, ha akart beszélgetett, fotózhatott, elmondhatta, hogy mi van vele.
Mivel ekkora tömeggel nem lehet párbeszélni, az arcokról olvastam le, hogy általában meg van elégedve élete sorsával.            
***
A mosogató gép alig akart elindulni, de aztán erőt vett magán és elstartolt egy adag evőalkalmatossággal. Nem úgy autóm, amelyet másodszor bikáztunk fel, és másodszor is cserben hagyott bennünket. Alighanem ki fogom cserélni az akkuját. R. mondja, J. megerősíti, hogy a mai akkuk roppant ócskák. Némelyik félévet sem bír ki.  

Szólj hozzá!


2017.12.24. 20:37 emmausz

Karácsonyokról tőmondatokban

Aurél bácsi hegedül. Stille Nacht. Rezegteti a hangokat. Na jó, vibrálja.
***
Egyikünk a Micimackó könyvet kapja ajándékba. Nem miénk a nyelvezete. Angol, modoros stílusa idegen tőlünk. Még korai, nem értjük.
***
Életem első sakkja. Deszka dobozra ragasztott papír sakktábla. A figurák teste lombfűrészelt furnér.
***
Életem második sakkja. Immár kettőbe hajtható fadoboz, apró fa-sakkfigurákkal.
***
Életem harmadik sakkját mi vettük a gyerekeknek. Nemcsak sakk: Játékok könyve, benne sakkozási lehetőség is plasztikfigurákkal.
***
Apró, mágneses úti sakkom sose volt.  Igaz, nem is hiányzott soha.
***
Gyerekek, a szép karácsonyfának ki örül?
***
Regnumi karácsony Budaörs mellett a piktortégla barlangban. Hó, hideg, sötét, majd a barlangüregben mindenki szerelése fehér a krétától. V.I. betöri a fejét. Mentők viszik el? …és gitároztak is: „Lelkem eseng az Úr után, jobban, mint éji őr a virradat után.” Mise a barlangban.
***
Karácsonyi beat-mise: Dicsőség légyen, ej-a glória! A magas égben, ej-a glória!
***
Egyszer a fára több kiló szaloncukrot raktam. Felborult az egyensúly, majd maga a fa. Törtek a díszek, hullottak a cukrok. Gyorsan kellett cselekednem. Fellapátoltam az ágakra a cukrok zömét, és többségük megragadt a fán. Sietni kellett, mert hát a gyerekek nem tudták mire vélni a történteket.
***
B.L. megjelenik egy hatalmas Douglas-fenyővel. Talán, ha az ötös busz hátsó peronján elfért. De hogy hozta át Farkasrétről a Nyóckerbe?  Aszkétamód. Persze, hiszen Laci minimalista.
***
Kispest. T. Az újpesti boltból haza halál fáradtan a karácsonyi csúcsforgalom után. Nem vettünk halat. Akkor vegyünk, mondom és a kisközértbe átszaladtam egy doboz olajos sprotniért. Halkérdés kipipálva.
***
Közös karácsonyok. Szeretjük Gárdonyit. Jókat írt, pl.  a Fel nagy örömre kezdetű éneket is. Igen, dallamot-szöveget egyaránt. Együtt harsogjuk. Kiváltképp, amikor ez következik: „Rá meleget a MARHA lehel.” A szót nem véletlenül írtam nagybetűkkel.
***      
Meg merjük-e tenni, hogy csakugyan az égvilágon semmit nem veszünk egymásnak? Végtére is nem a mi születésnapunk.
***
Noël. Lám, a francia is magyar. A góbé fogalmaz ilyen tömören a betlehemi jelenetre célozva: No, él!    
***
Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,
Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.
                                                 Angelus Silesius

Maradjunk most ennyiben.

Szólj hozzá!


2017.12.24. 07:15 emmausz

A szamár meg az ökör

Karácsony napja a rövid advent negyedik vasárnapján. Tegnap azt írtam valakinek, hogy fékezzen le ezerrel, mert karácsony van. Én is lefékezek. Nem írok semmit, Rónay György anyagát teszem ide posztnak, aki hihetőleg maga is fékezett, mert A. Obey jelenetét kivonatolja.
Rónay György: A szamár meg az ökör

Angol kisváros, a középkor végén. Hosszú évtizedek óta minden karácsonyestén előadták csűrjében Jézus születésének misztériumjátékát, egy réges-régen halott, ismeretlen költő művét. Egy erre a célra alakult konfraternitás. A hentes, a kovács, a kötélverő… egyszerű, jámbor polgárok, akik erre az estére átváltoztak ajándékvivő pásztorokká, Jézus-őrző Szent Józseffé vagy – magukra húzva a régi misztériumok nehéz jelmezeit – jászol előtt térdeplő, Isten fiát melengető alázatos ökörré és szamárrá.

De ezen a karácsonyon elmarad az előadás. A színészeknek nincs kinek játszaniuk; a jéghideg csűr üresen tátong. A színjátszók tiszta hiténél erősebbnek bizonyult a rágalom, a botránkozás, a bűn és az emberi gyöngeség. Amikor Goodlack, a városka kevély kocsmárosa magával viszi a lányt, akinek a Szűzanya szerepét kellett volna játszania, s amikor sorra elszélednek a színészek is: úgy látszik, mindennek vége. Mindennek: a középkornak, a gyermeki hitnek, a misztériumjátékok korának és lelkének.

Csak ketten maradnak a színen – André Obey nagy sikert ért darabjában, az Éjféli harangszóban: – Bradshaw, a robusztus kovács, a misztériumtársulat vezetője, és a lelkes kis Greene, az egyik a Jászol ökrének, a másik a Jászol szamarának jelmezében. S akkor, a magány hideg csöndjében megszólal, mintegy magához beszélve, Bradshaw, az „ökör": 
– 1405 óta most történik meg először, hogy nem adják elő a városban karácsony estéjén Jézus születését. Kilencvennégy esztendőn át játszották a misztériumot, apáról fiúra, kézről kézre hagyományozva, és most vége… Elszakadt a szál. Kilencvennégy év: elszáll, eltűnik… Tudod, mi döbbent meg a legjobban? Az, hogy az emberek nem is érzik, mikor szakad meg a szál. Föl kellene ordítaniuk… de nem, élik tovább a világukat, mintha mi sem történt volna, közönyösen, könnyelműen, hűtlenül… Eh, tán jobb is így. Milyen hideg van itt! Indulunk haza? Gyerünk, Greene!…

De a fiú nem mozdul. Azt mondja: – Bradshaw úr… Nem szakadt meg a szál. 
– Nem?
– Nem. Még nem. Mi még itt vagyunk. 
Ők ketten: ők még tartják a szálat. S ha nincs is nézőjük, ha nincs is társuk, eljátsszák a szerepüket. A hallgatásukat. A jászol ökre meg a jászol szamara. A szeretet szerepét. Ahogy a kis Greene mondja: – Ha az ember nagyon-nagyon szeret, nem tudja kimondani, nincsen rá szó… Sosem tudjuk igazán kimondani a szívünk szeretetét… hát csak hallgatunk. 
– Igen, Greene. De hát mit szeretünk? 
– Szeretünk… mindent, ami van, ami volt, ami lesz, a nagyot és a kicsit, a jót és a rosszat, a vidámat és a szomorút, mindent… az életet. 
– Hát persze! Ó Greene, hiszen ez csodálatos! A szál nem fog megszakadni! 
– Csak hallgatunk.
– És lehelünk. 
– Lehelünk… és tavasz támad a dermedt istállóban. Lehelünk és ez élet a csodálatos gyermeknek: Húsvét, tél közepén. Jövő a halálban… Boldog karácsonyt, szamaracska! 
– Boldog karácsonyt, ökör bátya! – Csak leheljünk, Greene, leheljünk. – Lehelek, ahogy csak tőlem telik… S ott térdelnek a jászol mellett, a Szamár és az Ökör, és melengetik a kicsi Jézust. Közben lassan lemegy a függöny.

Mert nem az a fontos, hogy mit csinál a másik, a harmadik, a többi. Az a fontos, hogy én mit csinálok. Én, a Pásztor, vagy az Ökör, vagy a Szamár. Hogy én, a Pásztor, tereljem a nyájam s odavigyem a Jászolhoz a magam semmi kis ajándékát. S én, az Ökör, én, a Szamár, leheljem a lelkem melegét, ahogy csak tudom, minden erőmből, hogy a Kisjézus ne fázzék. Ennyi az én részem a Szálból. 
A többi az Úristen dolga.                                  (in: Új Ember, 1959. november 22.)

 

Szólj hozzá!