Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Kívánom, hogy legyen minden rendben, ha már így esett és elkerülhetetlen a beavatkozás. (2018.02.16. 16:20) Renoválás előtt
  • emmausz: köszönöm, köszönjük. (2018.02.09. 21:48) Rita, Anna
  • emmausz: Ez jó! Köszönöm. Nagy tereh esett le rólam. Hogy miért nem jutott eszembe ez az analógia. (2018.02.03. 11:52) Olvasás közben
  • emmausz: Pl. fantasztikus időrabló. Igen sok az ismétlődő hír. Nagyon sok felesleges közlés rabolja az o... (2018.01.31. 10:24) Összetartoznak
  • exbikfic: Már 6 éves? Isten éltesse sokáig! (2018.01.29. 11:49) Isten éltessen, L!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Kívánom, hogy legyen minden rendben, ha már így esett és elkerülhetetlen a beavatkozás. (2018.02.16. 16:20) Renoválás előtt
  • emmausz: köszönöm, köszönjük. (2018.02.09. 21:48) Rita, Anna
  • exbikfic: Isten hozta a pici lányt! Jó egészséget, sok boldogságot! (2018.02.09. 21:37) Rita, Anna
  • emmausz: Ez jó! Köszönöm. Nagy tereh esett le rólam. Hogy miért nem jutott eszembe ez az analógia. (2018.02.03. 11:52) Olvasás közben
  • exbikfic: Nem elírás, hanem kebel. Tömörkény gyakran használja, de kortárs, főleg bácskai íróknál és bácskai népzenei gyűjtésekben is sokszor előfordul. (2018.02.03. 11:22) Olvasás közben
  • Utolsó 20

2018.02.23. 17:25 emmausz

Nagy a tél?

Meteorológiai jelentés helyett álljon itt Bornai Tibor bökberse. Azért álljon itt, részben mert délelőtt jócskán szállingózott a hó, de a talajhőmérséklet plusz lévén, bár nagy a hó, nagy a latyak is. Helyenként a rét semjékként viselkedik, ha nem figyelsz, egy-egy horhosba taposva hamar belecuppanhatsz a katyvazba.
Ami pedig a nagyanyót illeti, utolsó fecskénk is már évekkel ezelőtt kirepült. Mi pedig csökkentett létszámban maradtunk jelen: nagyanyó és én, nagyapó (kikhez képest). Tehát a versike:
Nagy a tél,
nagy a hó,
nagy a sár,
nagyanyó.
Nos, ezektől a momentumoktól olyan hiteles ez a négysoros micsoda. Lehet, hogy közhelyes, de minden sora nagyon igaz a mostani állapotokra nézve.
Ami pedig a közeljövőt illeti, némileg bele kell másznom a versikébe, mert az előrejelzések szerint fogvacogtató idő közeleg a Szibéria-Párizs képzeletbeli tengelyű frontvonal mentén. Mivel a beharangozott erős lehűlés szélvihar keretében tör be a Kárpát-medencébe, a versikét ekképpen alakítottam át:
Nagy a szél,
nagy a tél,
nagy a hó,
nagyanyó.
             átigazította: nagyapó

Szólj hozzá!


2018.02.22. 13:27 emmausz

A medve csak átalukál?

Kezembe került Card. Newman: Breviarium c. kötete (SZIT, 1961) súlya 22 dkg. Úgy emlékeztem, hogy kemény fedelű újabb kiadása is megvan itthon. S csakugyan. Utóbbi majdnem 42 dkg. Maradtam hát a régi könnyebbnél, s próbálom olvasni. Elég hamar találtam benne egy érdekes megfogalmazást. 1833-ban írja versében Istenhez imádkozva: Vezess, szelíd fény, a rám boruló sötétségben, vezess előre… s a szelíd fény 12 évvel utóbb az anglikán egyházból Rómába vezette. Katolikussá lett.
A dolog érdekessége, hogy egy 2007-ben keletkezett elmélkedésem címe Szelíd fény. Azt részletezem benne, hogy ha indián nevet kellene adni Istennek, szerintem a Szelíd Fény név illene rá leginkább… Az anyagból cikk lett, s megjelent az IGEN c. folyóiratban, s talán Lélek szava is leközölte.
Rokon lelkek lennénk? Ebben a tekintetben bizonyára.   
Olvasom továbbá azt is, hogy Newman szerint az Isten uralma (királysága) az egyház. [Isten] az egyház a te műved, a te intézményed, a te eszközöd, hogy ezáltal a te uralmad, a te törvényeid alatt, a te szemed előtt éljünk. Ugyanarról van szó, mint a Miatyánkban. „Jöjjön el a te országod” (uralmad, királyságod). És ugyanarról, amit Jézus a hegyi beszédben említ: Ti elsősorban keressétek az Isten országát és annak igazságát, és minden … [szükségeset] megkaptok hozzá.
Másutt: közöttetek van az Isten országa.
***
BG. leleményei  (Hónap szava-rovat, február):
Medve nem vész el, csak átalukál.
Nem mindegy, hogy szarvasokat láttak Eger közelében, vagy egereket láttak Szarvas közelében.
Soroló: tök-ász, makk-ász, zöld-ász, kolb-ász. 
***

A pipa Tömörkénynél:
Egyes emberek szájában nagy, öblös tajték-forma pipák, nagy török verekedések vannak kifaragva rajta, továbbá az évszám, hogy: 1704. A tulajdonos ennélfogva kellő méltósággal a pad karjára dőlve ül a helyén, és ahányszor szippant egyet belőle, a pipára mindig becéző szeretettel tekint. Ezt a pipa meg is érdemli, mert tavaly hamisították Nürnbergben.
És még. Meggyújtják a lámpát is, de nemigen ég, mert a sok ember már nagyon elszedte előle a levegőt. Szokott az ilyen fülledt helyen történni, hogy még ki is alszik. El kell hinnem: Anyánk (ma volna 95. Isten nyugosztalja!), aki békési falucskában töltötte gyermekkorát, beszámolt róla, hogy apja és barátai úgy telefüstölték pipájukkal az alacsony szobát, hogy kialudt a petróleumlámpa. Mi tagadás, valaha kétkedve fogadtam a dolgot, mert hogy fordulhat elő?
Hát így.
Megjegyzem, hozzám ezért is áll közel T. írásműve, mert többször látogattuk meg Dombegyházát, ahol hasonló stílusú emberekkel találkoztunk, s ízes szófordulataik igen hasonlók voltak a T.-nél olvasottakhoz.
      

Szólj hozzá!


2018.02.21. 11:20 emmausz

A hét színei

A hét színei a szürke és a fehér. Szürke az ég, és szürke minden lombja vesztett fa, szürke a galambraj. Fehér a hó, tőle a rét, tőle minden háztető, és kiskert.
Olykor esdik, olykor fúj. A kérdés az, hogy jobb-e a frontok váltásának az állandósulása, mint a hiányuk.
Ha arra gondolok, hogy széljárás hiányában mekkora szmog keletkezik és terül el óriás lencseként a városunk (városok) felett, és nincs mód eltakarítására, miközben érezhetően nyomasztó a jelenléte, köhögni kezd mindenki, akkor azt mondom, még mindig jobb, hogy szelek szárnyán váltják egymást az enyhülés és a hidegség. Még akkor is, ha a fejfájósaknak fáj tőle e feje, másokkal pedig egyéb huncutságok történnek.
Tegnap
böjtös hó hullott, ma
böjtös eső esik, holnap
böjtös szelek járnak az előrejelzések szerint.
Nem baj.
A nap ragyog az égen akkor is, ha nem látjuk. A szürkeség fölött kék az ég.         
Jó reménységgel állunk a tavasz elébe.

Szólj hozzá!


2018.02.20. 09:34 emmausz

Fényérzékenység

Egyszer, amikor nagyon új volt a lézerfénnyel működő mutatópálca, beültünk a Wartburgba, és a kormányon megállapodott a fény. Nem is akármilyen fény. Egy kb. egy cm átmérőjű fényes pötty, ami ide-oda mozgott. Nem tudtam mire vélni. Égi fény, földi fény? Utóbb kiderült, hogy valaki bevilágított, hogy miért, máig se tudom.
Ma reggel a templomban az ötvös által recésen hagyott kehely aranyozott oldalán megcsillant egy mozgó fény. Nézek hátra, talán a kukásautó jelzőfénye világít be. De hát nem járt arra semmiféle autó. Pislog az egyik hátsó falilámpa? Az se. Aztán esett le a fatantusz: A közeli gyertya imbolygó fénye mozog a kehely palástján. Hol felvillan, hol kihuny. Erre nem gondoltam.          
Ma két fotót teszek fel. Az egyik néhány napja született éjjel. Kifotóztam a külső sötétségbe, hogy mi látszik a szúnyogháló túlsó oldalán. Van a fotóban valami misztikus. Valami világvégi hangulat. A másik ehhez képest a tér és a sík között feszülő összeférhetetlenség. Természetes, de mégse az. Az egyik szobasarkot fotóztam le. A szöglet oldalainak a találkozása a térben 3x90 fokot zár be, akárki megmérheti, a sík fotóábrázoláson természetesen 120 fokosak. Tehát együtt 270, illetve 360 fokos szöget alkotnak-zárnak be. ebben semmi rendkívüli nincsen, és mégis van.
***
Táplálékom e téli napokon Tömörkény prózája.  Két epizódot emelek ide. Az egyiket apai nagyanyám albérlője emlegette, K. Izsák, a góbé pénzügyőr (spenótbakter). Akkor (50-es évek eleje) gyerekfejjel azt hittem, hogy a szófordulat, miszerint „Ez így van, és nincsen másképp.” az övé: Tévedtem. Már a század elején divatos volt. Idézem: „Pedig hát ez így van, és hogy miért van így, arra csak annyit lehet mondani, hogy azért, mert másként nincsen.” 
A másik témát elég alaposan körüljárja az író.
Katonaság. Öregek és kopaszok (nála: regruták).
Száz év alatt se változott igazán a gondolkozás a „ki mikor szerel le” témakörében. Kendtek már sohasem érnek innet haza. Itt maradnak, aztán, ha elfogytak kendtek, nem lössz többet katonaság. …azért csak eljuttok ti is haza, mire a hátatokon ökörré megnyől a bornyú.
Oka: Így tanulták ők is, velük is így kezdték…

a messzi vidéken minden száz esztendőben elmegy a griffmadár egy hegyre, s minden száz esztendőben elvisz egy követ a hegyből. Mire a nagy madár mind elhordja a hegyet, megszabadulnak a regruták
és még: Vége lössz, ha majd a másik oldalrúl gyün föl a nap...
Öregek egymásközt:
Hogy áll kend, röttentő módon vén, szentségös hős atyám?
– Hát kend, hogy van, borzasztó dicsőégteljes aggcsont?
-– Olyan öreg vagyok, hogy már nem is látok… Leszerelésig még csak hat nap, annak is a fele éjszaka. Aztán úgyse járjuk már az elemetöket (emeleteket).

Szólj hozzá!


2018.02.19. 09:08 emmausz

Nyelvi ínyencségek Tömörkény kötetében

Még mindig szeretem Tömörkényt olvasni, de sajnálom, hogy a most olvasott novellákban (Hajnali sötétben) többnyire komor témákat dolgoz fel. Ír egy szingliről, egy fogyatékosról, egy öregről, aki útközben hal meg a szekerén, egy fiatalról, akit a Tisza jege pusztít el. Ír egy véres betörési kísérletről, kihalt szakmákról, egy szélütött emberről, egy részeg fagyhaláláról, csavargókról, több koldusról, egy kútba esett gulyásbojtárról, a szegénypiacról, egy kadét sorozatos bukásairól. Persze nemcsak kudarcokról és szomorú balladai eseményekről, csak hát túlnyomó többségben. Vajon mi érte a szerzőt 1905 és 10 között? 
Ki tudja.
Most mindenesetre néhány kedves sort idézek a kötetből, mert írni azért nagyon tud T.
Egy özvegyasszony szájába adja ezt a szöveget:
- Mit sirassak öreg páromon? Eleget élt velem együtt, többet is éltünk, mint kellett volna. Elment, én majd megyek utána. Úgy egyeztünk, hogy aki előbb elmegy, a másikunk majd megy utána.
Így, így. Szép az, amikor ilyen csendes és szelíd az egyetértés az öreg párok között.
  

Vagy néhány lappal utóbb:
- Azért indulok, mert ráérök – feleli Engi. A ráér kend-re mindig ezt szokás felelni, mert ezt úgy kell nézni, hogy ez huncutkodás, minélfogva illik is, hogy aki hallja, elmosolyodjon rajta. (Valami játékos eszű ember találhatta ezt ki valamikor régen, mikor még Krisztus urunk a földön járt.)
Vagy ez:
 - Ha tudná az embör, hogy hun esik el, inkább leülne előbb. De az van benne, hogy nem tudja az ember, hogy hol esik el. A légy sem tudta… s most mondhatjuk: Orémusz, vigyétök… Mert akinek vége van, annak vége van, aztán vége van.
Jaj félreolvastam az író csontváz szó helyett alkalmazott szavát, a csontembert: camembert-nek olvastam.

És még egyet ráadásként. Ezt írja: A lopás nem szép szó, ennélfogva annak szelídebb kifejezései is vannak. A paraszti nyelv is sokat tud rá. Azt mondja: kiválasztotta, elhajtotta, öt ujjon szörözte, lába kelt, gazt vetött rá, meg mi egyéb. A katona sem ismeri a maga külön nyelvében a lopást, hanem fogásnak, elfogásnak nevezi. (Megint más meg úgy mondja: találtam)  

Szólj hozzá!


2018.02.18. 10:00 emmausz

Festi magát

Már tegnap este éreztem, hogy valami készülődik.
Mi volt itt?
Hidegfront?
Melegfront?
Kettős front?
Kérem szépen, a közérzetem.
Ha kutya volnék, így jellemezném: nyiff-nyaff.
Mit gondoltok, hármasfront nincs esetleg?
Aztán ahogy kinézek az ablakon, látom, hogy sűrű havazás indult. Akkor hát nem is érzem magam sehogyan.
Majd eláll a havazás, majd eloszlanak az ólmos felhők, majd… izé…

De nem oszlottak el. Csak elindult egy meleg áramlás, és a havazás helyett immár egyre feltűnőben az eső kezdett el hullani, esni.
Mindazonáltal hajnalban nekiláttam a környéket fotózni, mert festi magát a természet.
Addig kell fényképezni a tüneményt, ameddig létezik.
Itt nincs sarki fény, de világító hó, igen.
H
ajnalban kékes árnyalatú, a nátronlámpák fénykörében sárgás, egyébként fehér, sőt hófehér, ameddig össze nem mocskolják a járművek. Akkor viszont a kerekek rajzolnak érdekes görbéket a hóban.
Unokáink szeretnek szánkózni. Ámde ez a hó, bár elég sok esett belőle, legfeljebb hógolyózásra meg hóember építésére alkalmas.
Aztán le lehet mobilozni a kész alkotást.

Ma tehát a fotóké a szó.
Gyorsan felrakok néhányat a mai termésből, mert már erősen olvad.          

Szólj hozzá!


2018.02.17. 10:45 emmausz

Nyelv, nyelv nyelv...

„Ördög vigye az ilyen világot – mondja –, amelyikben már még ezek a tacskók is szavallni mernek. Bezzeg az én időmben… – s belekezd valamely történetbe, amit már százszor elmondott, de százszor elfeledte, hogy már százszor elmondta. Ami különben nem baj, csak egyészség legyen…” – írja Tömörkény. Nagyon finom ábrázolása a kéretlen ismétlésnek:
százszor elmondott, de
százszor elfeledte, hogy már
százszor elmondta.
Gondolom, nem tanította senki a jó stílust az írónak, hanem éppen azért lett íróvá, mert génjeiben hordozta a nyelvi leleményeket, az élvezetes nyelvi fordulatokkal való élést.     
Nem akarom úgy végigolvasni a novellásköteteit, hogy féleszemmel a menni-vel rokon értelmű igéket lessem. A Hajnali sötétben c. kötet első 100 lapján négy olyat találtam, ami nem szerepel Czakó Gábor gyűjteményében: elfárad valahová, útnak ered, úton van, fölkeres.  
***
Tegnapi hír, hogy gimnáziumi osztálytársam, Pálos István elhunyt szívinfarktus következtében az Uzsoki u.-i kórházban. Isten nyugosztalja őt!
Fogy a korosztályunk.
De sőt!
Úgy viselkedünk, mint a nap.
Itt elfogy, reggel meg visszajön. 
Ismerőseimre, őseimre, rokonaimra unokáinkra  fordítva: Némelyikük elmegy, némelyikük megszületik.
  

Szólj hozzá!


2018.02.16. 14:22 emmausz

Komolyz. blogból lopom

Az operák felépítése
Puccini: Bevezetés – szerelem –  problémák – halál

Wagner: Bevezetés – tenor énekel – még több tenor – csak tenor, semmi szoprán.
Mozart: Nyitány – veszekedés – VESZEKEDÉS – még több veszekedés – happy end
Bellini: nyitó kép – szóló – duett – tercett – halál
Donizetti: Bevezetés – dühös ária – problémák – őrülési jelenet – halál
Richard Strauss: Őrültség – fokozott őrültség – még több őrültség – halál.
                                                                                                               (Erik Sós)
Az opera szabályai
Amit mindenképp érdemes tudni az operáról:

1. Az operában végig énekelnek. Ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni.
2. Az operák alaptörténete a következő: két kövér ember szerelmes egymásba és a végén egyikük vagy mindkettő meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha nem halnak meg, vígoperáról beszélünk.
3. Az operák általában nem szinkronizáltak, de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet.
- Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lajcsi, szerelmesek,
- ha a plafonra néznek: boldogok,
- ha a padlóra: szomorúak,
- ha pedig a kardjukat csapkodják: vívni akarnak valakivel.
- a gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke.
4. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet, mind a férfiaknál mind a nőknél.
5. Mivel az operákat régen írták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért.
6. A jó és a gonosz kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönböztetni: a jó kövér nőnek ugyanis általában jobban kivan a melle.
7. A zenészek nem azért vannak egy árokban, mert szar számokat fognak játszani, hanem azért, hogy látsszanak az énekesek.
8. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni! 
                                                                                                                                   (Molnár Zsuzsa)

 

Szólj hozzá!


2018.02.15. 15:19 emmausz

Renoválás előtt

Köszönöm kérdésedet, mondtam a minap. Nincs semmi – mondtam –, ameddig el nem megyek az orvoshoz a szövettani leletért.
Nos, nem kellett elmennem. Kérésemre elküldték emailen.
Valami azt súgja nekik – és ők ebben a mesterek –, hogy műtétre van szükségem a két felfedezett polip eltávolítására, amit laparoscopos műtéttel végeznek a Kútvölgyi úton.
Megadták még az illető tanár nevét is, akinek a titkárnőjétől időpont-egyeztetést kell kérnem.
Ha kell, akkor szívesen.
Sebtében felhívtam az intézményt, a titkárnőt kapcsolták.
Ö meg felvette azonnal a telefont.
Mintha mindenki rám várt volna.
Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy nem várt hirtelenséggel történik mindez.
És máris…
Holnap egy első találkozásra kerül sor, aztán rövid szünet.
A többit meg majd meglátjuk.
Mondtam, hogy ez az év az eü.-i renoválás jegyében fog eltelni.

1 komment


2018.02.14. 20:06 emmausz

Utoljára az Új bor idején c. novellaciklusról

Lehet, hogy túl sokat olvasok. Valaki meg tudná mondani, hogy lehet-e túl sokat olvasni? Bennem korábban az fogalmazódott meg, hogy aki olvas, megismeri az életet az írásokból. De azonnal egy másik gondolat is megkísértett: Ha mindig olvasok, nem érek rá élni, márpedig az olvasás lehet, hogy megismertet az élettel, de nem pótolja azt.
Eme szerény bevezető után elismerem, hogy a végére értem a Tömörkény összes 3. kötetének. Még az itt következőket mazsoláztam ki belőle (lehetne száz ennyit, de ez egy poszt).
- Egy maxima a mezőkről: „Szőlőbe menni kés, fakalapács, miegymás szerszám nélkül még akkor sem való, ha éppen csak sétálni ment bele az ember.”
- és egy másik: „A bírság úgy jó, ha sűrű, mert akkor könnyebben megszokja az ember.”  Hát tudja a fene. Inkább úgy jó, ha sose vetik ki az emberre.
- Adódik egy mondat, ami Radnóti Miklós névike-gyűjteményébe illene bele: „Mindszenten él egy paraszti gazdaember, aki gyógyítja a veszettséget… A neve: Veszett Sándor.”   
- „Most (1904) kisebb a zsömlye és nagyobb benne a luk” – írja. Ha lehet fokozni, ma (2018) ez még inkább így van. Ha egy kissé megmángorolom a zsemlét, megehetem palacsintának, annyira nincs benne anyag, csak térfogatnövelő. Kijelenthetem, hogy a mai zsemle a zsemlék szégyene.
Zárásképpen egy érdekesség. Jócskán a kötet vége felé jutott eszembe, hogy Czakó G. gyűjti a jövésmenést leíró igéket. A magyar ezren felül képes elmondani, hogy megy az ember. Elkezdtem figyelni, hogy Tömörkény képes-e gazdagítani a szószedetet. Hát igen. Ezek nem szerepelnek Cz. G. listáján: visszaszalad, bódorog, vándlizik, (el)jut v.hová, közeleg, lippentget (táncikál),sőt  a teker v.hová sincs köztük.
Sok nyelvi leleménye közül itt csak egyet emelek ki. Azt írja: kofálkodik – a kofa tevékenységét űzi értelemben. 
***
Ma hamvazószerda van. Ez alkalomból ideidézem a Schütz Máté-passiójának záróimáját:
„Téged áldunk Krisztus,
aki érettünk fent a kereszt fáján kínhalált szenvedtél.
Ott ülsz az Isten trónja jobbján Krisztusunk.
Szánj meg minden bűnöst most és örökké!
Kyrie eleison,
Christ eleison,
Kyrie eleison!
Amen. 

Szólj hozzá!