Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: De jó! (2017.11.08. 21:13) Két perc EÜ
  • emmausz: Igazad van. Csakhogy zavaró, ha a mondatot nem tudom befejezni, míg magától fel nem merül. (2017.10.29. 23:43) Először a nevek
  • exbikfic: Az avar engem most még nem zavar, de ha megjön az eső, ahogy ígérik, és ha addigra nem takarítja ... (2017.10.20. 11:57) Lassan fordul az indiánnyár
  • emmausz: A rejtvényfejtés olyasvalami, mintha megcsípném magamat: Biztos, hogy magamnál vagyok még? Jó len... (2017.10.19. 11:23) Kötelező körök?
  • emmausz: hogy igaz legyen a közmondás: Addig takarózz, ameddig a takaród ér. Aki kicsi, azt meghúzzák, hogy... (2017.10.13. 15:04) Utoljára a diétákról

Utolsó kommentek

  • emmausz: De jó! (2017.11.08. 21:13) Két perc EÜ
  • Klári Bodó: Köszönöm az ötletet. Megnéztem: hideg a fülcimpám. A többi felvilágosító magyarázatod is hasznos, jó volt olvasni. (2017.11.08. 20:37) Két perc EÜ
  • emmausz: Vny.mérés. Ha az első, nyugalomban mért érték magas, a következő még magasabb lesz, mert felmegy a pumpám. Legjobb, ha a fülcimpámat fogom meg. Ha hideg tapintású, akkor nem magas a vérnyomásom. 150... (2017.11.08. 09:58) Két perc EÜ
  • exbikfic: Egyetértek, az otthoni készülékkel mért eredmény legfeljebb megrémiszti a beteget, de semmit sem tud tenni. Én is így vagyok, ezért is nem mérem a vérnyomásomat, vagy csak nagyon ritkán, mert tegyük... (2017.11.08. 08:54) Két perc EÜ
  • emmausz: Igazad van. Csakhogy zavaró, ha a mondatot nem tudom befejezni, míg magától fel nem merül. (2017.10.29. 23:43) Először a nevek
  • Utolsó 20

2017.11.19. 07:29 emmausz

Keresztek és konvertiták

Fel-alá járkálva lakásunkban konstatálom, hogy minden helyiségében akad egy-egy feszület. Hogyne akadna, én tettem ki őket. Itt hátul annak a keresztnek a másolata van, amelynek az eredetije előtt Assisi Szent Ferenc imádkozott egykor. A lila-szobában egy ágakból fűrészelt kereszt függ a falon. Tudomásom szerint apósomé volt. A nappaliban egy fém kompozíció, nászajándékba kaptuk barátainktól. A konyhában anyai nagyszüleim feszülete van felfüggesztve. Lehet jó százéves. Az étkezőben az a feszület található, amelyik gyermekkoromban szüleim szobafalán volt látható. A hálónkban egy nyakláncon lógó római kereszt látható korpusszal. 70. születésnapomra kaptam. Az az érdekessége, hogy eredetijét egy honfoglaláskor előtti magyar sírban találták egy kilenc év körüli lányka teteme mellett.
Végül a fürdőszobában szintén egy bőrszíjon lógó fémötvösmunka látható. Jézus a kereszten. Ancsáé volt.  Tőle örököltem.             
***
Gogol könyvét olvasom, a Holt lelkek címűt. A szerző humorára jellemző a következő epizód. Meghalt az ügyész. „Az újságok most majd megírják: alárendeltjeinek és az egész emberiségnek őszinte bánatára elhunyt egy tiszteletre méltó polgár, a legjobb apa, példás férj és sok efféle szólamot; sőt valószínűleg hozzáteszik, hogy özvegyek és árvák zokogása kísérte koporsóját; pedig ha jól meggondoljuk, minden kiválósága abban mutatkozott meg, hogy busa szemöldöke volt.” Temetni, nagyon tudunk – jegyezte meg Kodály. De úgy látszik, nem csak mi tudunk.
Egy másik érdekesség, hogy egy falusi tanítót Alexander Petrovicsnak nevez. Ez kísértetiesen a Petőfi Sándor névre hajaz.
***
Konvertiták istenélményeiről 1.
André Frossard múltszázadi konvertita (a francia, még ateista újságíró  unalmában, várakozásképpen betér egy kápolnába) élményére így emlékezik vissza: „A kápolna mélye elég jól meg van világítva. A fehérbe öltözött főoltár fölött egész sor növény, kandeláberek és más díszítő elem. Mindezt egy nagy fémkereszt uralja, közepén egy matt fehér korong ... az Oltáriszentség előtt va­gyok, ami körül két sor gyertya ég: ...Mindezek jelentése hidegen hagy... [Most] tekinte­tem a homályból a fény felé siklik; aztán minden különö­sebb gondolat nélkül visszafordul a jelenlévőkre, a hívőkről a mozdulatlan apácákra, az oltárnál lévő apácákra, aztán, fogalmam sincs miért, megállapodik a kereszt bal oldalán égő második gyertyán. ...Ám... ekkor szabadult el hirtelen a csodák áradata. Egy szempillantás alatt lerombolta abszurd lénye­met, és világra hozza azt a csodálkozó gyermeket, aki soha nem voltam. Mindenekelőtt ezek a szavak hangzottak felém: lelki élet. Nem kiejtett szavak voltak, nem is én formáltam meg őket, hanem úgy hallottam, mintha olyan valaki suttogta volna mellettem, aki látja, amit én még nem látok ... Nem azt mondom, hogy megnyílik az ég: nem nyílik meg, hanem megindul valami, csöndes villám­lásként. Hirtelen fölemelkedik, fölszáll e gyanútlan kápolnából, amibe titokzatos módon be volt zárva. Hogy is lehetne mindezt leírni ezekkel a hűtlen szavakkal, amelyek megtagadják a szolgálatot... El­pusztíthatatlan, végtelenül áttetsző, szinte elviselhetetlenül ragyogó kristály ez (egy fokkal világosabb már megsemmi­sítene engem), vagy még inkább kék, a tündöklés és a telítettség világa, egy másik világ, amely a miénket a befejezetlen álmok törékeny árnyai közé utalja: Ez a valóság, ez az igazság, ezt jól látom arról a homályos partról, ahol még tartózkodom. A világegyetemben van egy másik rend, és annak csúcsán, a ragyogó ködfátylon túl Isten nyilvánvalósága, annak a jelenlétté és személlyé lett evidenciája, akit egy perccel ezelőtt még tagadtam, ... Megtapasz­talom, hogy szelíd, semmihez sem hasonlíthatóan szelíd. Szelídsége nem az a passzív minőség, amit az ember olykor e névvel jelez, hanem cselekvő, megindító, minden erőszakon túllépő gyöngéd szelídség, ami képes arra, hogy a legkeményebb követ is szétrobbantsa, sőt a kőnél is keményebbet az emberi szívet. stb, stb.

Szólj hozzá!


2017.11.18. 11:41 emmausz

In memoriam F K

Mondják, hogy Erdélyben a fiatal pap tisztelendő bácsi, de amikor tisztesebb korba ér, változik a titulusa, attól kezdve pap bácsi. Ilyen volt a Tömő u.-i plébános, Futó Károly atya, sőt még ilyenebb, mert ő még csak nem is pap bácsi, hanem Karcsi bácsi volt.   
Karcsi bácsi posztom tárgya nemcsak élőlény volt, hanem fogalom is. Én évek során sose láttam mérgesnek. Karcsi bácsi csak szeretett.
Nála ismerkedtünk meg a szeretetből összehozott Agapéval. A diákmise után az udvari asztalon bőven találtunk zsírral vagy lekvárral megkent kenyereket, kancsószám forró teát és kancsóban forróvizet. A nescafét Karcsi bácsi adagolta poharunkba. – Ne menjetek el – mondta, most jön az egyházüldözés.  Az egyház üldözi híveit nescaféval.
A Tömő utcai agapéra le lehetett látni a Szemészeti klinika felső emeleteiről. Sokszor nézegették a spontán közösséget az ablakokból. Isten bocsássa meg, hogy ennek láttán megjegyeztük: A vakok látnak… Tényleg volt ezeknek a találkozásoknak valami éteri dimenziójuk.  
Karcsibácsit megkérték, hogy nyissa ki az ajtót, mert elromlott a zár. Ő odament, és engedelmességre szólította a zárszerkezetet. Kérdezték tőle, hogy csináltad Karcsi bácsi. Mire ő:  - Még emlékeztem a mozdulatra bankrablókoromból.
Most hagyjuk, hogy hány hivatást támogatott, hány emberben erősítette az egyházhoz tartozást. Ezt majd megírják mások.
Elég legyen itt annyi, hogy milyen lazán állt dolgokhoz. Kértem időpontot keresztelésre. Megerősítette, hogy rendben van, már felírta. Igen ám, de a mi keresztelőnket és egy másik társaság keresztelőjét egy időpontra vette. Tévedésből valahogyan a fejében eggyé lett ez e két közösség. Így adódott, hogy páros keresztelő lett immár két pappal, sógorommal és Lukács Lászlóval. Meglepő módon sikerültebb volt, mert a templomka tele lett emberekkel, és hatalmas hangulata volt az eseménynek.
Egyik kispapját ellehetetlenítették egy időre. Amikor mégis sor került felszentelésére, hatalmas lakomát csaptak: ő és immáron felszentelt papja. Átment ezért a szomszédos ABC-be, és négy zacskós kakaóval tért vissza, amit meg is ittak az örömteli esemény megünneplésére. Talán háztartási keksz is volt mellé.
Humora kiapadhatatlan, ötletei sziporkázók, társasága vigasztaló, megélt hite példamutató mindenki számára.
Utóbb csak szórványos hírek jutottak el hozzánk. Egy ilyen a minap olvasott megemlékezés. Ebben írja RP, hogy Karcsi bácsi mindenre felkészült. Aranymiséjét tartotta, aminek a végén valaki felvetette, hogy szép-szép, de ez alkalomra készült szentkép nem lesz? – Dehogynem – válaszolta Karcsi bácsi. Ott osztják a kijáratnál.
Tényleg osztották: egy másik aranymisés paptól megmaradt szentképeket.   
Öt perc misztika
Ha sarkosan akarok fogalmazni, a teológia elkövetői elsősorban Istenről értekeznek, a misztika hívei pedig valamiféle istenjelenlétet élnek meg. Ez persze nagyon általánosító megközelítés, de megpróbálja a kétféle létmódot elkülöníteni egymástól.  

Mára ezt a szösszenetet gondoltam a misztika kifejtésére.
Varga László (ma már püspök) írja:
„Részt vettem egy papi lelkigyakorlaton Megjugorjéban, ahol Elvira nővér (aki 34 házat alapított drogos férfiak s nők számára), volt az egyik előadó. Arról beszélt, hogy az ő házai az élet iskolái. Megkérdezték tőle, mit jelent ezt. Kiállított egy szerb fiatalembert, Boriszt, aki 8 évig kokaint szedett, és 5 vagy 6 éve él a közösségben. Ő így beszélt nekünk az élet iskolájáról: »A közösségünk állandóan Istenre hagyatkozik. Nincs orvos, nincs gyógyszer, nincs olyan üzlet, amivel fönntartanánk magunkat, hanem munka, Istenre hagyatkozás és ima van. A gondviselés erejéből él mind a 34 házunk. Közben keményen dolgozunk, és rendszeresen imádkozunk. Naponta háromszor végezzük a rózsafüzért, éjszaka pedig lehet a kápolnában adorálni.
Az élet - a szeretet iskolája - számunkra az, hogy megtanuljuk a türelmet, az önmegtagadást, az engedelmességet, az engedékenységet, az egymás elviselését, az önuralmat, és Isten akaratára figyelve a szolgálatot, tevékeny szeretetet.«
Megkérdeztük az egyik fiatalembert, hogy nem nehéz-e a kemény fizikai munka (kőfejtés) mellett éjszaka még szentségimádásra is fölkelni. Azt felelte: Ha ébren tudtam maradni a kábatószerért éjszakákon át, amikor a halált szolgáltam, akkor igazán nem gond, hogy fönnmaradjak az élet Uráért egy-két órát. (In: A rohanástól a lélek nyugalmáig 77–79. o.)

Szólj hozzá!


2017.11.17. 09:41 emmausz

A tolvaj szarka és más zenék

Albertfalva. Kondorosi út. Széles pusztaság. Hosszában egy nagy lövészárok húzódott, a Fehérvári út mellett pedig betonbunker az út alatt, a föld alatt. Az onnan kitermelt föld dombbá magasodott a bunker mellett. A Kondorosi út rétszerű füves térségbe torkollott az Albert utca. Végét magas drótkerítés zárta le. A drótkerítés mögött salakos teniszpálya kezdődött, azért is volt olyan magas az a kerítés. Még nem jártam iskolába, mikor egyik csavargásom alkalmával erről a salakpályáról hangicsálást észleltem. Megnéztem közelről, meghallgattam a muzsikát a kerítés tövében álldogálva. A részletekre nem nagyon emlékszem. Szerintem egyenruhás fúvós zenekar próbált. Hogy mit, azt akkor még nem tudtam. Az erőteljes dallam viszont rabul ejtett. Évekig visszhangzott bennem, amit hallottam. Csak jóval utóbb szembesültem a zene forrásával. Boldogan emlékeztem rá, hogy már ismerem ezt a melódiát. Hiszen nem volt ez más, mint egy Rossini-nyitány, A tolvaj szarka nyitánya. Évek múlva is emlékeztem egyik dallamrészletére, s,s,s,s, d m d s,s,s,s, d m d …
Másik felejthetetlen alapélményem egy film, A kis karmester. Egész biztos, hogy ebben hallottam először Liszt Les preludes c. szimfonikus költeményét.  Teljesen magával ragadott az a szenvedélyes zene.
Egy harmadik alapélményem valamikor az ötvenes évek első feléből, Yehudi Menuhin előadása. Ezt rádión keresztül élveztük együtt a családdal.  A kitűnő hegedűs Mozart A-dúr hegedűversenyével lépett fel Budapesten. Ennek a tételei is örökre bevésődtek emlékezetembe.
Sorolhatnám még az élményeket. Zenekari tagként ismerkedtem meg Händel Messiásával, énekkarosként a Schütz Máté-Passiójával, a szabadság képzetét pedig érdekes módon egy könnyűzenei banda révén éltem meg: The Shadows az együttes neve. Annak a hangzásvilága mindig felszabadultságot hozott, derűs, érthető, szívet melengető és dinamikus zenélés volt az övéké.
Sok más hatásról is beszámolhatnék, de ez egy poszt csupán.  Így hát: Ennyi.
***
De ha már ennyi, visszaidézek egy viccet, melyet néptáncos barátunk mesélt még a jezsuitáknál. Gazda-továbbképzés folyik. Ott is nyelvtan óra. A tanár különös feladatra kéri hallgatóságát. Tudna-e valaki példamondatot alkotni, amelyben szerepelnek ezek a határozatlan számnevek: mennyi, ennyi, annyi.
Józsi bácsi jelentkezik és más mondja is: Amikor itt az ideje, mennyi kő a jószágnak ennyi annyi.  
Még most is elmosolyodok rajta. 
***
Egy perc misztika. Elhánytam a kocsi pótkulcsát. Most kellett volna. Hiába törtem a fejemet, hová is tehettem. Semmi. A pápa múltkori tanítása ugrott be: Kérj bölcsességet, a bölcsesség Lelkét, hogy segítsen, amikor nem tudsz zöld ágra vergődni saját magadtól egy kérdésben. Kértem. Kisvártatva kaptam. A kocsi csomagtartózárjában felejthettem, amikor a téli gumikat bepakoltam cserére. Ott lehet. A kocsit az utcán parkoltam. De már ott sincs, éppen szerelhetik a műhelyben. ...és ha ellopták az utcán? ...akkor már jött volna a szerelő, hogy szomszéd úr, hol parkolt a kocsijával, mert nem találjuk. De nem. Akkor pedig... Akkor pedig a szerelő asztalán volt mindkét kulcspéldány. Tényleg benne hagytam a zárban a pótkulcsot.        
    

Szólj hozzá!


2017.11.16. 05:46 emmausz

Félszavakból

1 Fama est, hogy Latabár az ötvenes évek elején egy jelenetben a kezében tartott Rákosi-képpel járkált körbe a színpadon, és tétovázva kérdezte: Hova akasszalak? A morbid humort nem szerették a rend őrei, és ezért egy hétre a komikust kivonták a forgalomból. Lelkére kötötték, hogy egy szót se többé. Nem kérdezhet semmit a képpel kapcsolatban. A következő héten folytatódott a műsor, Latyi kezében a képpel némán körbejárt, néha megállt, a közönségre kacsintott, nem szólt egy szót se, megint tovább vitte a képet, megint a falhoz igazította, megint a közönségre nézett. Nagy siker volt, mindenki értette.
2 Pápán a seregben építőbrigádunk egyik vezetője P. százados volt. Meggyőződéses kommunista, aki szerint március 15-e semmi a NOSZF-hoz képest. Alig voltak halottjai.  Általában lózungokban beszélt hozzánk. Ilyeneket mondott: „A KISZ a párt előkészítő iskolája.” Meg: „hajrá fiúk, dolgozó népünk!” Munkánkkal sose volt megelégedve. Erre is talált egy formulát: „Gyenge kezdés után erős visszaesés” – értékelte teljesítményünket.  Utóbb már csak gépiesen mormogta oda nekünk: Gyenge kezdés – erős visszaesés, vagy csak: erős visszaesés. És ment tovább, mintha köszönésnek szánta volna.
3 Van ez így másokkal is. Kedves barátaink mesélték: Egy orosz filmepizód: Szibéria, rabok, nagyon éhesek, várják a cárnő csomagját. Amikor megérkezik, izgatottan bontják, majd elképedve szembesülnek a valósággal: KNYÍGI. Csupán könyveket kaptak, ennivalót nem. Vissza barátainkhoz. Egyszer jön haza lányuk éhesen. Kinyitja a frigót, körbenéz, becsukja, és csak ennyit mond: knyígi.
4 Itthon is vannak olyan visszatérő párbeszédfoszlányok, amelyeket kölcsönösen megértünk. Az egyik ilyen kétségtelenül a lépcsőházi levelesládához kötődik. Nyitom, s az esetek többségében semmiféle borítékot nem találok benne. Nos, ilyenkor szoktam megjegyezni szerényen, hogy továbbra is késik a Nobel-díjam. Nem mintha várnám, nem mintha rászolgáltam volna. De hát a humor kedvéért.
Ma megint megnéztem a levélszekrényt, amely üresnek találtatott. Már csak ennyit mondtam: Késik…
T. tudta, miről beszélek.

Szólj hozzá!


2017.11.15. 15:13 emmausz

Egy fejezet lezárult

Véget ér egy fejezet életemből. Kíváncsiságtól vezérelve visszalapoztam blogomban, s megtaláltam, amit kerestem. A Bibliát 2014. márciusában kezdtem el fejezetenként elemezni, és megjelölni, hogy az adott részhez hogyan viszonyulok, mi közöm van hozzá? Ez a munka ma véget ért. Meglehet, hogy szokatlan, de nagyon is helyénvalónak vélem, hogy az egyház ősinek mondható, a 4. sz.-ra visszamenő himnuszával örvendjek annak, hogy sikerült a befejeznem ezt a hosszú feladatot. Ez egyszer álljon itt hát a
TE DEUM         
Téged, Isten dicsérünk,  téged Úrnak ismerünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok Kerubok és Szeráfkarok,
egek és minden hatalmak szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég, föld, dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad - ezerszerte
Ó, Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket: Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő: mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj velünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsájtsd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!
Ízelítő a Jel 22., utolsó f.-ből:
...az élet folyója, kristályhoz hasonlóan ragyogott… az élet fái 12-szer hoznak gyümölcsöt, … levelei gyógyulásra szolgálnak. Az Istennek és a Báránynak szolgái hódolnak, s akiknek a homlokukon lesz a nevük…

Befejezés
angyal: Ezek a szavak hitelesek és igazak.  Bárány: Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli e könyv prófétai szavait… János: hallottam és láttam ezeket… angyal: Az Istent imádd! …Ne pecsételd le ennek a könyvnek a szavait, mert az idő közel van… Bárány: Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében… a kapukon mennek be a városba… Akik a hamisságot szeretik, kinn maradnak… Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye. Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. Aki mindezt tanúsítja, az mondja: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.” Jöjj el, Uram, Jézus! Közöm. Mesébe illő a gyógyító levelek és az évente tizenkétszer termő fa, utóbbi különös tekintettel arra, hogy odaát kiesünk a tér-idő dimenzióból, és felváltja helyüket az intenzitás... Hárman tesznek tanúságot a próféciák mellett: az angyal, Jézus és János. Isten üdvözítése ingyenes, de igaz szívet kíván. Elgondolkoztam rajta, hogy magam elvettem-e valamit is a Biblia szavaiból, vagy sem. Mivel terjedelmi okokból meg kellett húznom a szöveget, érhet olyan vád, hogy elvettem. De mivel mindezt azért tettem, hogy annál inkább megcsillanjanak a legfontosabb kitételek, felmentve érzem magam e vád alól. Éppen a lényeget szerettem volna megragadni, és tanúsítani szépségét, igaz voltát. Párhuzamosan megmutatni, hogy miként hatnak rám ezer évek távlatából is a Biblia szövegei, fejezetei.
Ma leginkább régi filmek apropóján szembesülünk azzal, hogy eleink mennyire bibliás emberek voltak. Tényleg felolvastak esténként egymásnak a könyvek könyvéből. Mi mást ajánlhatnék mindenkinek, minthogy cselekedjen hasonlóképpen – ha kell, szakemberi támogatással.  

Szólj hozzá!


2017.11.15. 09:50 emmausz

Istenkeresés

Az istenkeresés egyidős az emberiséggel. Kereste az ember, mert valahogyan tudta, hogy létezik, kereste a kinyilatkoztatás alapján, mert értésére adták az írástudó próféták, akiknek megnyilvánult, s akiknek értésére adta: „küldelek én, megáldalak én, te csak menj és hirdesd szavam”. És a próféták mentek és hirdették, tanításuk nyomán zsoltárok fakadtak azok révén, akiknek erre adatott karizmájuk. Az egyház hirdeti az istenkeresés fontosságát. Ide két megnyilatkoztatást emelek be. Az egyik Szent Ágostontól ered: „Nem keresnél engem, ha már meg nem találtál volna.” A másikat Karinthy Frigyes jegyzi: „Két dolgot már biztosan tudok. Az egyik, hogy rajtam kívül van valahol Ő, aki tud rólam, aki jobban tudja nálam, hogy ki vagyok. A másik, hogy hiába keresem, így vakon tapogatódzva, ha mindketten keresgélünk, eltévesztjük egymást, elmegyünk egymás mellett. Egyikünknek csendben kell maradnia. Hadd legyek én az, a gyengébb és fáradtabb. Várnom kell, és figyelnem, várnom figyelmes türelemmel, és csak, amikor a közelemben érzem tapogató kezét, szabad immár suttognom halkan: Itt vagyok, itt vagyok, itt vagyok, én vagyok az. Lám, milyen egyszerű és világos lett minden. Jaj, Istenem, én Istenem, én külön Istenem.”  
***
Gogolt olvasok. Gogolt, aki mindössze 43 évet élt, és akinek a nevéhez mégis olyan jelentős munkák fűződnek, mint Az orr, A revizor, a Holt lelkek, Egy őrült naplója. A Holt lelkek c. kötetet olvasom. Egy Csicsikov nevű szélhámos ámokfutását vezeti végig az író hasonló kalandorlelkületű és korrupt közéleti cinkostársainak a sorsát a regénybe szőve. A főszereplő elhunytak lelkével, adataival üzletel. Akit érdekel a hosszas tárdadalomrajz, elolvassa. Ide csak egy fura mondatot emelek. Ez pedig a következő: „Az ebédlő közepén kecskelábak voltak, azokon két muzsik állt...” Első közelítésben arra gondoltam, hogy az ebédlő (mármint ebédlőasztal) közepén kecskelábak voltak valamiért, azokon (hogy miért, és hogyan, nem tudom,) két muzsik állt (még jó, hogy nem ketten muzsikáltak). A kecskeláb persze jelent kecskebakot, fűrészállványt, itt talán kecskelábú asztalok lehet az értelmes fordítás. A mondat folytatása azonnal helyére tesz minden félreértést: „… és valami vég nélküli nótát dúdolva meszelte a falat, a padlót már telefröcskölték mésszel.”             
Ízelítő a Jel 21. f.-ből:
4. A MENNYEI JERUZSÁLEM
Új ég és új föld
Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. … szózat: „Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság… a trónon ülő: Íme, újjáteremtek mindent! … Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből. Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. 

Az új Jeruzsálem
egyik angyal: megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét… és megmutatta nekem a mennyei Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, fala volt, rajta tizenkét kapu. fölötte tizenkét angyal… Izrael tizenkét törzsének a neveivel… falának tizenkét alapköve a tizenkét apostol tizenkét nevével. …A város négyzetes, széle-hossza tizenkétezer stádium. A város ékességei: jáspiskő, színarany, drágakőövek: jáspis, zafír, kalcedon, smaragd, szárdónix, karneol, topáz, berill, krizopráz, jácint, ametiszt, igazgyöngy… a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma… nincs Nap, se Hold …az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek. Ott nincs éjszaka. Azok jutnak oda be, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. Közöm. Az Új Jeruzsálem a szentek otthona, ahol nincs már könny, sem sírás, van viszont gazdagság, öröm és béke, szeretet. Isten uralkodik, Krisztus lesz a templom, a lét teljességét élik meg. van egy góbé poén. Mózes bácsi, maga mindenhez ért? Mb: Nono, mindenhez is! Valahogy ezt a tobzódást képzelem oda. Megszűnik a tér-idő ketrecébe zártság, a dimenziók kinyílnak, az élet kiteljesedik, a felfoghatatlan felfoghatóvá válik, az élet szépsége bizonyossággá lesz és teljes, végtelen sőt több: Végtelen is!!!       �

Szólj hozzá!


2017.11.14. 14:20 emmausz

Menni, nem abbahagyni

Ma gondoltunk egyet, és bent sétáltunk a belvárosban. Közel harminc éve Aquincumban élünk, ahol más a tempó, más a beépítettség, más a közlekedés zaja, más a felújítások nonstop sivítása, porolása. Megvettünk néhány ajándékot, nem vettünk meg olyasmit, ami éppen most nem volt kapható. Végigmentünk a Váci utca jó részén. Itt volt a Kossuth könyvesbolt a Vörösmart téren. Itt az Európa könyvesbolt. A Régiposta u. sarkán édességbolt működött, vele szemben a népművészeti bolt, amely 1989. után Folkart centrum néven vegetált, aztán úgy se. Vele átlósan hanglemezbolt, mellette trafik működött, a negyedik sarok sokáig beépítetlen volt, aztán egy nagy röltex-jellegű textilbolt működött Sziamosz vezetésével. Tovább menve az Akadémiai könyvesbolt, majd egy antikvárium következett, a sarkon a Diadal sportáruház, a piarista épületben pedig a Gorkij könyvesbolt. A Kígyó utca nevezetessége a Párizsi udvar,  és a tövében működő Jégbüfé. Szemben, a Klotild palota aljában egy bizományi, mellette egy dollárbolt. Itt idegen pénzekért lehetett jóféle dolgokat vásárolni.
A Vörösmarty téren áll az adventi kirakodóvásár. Van itt mindenféle tarkaság, és elég sok érdeklődő is. Nekünk nem volt sikeres a körbenézésünk, amennyiben nem gazdagítottuk semmivel se a kereskedőket.
Ami feltűnt, hogy minden kapualjban egy pénzváltóhely működött, de nem csak itt, a Váci u.-ban, hanem a Teréz krt.-on is. A másik, hogy nem volt kedvem fotózni a belvárosi forgatagot. A harmadik, hogy az emberek egy része már nem szívesen gyalogol. Ki segway segítségével haladt, ki pedig rollert fogott munkára.
Mi egyelőre maradtunk a lábusz használatánál, és több ezer lépést tettünk. 3500 lépést bal lábbal, 3501-et jobbal.
Ízelítő a Jel 20. f.-ből:
Krisztus ezeréves országa
…egy angyal… megragadta az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte… akkor három és fél napra szabadon engedik… láttam lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, mert nem borultak le a vadállat képmása előtt, bélyegét nem viselték homlokukon… ők ezer évig uralkodtak Krisztussal.  Ez az első feltámadás... Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, …felvonulnak szerte az egész földön, bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost... Az ördög tüzes tóban fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával örökkön-örökké.

Az utolsó ítélet
hatalmas trónt láttam, …a trón előtt állnak a halottak…, akik fölött ítélkeztek… a tetteik szerint… mindenki fölött ítéletet tartottak... A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették. Közöm. Az „ezer év” a földi lét teljes ideje? Talán.  A Krisztus nevéért mártírhalált szenvedettek az Ő dicsőségét élvezik kiszakadva a földi létből. Az utolsó ítélet előtt elszabadul a pokol. Rövid ideig szorongattatás jön a világra, hogy aztán az utolsó ítéletkor ki-ki sorsa eldől tettei alapján. Ez érthető, és azonnal hozzáteszem, hogy igazságos Istennel fog mindenki találkozni, de az igazságos Isten hitünk szerint egyben irgalmas Isten is.

Szólj hozzá!


2017.11.13. 05:24 emmausz

Zeneguruk

A guru olyan karizmatikus vezető, akinek isszák szavait a köré sereglő tanítványok. Tekintélye kétségbevonhatatlan, és én még hozzátenném, hogy jellemzően jobb féltekés emberekről beszélhetünk. Innen a megfellebbezhetetlenségük. Intuícióik vannak, és amit gondolnak, teljes beleéléssel tolmácsolják. Életem meghatározó élményei ezeknek az embereknek a hallgatása, az általuk elővezetett kérdések holisztikus megközelítése, fejtegetése. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek megkísérlem kissé kifejteni.
Fiatal felnőtt koromban volt szerencsém végigélvezni L. Bernstein magyarázatait a muzsikáról. Alig vártam az újabb folytatásokat. Mekkora élményt jelentett, amikor Brahms magyar táncát vezényelte, és csaknem táncolva dirigált. Milyen jól esően nyugtáztam, amikor kifejtette, hogy néha belefárad a kortárs-zenékkel való ismerkedésbe, és bizony kikapcsolódásként Beatles-melódiákat hallgat. Hát persze. Mi is, én is.
Mekkora élmény volt Ferencsiket látni, aki a Strauss-polkát alig észrevehető mozdulatokkal dirigálja, és mekkora élmény volt a rádión Pernye András jazz-történeti sorozatával megismerkedni.
Érdekes módon létezik könyvélményem is. Kodály: Visszatekintés c. háromkötetes munkájával könnyen azonosultam, és nagy örömmel olvastam végig. Ugyanígy Yehudi Menuhin könyvét, Az ember zenéje.
Mekkora felfedezés volt nekem Rácz Aladár hanglemeze, ahogy „csigányosan elővezseti  Stravinskijjel” való kapcsolatfelvételét, vagy ahogyan „besél arról, hogy kell jáccsani a csimbalmon”. Néhány anyaga felkerült az internetre. „Nem győzsök csolálkozsni életteli megfogalmazsásain.

Kár, hogy olyan kevés hanganyag áll rendelkezésünkre abból, ahogyan Rács Aladár ránézs a zseneművésetre.”
Viszont hallatlan nagy örömömre szolgál, hogy Kocsis Zoltánnal viszonylag sok ilyen anyag készült. Előadásai sallangmentesek, kifejezésmódja pontos, együtt éljük át vele azokat a maximákat, amelyekkel az egyes zeneműveket értékeli. Kiderül az is, hogy neki is volt egy zenetörténeti sorozata az akadémián, gondolom erről nincs felvétel, de ami van, az is értékes és láttató. Nagyon szeretem, ahogyan ő Bartókot játszik. Valaki elmondja (Keller), hogy végig vett és magyarázott minden szimfóniát, sokat beszélt Bartókról, Wagnerről stb. A mester nem vitt mindent magával a sírba. Sok anyaga hozzáférhető az interneten, és minden módszeresség nélkül elkezdtem ezeket meghallgatni. Figyelmet szentelek minden egyes résznek, és törekszem maradéktalanul végighallgatni a zenetörténet egyik kétségtelenül legjelentősebb guruját.
Örvendek – mondanám, a góbé volnék.
Ízelítő a Jel 19. f.-ből:
Öröm a mennyben
sokaság a mennyben: Üdv, dicsőség és hatalom legyen a mi Istenünknek, … elítélte a nagy kéjnőt, … a parázna asszony füstje felszáll: „Dicsőítsétek Istenünket, akik szolgáltok neki és félitek…”

A Bárány menyegzője
hatalmas tömeg: … ujjongjunk, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja… Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!” Istennek a szavai igazak.

3. A POGÁNY NÉPEK MEGSEMMISÜLÉSE
Az Ige a fehér lovon

…egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. szeme, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, csak ő tud. nevét Isten Igéjének hívják… a nemzeteket vasvesszővel kormányozza majd... Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.
Az ellenség leverése
egy angyal ... a madaraknak: „Gyertek, egyétek a királyok, a vezérek, a bajnokok húsát… A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével… Elevenen bevetették őket a kénköves, tüzes tóba. A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. És az összes madár jóllakott a húsukból. Közöm. Végül elválik az ocsú a tiszta búzától, végül aratáskor tűzre vetik a konkolyt. Végül a föld élvezeteiben tobzódók vesztükbe rohannak, a gonoszok megsemmisülnek. Mert az igazságnak kell győznie. Az igazságnak, aki egyben irgalmas is.

Szólj hozzá!


2017.11.12. 10:00 emmausz

Előadások erről-arról

Néha kifog az ember egy-egy értelmes tévéműsort. Ilyenféle volt tegnap: egy a Dunán sugárzott interjú Kocsis Zoltánnal. Talán nem is interjú volt, hanem előadás, talán zongorázott is, de attól kezdve, hogy bekapcsolódtam az adásba, nem hallottam zongorázást, csak előadást. Kocsis a zongora mögött ült és mondta-mondta azt, amit kigondolt. Nagyon értékes gondolatai támadtak. Jó hallgatni olyan embert, aki képes megosztani szíve-lelke gazdagságát a széles publikum előtt. Ilyen volt ez a zeneművész, aki nemcsak pianistának volt kiváló, de belekóstolt a karmesteri hivatásba és zeneszerzéssel foglalkozott. Számos zenei átirata is keletkezett.
Arra jöttem rá, hogy csaknem mindegy, miről beszél, mert megnyilvánulásai hitelesek. S mivel a zene volt a mindene, szívesen vettem, ittam minden szavát. Nagyon szépen beszélt pl. Bartókról. Korábbról ismerem azt a fajta vehemenciát, amellyel a Bartók-darabokról szólt, és temperamentumos előadási stílust, amellyel ezeket interpretálta.
Kicsit hiányzottak nekem ezek a gesztusok. De amit kaptunk helyette, az is nagyon nagyszerű volt.
Kocsis elhunyt. „Mindig a jók mennek el” – mondhatnám, de nem igaz. Mindenki elmegy egyszer. Elment pl. Popper Péter is, aki szintén jó előadó. Legutóbb is, mint általában, bedob egy-egy viccet, hogy a hallgatóság érdeklődését szinten tartsa. Utóbb ezt hallottam tőle:
Zenekari próba. A dirigens leállítja néhány taktus után a zenekart. A koncertmesterhez fordul: Valami baj van? Nem szereti a zenét? De, nagyon szeretem. A karmester tovább dirigál. A próba folytatódna, de újra leállítja a zenekart. Újra a koncertmesterhez: Ezt a darabot nem szereti? Miért kérdezi? Nagyon is szeretem. Folytatódik a próba. Egy perc múlva leállítja megint a dirigens. Akkor velem van baja? Más karmestert szeretne? Nem, semmi kifogásom nincs ön ellen. Megint tovább vezényli a zenekart, s mint várható, megint leállítja, mert továbbra se tetszik neki a koncertmester bús képe. Árulja el hát, hogy mi a baja, ha szereti a zenét, ezt a művet és velem is meg van elégedve! – szólítja meg az elsőhegedűst. Mire az fáradtan: Nem szeretek hegedülni.
Hát van ilyen is. Szerencsére nem túl gyakori.                
Ízelítő a Jel 18. f.-ből:
Babilon bukásának meghirdetése
…egy angyal kiáltozott: Elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, …mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és kereskedői fényűzően éltek.

A keresztények figyelmeztetése
Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy …benneteket is érjenek csapásaik! … egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, tűz az Úr, az Isten tart ítéletet fölötte.

A királyok gyásza
Siratják és gyászolják majd a föld királyai, amikor látják, hogy füstölögve ég. Egy óra alatt vége lesz.

A kereskedők gyásza
A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat… A kereskedők… siránkoznak: ékes voltál… egy óra alatt elpusztult a gazdagság!” Minden …hajós megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, és … gyászolva siránkoztak: nagy város!  gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj …

„Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!”
A tengerbe vetett kő
Egy angyal egy malomkő nagyságú követ dobott a tengerbe: Így vetik el Babilont, és többé nyomát sem találni… Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön.” Közöm. Babilon az ókori Róma. János látomása Róma pusztulását vetíti előre. Siratják, akik nagy hasznot húztak belőle. Kereskedők, hajósok, a tartományok uralkodói stb. A keresztények örülnek megszabadulásuknak. Az angyal megpecsételi város sorsát, mely elsüllyed, mint malomkő a tengerben. Igazából a Római Birodalom sorsát kivetíthetjük minden világuralmi törekvésre törő birodalomra, eddig mind megbukott és így lesz azután is. A hatalmasok bukását saját gőgjük idézi elő. Elég csak a felvilágosodás elistentelenedésére gondolni. Istent elvetették. Szerintük nincs jóságos hatalom felettünk. Az ebből fakadó állandósult káoszt és erkölcsi elszegényedést máig nem sikerült kiheverni.   

Szólj hozzá!


2017.11.11. 10:44 emmausz

„Nem lehet az ember mindig bánatos”

Az egyik legszellemesebb vicc szerint Kohn bekopog a rabbihoz, a samesz beengedi. Kohn a rabbinak bizonykodik, hogy Grün milyen aljas ember, mert ez és ez történt kettejük között. A rabbi meghallgatja, majd ezzel bocsátja el: Kohn, neked teljesen igazad van. Kisvártatva Grün kopogtat. A samesz beengedi és jelenti a rabbinak, hogy Grün a vendége. Ő fogadja. Grün arról panaszkodik neki, hogy Kohn csúnyán keresztülhúzta a számításait, mert a Kohn egy aljas ember. Szemét kérdően a rabbira emeli. A rabbi nem is késlekedik a válasszal: Grün, neked teljesen igazad van. A samesz kiengedi Grünt, majd fejét csóválva fordul a rabbihoz: Te rabbi, ha jól emlékszem előbb Kohnnak, majd rövid időn belül Grünnek kijelentetted, hogy teljesen igaza van. Mire a rabbi: Samesz, neked teljesen igazad van.
Mindez azért jár a fejemben, mert tegnap – immár ki tudja, hogy hányadszor arról számolok be, hogy megint elhunytak ketten. BL és FK. Hogy azoknak is igazuk legyen, akik ellenzik, hogy túl sokszor sertepertélek a halál körül, immár az élet felé fordulok, és elsőnek azt mondom: Születésnapod alkalmával is Isten éltessen, Ági. Másodszor azt mondom, Isten éltesse a Mártonokat, Marcikat, Marcellókat, Marcipánokat nevük napján. Harmadszor egy újabban olvasott viccet másolok ide:
Életbiztosítást szeretne kötni egy nagyon idős bácsika. Az ügyfélszolgálatos hölgy zavartan kérdi:
- Bácsikám. A maga korában? Mégis hány éves?
- Százkettő.
- Tudja mit? Jöjjön vissza két hónap múlva.
- Nem lehet, akkor lesz a bátyám születésnapja.
- A bátyjáé? Ő hány éves?
- Száznyolc.
- Akkor jöjjön vissza fél év múlva.
- No, akkor végképp nem tudok, mert akkor lesz az apám esküvője.
- Mit mondott? Mégis hány éves az apja?
- Százhuszonnyolc.
- És megnősül az ő korában?
- Ő nem akar, de a szülei erőltetik.
Ízelítő a Jel 17. f.-ből:
2. BABILON BŰNHŐDÉSE
A nagy kéjnő
…angyal: megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét… láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, ő bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. Homlokán: A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja. az asszony megrészegedett a szenteknek vérétől. A látomás magyarázata
...Akik neve nincs beírva … az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára…  A vadállat a vesztébe rohan… tíz  király a vadállattal királyi hatalmat kapott egy órára. Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket… „A vizek … népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelent… a vadállattal a kéjnőt kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik. Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák… Közöm. A részletekkel most nem foglalkozom, amúgy is különféleképpen magyarázzák, akik jobban értenek ezekhez a jelképekhez. A kéjnő az ókori pogány Róma. A vadállat az Antikrisztus. Róma elpusztul, de az Antikrisztus folytatja harcát a kereszténység, az egyház, a szentek ellen. Valamiképpen mégis Krisztus tervét hajtja végre. Krisztusét, aki végül a halálon mint olyanon is végképp úrrá lesz.

Szólj hozzá!