Mickey webnaplója

Összeér a világ, amennyiben kimutatható kapcsolat van közöttünk, emberek között. Egy novelláskötetben olvastam Kós Károly leírását a királykoronázásról, amelynek előkészületi munkájában tevőlegesen részt vett. Móricz Virág a maga aspektusából említi ugyancsak Kós Károlyt, akit nem kértek meg házuk bővítésére, ismerve az építész extravagáns elképzeléseit, és makacs természetét. Ugyanis nem engedett beleszólást a megrendelő részéről a megvalósítást illetően.
Engem Makoveczre emlékeztet magatartása.
Igaza volt tehát Karinthynak, aki azt állította, hogy öt különféle személyt megnevezve eljut a világ bármely emberéhez. Ha ez nem is abszolút igaz, a legtöbb emberhez csakugyan el lehet jutni néhány jól megválasztott lépésben.
Kicsit olyan ez, mint az a játék, amelynek során néhány betű cseréjével eljutunk egyik ötbetűs szótól a másikig. Pl. a HIDEG-től a FORRÓ-ig.     
Ma szó esett egy Ördög nevű papról. Az én kedves pap ismerősöm is e névre hallgatott.
Ördögh Bandiról, a jezsuitáról beszélek, akit volt szerencsém személyesen ismerni, és aki a világ számos pontján erejét megfeszítő építési tevékenységet folytatott. Az ő érdeme a Sodrás utcai rendház gatyába rázása is. De épített eszkimó vidékeken, s emlékezetem szerint Ázsiában is. Amikor megismertem, éppen Magyarországon szolgált, és örült, hogy végre idehaza megpihenhet. Ám, ottlétem idején Kanadába parancsolta a rendje.
És ő ment.
Ott is hunyt el 2020 áprilisában.
Az elhunytáról való értesítés apropóján magam is megemlékeztem róla: „Nagyon kalandos életéről részletesen beszámolt a Magyar Jezsuiták vallomásai IV. kötetében. Nagyon kedveltem derűs, humoros egyéniségét. Requiescat in pace!”
Most már valóban nyugszik az örökkévalóságban.
***
Visszatérve az alapgondolathoz: bevallom, hogy szeretem olvasni azokat a könyveket, amelyek általam ismert személyekről szólnak. Nem a lehetséges pletyka miatt, hanem azért, hogy több oldalról megismerhessem ezeket az embereket. Otthon érzem magamat ezekben a művekben.

Egy amerikai vicc szerint a farmert az ivó előtt megverik a cowboyok. Amint hazatérve meglátja a fia, így szól hozzá:
- Kik mertek hozzád nyúlni?
Mérgesen visszaviszi az ivóhoz az apját, és így szól:
- Ki merte megütni apámat? Most legyen legény, üsse meg még egyszer, ha meri. A cowboy megüti.
- Ki meri még egyszer megütni?
Többen megütik.
A fiú megint megszólal:
- Jöjjék innen édesapám, mert még agyonütik magát.
***
A paraszt és a polgár ölre megy. A polgár otthon eldicsekszik: Én legalább tízet ütöttem a kalapommal, míg ő egyet a lőccsel.
***
A II. VH-ban a németek kikerülték a Maginot-vonalat, eljutottak Strasbourgba, ahol is a francia helyőrség egy puskalövés ellenállást sem tanúsított. Ezen a németek nagyon elcsodálkoztak, és vígan folytatták útjukat az Atlanti-óceán felé.
***
Naponta hallgatom az igen magvas elemzéseket arról, hogy melyik közéleti szereplő miféle gazemberségeket követett el. Bőven akadnak leleplezések… és …
… és minden marad a régiben.
Egyre inkább frusztrál, hogy egyesek mindenféle felelősségrevonás és retorzió nélkül nyakló nélkül dézsmálhatják a közvagyont.   
Nemde a vicc szerinti magatartás valósul meg? Nemde a franciák egykori bambasága valósul meg?
Száz szájtépés helyett elég volna egy felelősségrevonásról szóló híradás. Aki nyilvánvalóan gazember, azt először tegyék hűvösre, majd onnan magyarázkodhat.
Jár-e az ártatlanság vélelme azoknak, akik bizonyíthatóan bűnösök?
Már nem hallgatom meg a szájtépő műsorokat.

Móricz Virág második, leleplező könyvét olvasom (Anyám regénye). A kötet az előzőhöz (Apám regénye) hasonló hangvételű, csakhogy  a szerző hatalmas családi levéldokumentum-anyagra alapozva adja elő mondanivalóját.
A száz év előtti komfortnélküliséget a ma embere oly nehezen képzeli el, s tán nem is tud vele azonosulni. A tőkekoncentráció magas foka lehet az egyik oka az egykori nincstelenségnek.
Abban az időben divatozott a váltó, mint a pénzzel való bánásnak egyik formája. Mára csaknem kiveszett ez a forma. A váltókezesség sokakat tönkretett, mert a kezest kiforgathatták teljes vagyonából.
Sok szó esik a könyvben a nélkülözésről. Kinek nincsen cipője, kinek lyukas a cipője, kinek nincs pénze suszterra, esküvői ruhára, és még hosszan sorolhatnám.
Szinte folyamatosan kérnek egymástól kölcsön a rokonok, akiknek jobbára reményük sincs arra, hogy egyszer gazdaságilag talpon maradnak.
Van, aki észnél van és spórol, mert számol az esetleges ellehetetlenüléssel.
Van, aki egész életében spórol, majd felelőtlenül kölcsön ad 10 000 koronát, amit sose kap vissza attól a Fükő nevű tiszttől, akinek kölcsön adta. Az eset annyira tipikus, hogy egy rövid részt idemásolok a kötetből.
„Fükővel június 7-én vagyok idézve. Megapelálta hát nem tudom biztosan ott is enyhítő körülmények alapján felmentik. Hát most olyan törvény van ha egy szegény éhenkórász ellop egy kenyeret vagy akármilyen csekélységet hát azt becsukják két hónapra, s egy ilyet aki ezreket lop anak elengedik enyhítő körülményeknél fogva hóttig. Ilyen igazság van mái világban és kitugya milyen perköltséget fogok fizetni ráadásul. Átkozott azon óra, melyen hosszúlábú gólya átlépte az én küszöbömet, az én átkom kísérje az egész Fükő familiát, mert nem elég, hogy a pénzem ellopta, de még az én egészségem…” A szöveget telerakhattam volna (sic!)-cel, mert a helyesírása pocsék. De nem is ez itt a lényeg. Hanem romlott civilizációnk ki tudja, hányas mércéje. Az biztos, hogy a rajtakapott kenyértolvaj ma is megkapja a magáét, de a korrupciós bűnök elkövetői pimaszul őrzik titulusaikat és a hajuk szála se rezdül.
Azért utálom a hírkommentárokat, mert mind az elkövetésről szólnak, és nincs hír értékük. Hír értéke annak volna, hogy jogerősen börtönbüntetésre ítélték a korruptakat, a sikkasztókat, a társdalmat nagy tételben megkárosítókat.
Még megjegyzem, hogy feltűnően nagy a családon belüli erőszakosságok, testi-lelki bántások, szeretetlenségek lejegyzése. Lehet, hogy a nyomor hozzájárult a szörnyűségekhez, de lehet az is, hogy csupán részletes híradások ezek, s ma se jobb a helyzet, csupán nincs tudomásunk a sokféle nyomorúságról.
***
Eme nagy adag rosszat próbálom ellensúlyozni húsvét örömével: „Ne féljetek, én legyőztem a világot” – mondja Jézus. (Jn 33,16b)
És még
„…meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek«” (1Kor 2,9. Iz és Jer.-ra hivatkozva)

Gárdonyinak van egy szép verse: (Érdemes kinyomtatni és könyvjelzőként beletenni a Bibliába.)
Írás a Bibliába
Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet.”
 
Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom, s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.
***  
Megyünk pünkösd ünnepe felé. Tart még az öröm „hullámhegy”-e, a világban tapasztalt sok őrültség ellenére. Krisztosz voszkresz! Krisztus feltámadott! Alleluja. Ő föltámadott, a természet is feltámadt, újra éled, nekünk is illik tápászkodni. A belevetett hitünk, szeretetünk, reménységünk nem csal meg. Ő a szegletkő, amelyet az építők elvetettek.
Mégis … ő van, az építők pedig már régen elporladtak.

A húsvét utáni hullámhegy: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!”
Azaz Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol!
Egy parancsa van, a szeretet.
***
Szeghalmi Elemér novelláskötete (Borjú bécsi D-dúrban)
Az egyes novellák egy-egy mondatban.
1. A karmester Velencében rosszul lesz, az utcán összeesik, meghal.
2. A színész összevész az igazgatóval, mert gyenge szerepet kap.
3. A vétlen oboás kap egy pofont a fagottostól, előbbi humorral állja.
4. A tbc-s futó egy háziversenyen indul, nyer, rossz állapota miatt meghal.
5. A földrajztanárral kitolnak a diákok. Kapnak egy-egy pofont. Utóbb nem emlékeznek rá.
6. A szerb határőrt egy eltévedt golyó szíven találja, megöli.
7. A férfi azt álmodja, hogy kétmilliárdot nyert a lottón, aztán fölébred.
8. Közeledik a front. A szomszédban élőt megöli egy bomba.
9. Két blazírt szerelmes kapcsolata nem jön létre.
10. A rozsdahajú lány 56-ban forradalmárrá lesz. Egy tankágyúból tüzelnek rá. Meghal.
11. Egy kocsmában beszélgetnek az ivócimborák.
13. A fiú focicsapata nyer, a magyar nemzet veszít a II. vh-ban.
14. A választás napja megviseli a voksolókat. A kihirdetett végeredmény: győztünk.
15. Angolszász bombázók jelennek meg a magyar égbolton. Budapestet bombázzák.
16. Bombatalálat ért egy házat. Az ott lakó szabó családja odalett.
17. A nyilas vezető fáskamrában reszket a háború vége felé.
18. Az egyházi iskolában végzett „kádert” kiteszik az egyetemről.
19. A diákot koncepciós perbe akarják bevonni, de valamiért elállnak tervüktől az ávósok.    
20. Az operakórus tagjai közül kiszűrik az osztályidegeneket.
21. A szerzetestanár csak kulturális tevékenységet végez. Mégis a sitten találja magát.
22. Káderezés. Sokak kiesnek a szűrőn az operakórus tagjai közül. 
23. Tudatlan az új főszerkesztő. A beosztott beolvas, majd boldogan hagyja el az irodát. 
24. Aki nem jó káder, nem kap felmentést a katonaság alól, hiába énekel jól.
25. Kiteszik a szavalót a színházból, mert „fasiszta módon” szavalta a Szózatot.
26. A kiskatona ebédjét elhárító tisztek zavarják meg.
27. A Nyugatról vendégszereplésre érkező baritonistának bevonják az útlevelét.
28. A fiatal tenorista sikert arat az operában.
29. A tehetségtelen, de könyöklő ember egyre feljebb kerül a szamárlétrán
30. Nem sikerül a magas B-t kiénekelnie a tenornak. Egy kis utcán hazafelé mentében sikerül. 
Csaknem mind tragikus hangvételű novella. Rendszerkritikus, az olvasó számára eléggé lehangoló.
***
Az ököl szó németül Faust, oroszul kulák.  Micsoda különbség.
Az alma angolul apple, a németben Apfel. Micsoda különbség.

Kezembe került zeneiskolai bizonyítványom 1955-ből. Elég sok neves tanár tanított.
Két fiatal szolfézsoktató nevével kezdem: Cs. Csengő Lujza és Gépész Anna Kodály tanítványai lehettek. Nemcsak kedvesek és szépek voltak, hanem biztos kézzel vezettek is bele a szép hangképzésbe, a tiszta intonálásba, a többszólamú éneklésbe. Kettéosztották az osztályt, s mivel két kezük volt, a szolmizációs hangokat tenyerükkel mutatták, és a két osztályfél érdekes hangzások és ritmusok megszólaltatója, élvezője lett. Kopogással vagy tapssal meg az elénk diktált ritmusformákat utánoztuk.
Hegedülni Skultéty Antalnénál kezdtem. A szénszünetben Bercsényi utcai lakásában tartotta óráit. Úgy vélte, jó hegedűs leszek. Mint mondta, „hajlékony praclim” van. Lábon álló óriás ingaóra állt a nappalijukban. Mi, tanítványok egy-egy felmosórongyfélén álltunk, csoszogtunk, hogy hólés cipőnk ne károsítsa a parkettáját.
Zuglóba költözésünk után a hosszú életet megélt Vinkovits Izabella tanított. Nehéz dolga lehetett velem, mert sehogy se akartam beleélni magam egy-egy népdal hangulatába. Fapofával pedig olyan élettelen lejátszani azt pl, hogy Fehér László lovat lopott. Nem volt közöm a tolvajhoz.
Körzeti igazgatónk végig Czövek Erna volt. Minden vizsgánkon ott elnökölt és tesztelt bennünket magában.
1957-ben Horváth Józsefné tanította a szolfézst. Karcsú, kedves, szomorú jelenség volt. Többször is eljátszotta nekünk a szépséges darabot (Schubert Moment Musicaux. Nr. 3.).  Van jelentősége a dátumnak. A SZER egyik rovatának szignálja is ez a zene volt. Éva néni öngyilkos lett. Tán köze volt a forradalomhoz neki vagy egy hozzátartozójának? Sose derült ki.
Még két nevet kell megemlítenem. Pálfalvi J. is szolfézst tanított. Mivel két évet húztunk le nála, kétszer tanította ugyanazt. Másodszorra nagy csalódást okozott.
Az utolsó, akit említhetek: Oberfrank Géza. Ő zenekarunkat vezényelte igen fiatalon. Szerettük közvetlen kedvességét, jó darabválasztását. Haydn, Mozart, Bach, Händel, Bartók szerepeltek repertoárban.
A  Haydn (L. Mozart?) Gyermek szimfónia, Vivaldi a-moll koncert, a Messiás két zenekari szelete, Mozart Ländler, stb.
Bizonyítványom tanúsága szerint utolsó évben mindenből ötöst kaptam, mégsem lettem zenész. Úgy éreztem, hogy nem nekem való a mindenkori lámpaláz, állandó stressz, megfelelési kényszer.
Vásáry Tamás nyilatkozott úgy, hogy ezek a zenészek alapvető betegségei.
Kikerülhetetlenek.
Én kikerültem őket. 
***
Húsvét utáni hullámhegy: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!”
Azaz Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol!
Egy parancsa van, a szeretet.

Mottó: Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye. 
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most a Te Deumból idézek:
1. vsz. Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk…. 26. vsz. Te vagy, Uram, én reményem,
ne hagyj soha szégyent érnem.
***
Na még egy kedves szamárság. Ígérem, többet nem osztok meg.
- Hétfőn megnéztem a Real M.–MCI-meccset.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó!
- Hát má mér?
- A Realnak szurkoltam, és két percen belül kaptak egy gólt.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- A Real kontrázott. Hamar két gólt is rúgtak a Manchesternek.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Hiába kerestem kedvencemet, Modricot a Real játékosok között. Nem játszott.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- A Real Madrid megrázta magát és két gólt rúgott. Újra vezetett.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Sajnos a Manchester City is megrázta magát, és újabb két gólt rúgott a Realnak.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- Gondoltam, nem mérgelődök tovább: Tv kikapcs. Mentem aludni.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Nem láttam a meccset, amikor is a Real hatalmas góllal egyenlített.   
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
 Másnap videón megnéztem a fantasztikus bomba-gólt.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Engem nagyon idegesít a RM-kapitány látása: folyamatosan rágógumit kérődzik.
- Ammá rossz…
- …de végül kiköpte.
- Ammá jó… (etc. ad libitum)  
PS. Kedden megnéztem a PSG-Barca meccset. Mbappé ide vagy oda, vesztettek.
Szerdán az Atalanta porolta el a Liverpoolt. 

mottó: Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye. 
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most egy ortodox dalszövegre rezonálok:
Dallamát Rimszkij Korszakov komponálta négyszólamú kórusra, és a közelmúltban a  Nyolc Boldogság közösség kara adta elő, benne M. fiú is. Szövege:
„Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál,
Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök!
Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk!
Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk!
Alleluja, alleluja, alleluja!”
Érdekes, hogy a derűlátó szöveghez molljellegű dallam tartozik.
***
Ma komolytalan témát hozok elő. Az eredeti változat több, mint száz éves.  Íme:
Jó-e vagy rossz?
- Felújították a gázgyár tornyait.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó!
- Hát már mér?
- Sajnos, továbbra sincs igazi funkciója.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát már mér?
- Ellátták a legnagyobb tornyot hatalmas toronyórákkal.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- Elromlott a szerkezetük, rosszul járnak.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- Tavasszal a falombok eltakarják az órát. Úgyse látnám, mennyi időt mutatnak.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó.
- Hát má mér?
- A gázgyártól északra folyó Aranyhegyi-patak mentén hatalmas betongátakat emeltek árvízvédelmi okokból.
- Ammá jó.
- Csak semmi jó. -
Hát má mér?
- Baromi pénzbe került, és a ronda monstrum km-nyi hosszúságú.
- Ammá rossz.
- Csak semmi rossz.
- Hát má mér?
- A betonfal lefogja a Pók utcai autós forgalom zaját.
- Ammá jó…

Talán meséltem már, talán még nem, hogy jó anyám azt gondolta, hogy belőlem pap lesz. Elképzelését magában tartotta, s már három lányunk volt, amikor felfedte előttem elképzelését. Lehettem volna pap, de én nősülni szándékoztam.
Lehettem volna, mert gyerekkoromtól kezdve
- a Regnum Marianum tagja voltam
- a piaristákhoz jártam gimibe
- egyházi kórusban énekeltem
- öregedvén pedig a jezsuiták sajtójának munkatársa lettem vagy másfél évtizedig.
Akik olvassák blogomat, tapasztalhatják, hogy időről időre felvetek hitbéli dolgokat.
Ez nem véletlen.
Mottó: Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye.  
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most egy evangéliumi szövegre rezonálok:
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Ez örömhír a javából.
Aki hisz benne...
A hiszekegyre gondolok.
Úgy szól, mint egy sűrített katekizmus.
Hiszek egy Istenben … és ebben a hangnemben tovább. Ha nem hitvallásként akarnánk mondani, hanem imaként, akkor az Istent személyként kellene megszólítanunk. Valahogy így: Hiszek benned, Istenem…
Persze ez pusztán csak egy lehetőség.
Mindenesetre nagyon fontos Istenre személyként tekinteni, mert ő nem egy arctalan bálvány.
Pál a Timóteushoz írt második levelében azt mondja, hogy „tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12), és nem azt, hogy tudom, miben hittem. A jézusi tanítás fontos eleme: kapcsolattartás Istennel.
És ő nem hagy el: szeret.

Ha a böjt a visszafogottság időszaka volt, (képbe foglalva: a sinus-hullám völgye, akkor a húsvétot követő időszak a felszabadultság, a feldobottság, az örömteliség hullámhegye.  
Ennek sokféle kifejezése lehetséges.
Most egy taizéi dal szövegre rezonálok:
„Ne sírj, ne aggódj, ne félj, ne bánkódj, ha tiéd Isten, tiéd már minden...”
Ez akkor is reményteli szöveg, ha a taizéiek az 1500-as években élt misztikustól, Avilai Szent Teréztől kölcsönözték.
Végül is a húsvét se tegnapi esemény, immár kétezer éves a történet.   
Csak e világi szemmel nézve létezik a tér-idő egység.
Odaátról tekintve valószínűleg intenzitáskülönbségek lehetnek, vagy affélék.
Az idő kicsukva.
Ezért mondhatja az egyház tanítása: A mise Jézus egyetlen keresztáldozatának a megjelenítése. 
Mint ott, mint akkor… tegnap, ma, holnap … az összes mise oda fókuszál.
***
Egy Süle nevű költő megidézi Jézus fogantatását a saját eszközeivel. Szerintem ez ugyanaz a mély titok, ugyanaz a villanásnyi tett, mint ami a misékben átváltoztatáskor végbemegy.
Deus ex machina, isteni beavatkozás.
***
Ma találkoztam a lepramisszió csekkjével. Egyik barátunk íróasztalán hevert.
Magam is belebocsátkoztam a támogatásba pici unokám indíttatására. Történt, hogy Ritácska egy szabadtéri mise végén a bejárat melletti asztalról mosolyogva felkapott egy csekket azzal, hogy appapa ezt neked hoztam.
Ajándékának nem tudtam ellenállni. Máig megkeresnek időszakosan.
A világ szégyene, hogy van még leprás ember, ugyanis van már gyógyszer ellene.
Mire várunk?