Mickey webnaplója

Nem tehetek róla, az az öt perc, amit láttam a miniszterelnöki vitából bennem egy jelenetet juttatott eszembe. Krisztus Pilátus előtt. Egyedül marad igazságával, ellene ordít a tömeg, halálát követelik a főpapok, tehetetlenül nézi a helytartó, korbácsolják a katonák, s ő nem nyitja ki száját az ellene felhozott vádakra. Minden élményem szerint ezek a sötétség órái. Ezt láttam a „vita” általam nézett részében is. A primitív sötétség próbálta leiskolázni a fegyelmezett európai stílust. Azt gondoltam, hogy Orbán úgy taktikázik, mint Cassius Clay, alias Mummamad Ali.  Hat-hét menetben védekezik, hárít és tűr. Ebben nagyon nagy volt Ali. Azután megrázta magát, és néhány alapos pofonnal földre küldte ellenefelét. Tudom, nincs vége még. Ma is lesz a négy aspiráns vitája. Talán ma? Talán ma sem? Talán vasárnap? (Vagy búzapiruláskor, de ha akkor se jön, tudom, sohasem jön - mondja a népdal [Elment a madárka])
Persze, tudom, Jézus győzött. Bár még ma sem hiszik el sokan. Egészségükre.
Ezen a földön a búza és a konkoly egyaránt előfordul. Jézus azt tanítja: Nőjenek együtt az aratásig. Akkor majd a konkolyt tűzre vetik.