Reggel a halálról volt szó. Természetesen a mások haláláról. Igen.
Mások mindig meghalnak, mondtam a magam stílusában. Csak a saját
halálomat éljem túl - okoskodtam tovább -, akkor minden rendben lesz.
Mert örökké élni fogunk, csak közben egy kicsit meghalunk. Ennek
is csak az az oka, hogy élve születtünk. Mindezeket azért írom
ide, mert mint egy fal tornyosul elém, mi van odaát. Senki nem
jött vissza elmondani. Jézus is annyit mond csak, hogy szem nem
látta, fül nem hallotta, amit az Isten az őt szeretőknek készít. És
hogy sok hely van Atyja országában.
...
A neten találtam:
- Tábornok úr, fölakaszthatom a kabátját? - Tőlem, akár agyon is lőheti.
Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó.
Ketten jönnek kifele az erdőből. Az egyik futva, a másik medve.
A
székely legény szekerezik. Egyszer csak hallja a háta mögül, csitt,
csatt pif-paf-puff. Hátrafordul. Lám csak, hiszen ezek engem ütnek.
Mit iszik az eszkimó? Hóbort.
Utolsó kommentek