Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • emmausz: Így valahogyan. Most jöttem haza az utolsó kemóról. Mi tagadás, elég volt! (2018.11.02. 09:43) Szó-lok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csaj hagyjuk!!!! (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül beültetése. De mi még nem tartunk ott, hogy alkalmaznák. A nővérkék tapasztalatára kell hagyatkoznunk. (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • Utolsó 20

2006.04.17. 18:09 emmausz

Krisztosz voszkresz - írtam tegnap. Ma visszahallottam egy orosz ortodox kórustól és ismételten. Hosszú előadásuk során gyakran emlegették. Szegény nép, mennyit szenvedett a komcsiktól. Az egyháziakat gyilkolták, gulágra küldték, fenyegették, fojtogatták. A pálehi ikonfestőműhelyt virágmotívumos dobozok gyártására kényszerítették, a szentpétervári templomok egyikében berendezték az ateista múzeumot stb. De itthon sem volt jobb a helyzet. A pécsi híres Angster orgonaépítő gyárból koporsókészítő műhelyt fabrikáltak, és mert nem volt szükség annyi koporsóra az ávó örültségei ellenére, a parlament előtti virágokat Angster-koporsókba ültették. Állítólag fel lehetett ismerni, mert belenyomták a műhely pecsétjét. Nem ragozom tovább.
Ma a sokszor felolvasott emmauszi tanytványokról szóló történetet hallgattuk evangéliumként. Milyen érdekes, hogy miután Jézus késedelmes szívűeknek titulálja a tanítványokat, maguk úgy aposztrofálják az eseményeket: ugye, hogy lángolt a szívünk, míg Ő az írásokat magyarázta. Hát bizonyára, bizonyára - mondaná VD barátom. Nekem inkább a brigádnaplók öndicséretei jutnak eszembe. A nap is azért kelt föl, mert az előre-brigád jól teljesített.
Mégis valamekkora feneket kerítek e napnak, mert azt olvasod, Emmausz blogja. Igen, én vagyok emmausz. De honnan a név. Emmausz kb. 20-24 km-re feküdt Jeruzsálemtől. Egy darabig egy arab faluról gondolták a neve (Amvasz) hasonlósága alapján, hogy az volt Emmausz. Ezt a néven kívül semmi sem igazolta. 1967 nyarán mindenesetre ezt a falut is lerombolták. Maga Emmausz (a név Hévíz jelentésű) máig nincs felfedezve. Semmilyen régészeti lelet nem igazolja, hogy itt vagy amott lett volna.
Nos, Emmausz blogját olvasod. Én találtam ki „írói álnévként” magamnak. Szoktam ilyeneket tenni. Fiatal emberként ragadt rajtam a Mickey mouse. Ez röviden M. mouse. Azaz Emmausz. Ugye milyen egyszerű. Szeretem magam ennek nevezni, különben valszeg Cireneinek nevezném álmagamat. Az -ich álnevemet ki nem találnád, pedig még prózaibb. Saját nevemből pároltam le: gyorgyovich. Ennek a vége ich, a német szómagyarul: én. Minden cikkemet én írom, ezért teljesen jogos az ich. Nemde? Mára ennyit Emmauszról, az oroszokról, németekről és magamról. Jó éjszakát mindenkinek!

Azért az nem olyan egyszerű. Még nincs is olyan késő. Egyébként is eszembe jutott a lényeg.
A templom Isten háza. Miért megyünk oda, mikor Isten mindenütt jelen van. Bennem is. És mégis oda megyünk. Persze, neki szentelt hely az. De a keresztségben én is neki szentelt lettem. Testetek a Lélek temploma - mondja Pál. Mindegy. A templom persze más. Nem él, de áldozatbemutató hely. Ott jelenítik meg Jézus egyetlen áldozatát. De nem mindig. Csak a misén. A templom pedig akkor is szent hely, ha éppen nincs mise. Akkor is az, mert a szentségi Jézus a tabernákulumban él. Éppen ezért nem profán a hely, hanem a legszentebb. Ott él a Szeretet. Ezért minden helynél értékesebb. Minden helynél élőbb. Ha elhiszem, hogy a Fiú testét veszem áldozáskor, akkor hitem beléptet az örök jelenbe, akkor egy vagyok a Szeretettel. Nagyon nehéz ezt felfogni. Pedig hatalmas dolog történik ekkor. Életem céljával vagyok egy. Ettől kezdve semmi más nem számít.
Több van itt, mint az összes keresztény tanítás, mert az csak láttatja azt, ami itt megvalósul. Több van itt, mint az összes keresztény templom együttvéve, mert azok csak szép kőépítmények, itt pedig a beteljesedés van. Több van itt, mint az összes liturgia, mert itt már nem számítanak sem a szavak, sem a mozdulatok, itt a jelenlét van. Itt az örökkévalóság szikrája van, a halhatatlanság kezdete van. Hányszor kísért meg embereket a gondolat, hogy milyen szerencsés, akivel a pápa lekezel, akire rámosolyog. Vagy valamelyik világhíresség. Hogy igyekeznek emberek hírességek társaságában mutatkozni, és sokszor amazok „farvizén” feljebbkerülni a majomlétrán. Nos, aki veszi az Úr testét, egy végtelen hosszú létra legtetején érezheti magát. Persze a valóság fordított: Krisztus hajol le az emberhez. De lehajol, és létrejön a találkozás. Jöjjön létre, jöjjön létre! Semmi más nem számít. Hihetetlen, mégis így van. Most tényleg jó éjszakát!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr765167222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.