Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül ... (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • emmausz: Így valahogyan. Most jöttem haza az utolsó kemóról. Mi tagadás, elég volt! (2018.11.02. 09:43) Szó-lok

Utolsó kommentek

  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad.... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csaj hagyjuk!!!! (2018.11.06. 09:52) Megfontolások
  • emmausz: Ma már létezik olyan műszer, amelyik automatikusan megmutatja, hogy hol lehet eredményes a branül beültetése. De mi még nem tartunk ott, hogy alkalmaznák. A nővérkék tapasztalatára kell hagyatkoznunk. (2018.11.03. 04:56) Írástudó képmutató
  • Utolsó 20

2006.04.22. 18:55 emmausz

Temzi. A temzi nálunk azt jelenti, hogy olykor közösen meglátogatjuk a köztemetőt. A szülők és nagyszülők sírját. Mindig a köztemetőbe megyünk, sose a Farkasrétibe, pedig más rokonok ott nyugszanak. A Gyorgyovichok közül grószi, (apai nagyanyánk, Gy. Egon, Gy Aurél,  Kornél és Gy. Aurélné).  Nos, ha szerencsénk van, szép időt fogunk ki, mint pl. ma. Ez amolyan évadnyitó. Némileg kialakultak a szerepek is. A lányok virágokat, csokrokat, palántákat vesznek, Gábor egy zsák földet, én pedig mécseseket szoktam vinni, meg gyufát, kisollót. A többiek különféle szerszámokat. Most Kinga felújította Éva sírfeliratát. Általában eltakarítjuk a szemetet a sírok körül. Ma 3 kocsira való ember gyűlt össze. Fodor Zoli és Zoli, Ági, Kata; Gábor, Kinga, Maki, Én, Ildi, Cselló és Ancsa. Épp egy tucat.
Amiért az egészről írok, az egy szociológiai tanulmány témája lehetne. Ez a kb. tíz ember Bp-ről, Paksról, Budaörsről és Salgótarjánból érkezik. Ezúttal is (Csia kivételével) mind ott voltunk: hat testvér, és még, akik eljöttek. Gondolom, megjelenésünk minden alkalommal feltűnést kelt, mert mások mind csendben teszik dolgukat, emlékeznek szeretteikre s elmélkedhetnek: hodie mihi, cras tibi. (Ma nekem, holnap neked, vagy karinthysan: Hoci ezt nekem, frászt neked.) Nos, ehhez képest mi hangoskodunk. Nagyon is. Ez a feltűnő, ez a szokatlan. Hát hogyne hangoskodnánk, mikor ennyien a legritkábban találkozunk. A találkozás öröme elnyom minden egyéb szempontot. Magam próbálok csendben lenni, de nem is olyan egyszerű ez ebben a hangulatban. Hát ez az, ami enyhe megbotránkozást kelthet másokban, ha még egyáltalán van olyasvalami, amin botránkozik valaki. Magamban persze azt gondolom, hogy minden égben tartózkodónk velünk örül örömünknek. Nem hiszem, hogy az tör elő belőlünk zsigeri szinten, hogy de jó! Mi  még élünk. 
Hát ez a trend, ez a menetrend, mindig azonos a sírok közötti bóklászás sorrendje is. Dolgunk végeztével aztán szétspriccelünk, ki-ki étterembe, avagy haza, gusztusa szerint.  
A délután csendjében megpróbáltam megint valamiféle rendet teremteni összegyűjtött írásaim között. Most már kb. 20 témakörbe soroltam korábbi cikkeimet, hogy szükség esetén valamilyen csokrot állíthassak össze belőlük. Ismételten megállapítom, hogy én írni szeretek, s nem szerkeszteni. Úgy vélem, hogy kevés kivétellel szinte minden írásomnak megvan a maga súlya. De egyikről sem gondolom, hogy hosszú időn keresztül élniük kellene, és hogy ezzel kellene minden kor emberiségét bombázni.
Azt határoztam, hogy mindet kinyomtatom, és a papírok összerendezése adja a kötet tartalmát. Ezeket beemelem majd egy közös file-be, és kész. Nincs sok kedvem hozzá, mert rabszolgamunka, és nem ad igazán új minőséget. Bizonyos fokig szalmacséplés.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr125167229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.