Mickey webnaplója

Blogom, mint minden blog - gondolom - olyan, mint  a fásli. Tekeredik vég nélkül. Ki tudja, hol van az eleje, mindenesetre kell hogy legyen vége, ha máskor nem, ha elszállt az énem, megállt bennem az ütő és végleg. Máris sokfelé indul el fantáziám. Az egyik ágon eszembe jut BL., aki újoncként, mindjárt bevonulása napján összekülönbözött az őrvezetővel. - Katona, hol a kötöző madzag vége. Mire L. így: Nincs meg, mert azt már levágták. Egy másik történetem pedig arról szól, hogy közösségünk nőtagjai a találkozásainkon vagy 30-35 éve rendre egy-egy pamutcérna-gombolyaggal s kötőtűkkel jelentek meg, mert elterjedt köreinkben, hogy Teréz anyának nagy mennyiségben szüksége van pamutfáslira a leprások kötözéséhez. Nos, az elkészült fáslikat valamelyikük elvitte a Tömő utcába a Szeretet Miasszionáriusaihoz, akik elhűlve hallgatták ezt a híresztelést és kijelentették, hogy Teréz anya sosem használt efféle fáslit kötözéshez, és mint ilyenre, egy centire sincs szüksége.
Mindez azért jön fel belőlem, mert nem tudom, vége-hossza nincs blogjaimra szüksége van-e valakinek. Arra gondoltam, hogy ha valaha publikáltatik blogom, ez lesz a címe: Fásli Teréz anyának.
Fojtás. Muszáj vagyok írni róla, mert tapasztalom, hogy mind a természetben, mind a civilizációban bőven előfordul. Figyelmemet a számítógépes Slider játék irányította rá. Olyasmi ez, mint a go. Különféle színű négyzeteket küld a gép hármasával a négyzetes hálóra. Ezekből egyet-egyet mozgathatok át. Célom, hogy öt egyszínű legyen egymás mellett vízszintesen, függőlegesen vagy rézsút. A gép megpróbálja a színeket úgy variálni, hogy ne sikerüljön sorba rakni az egyszínűeket. Megpróbálja az utakat lezárni. A játékost ellehetetleníteni, el odáig, hogy megfojt, sarokba szorít, megbénít. A küzdelem hosszabb-rövidebb ideig tart, és mindig a gép nyer. De ezt figyelhetjük meg az erdő fáival kapcsolatban, ezt a mező fűféléivel is. Bár vannak egymással szimbiózisban lévő élők, növénytársulások, léteznek az egymást ellehetetlenítők is. Megfigyeltem, hogy a réten pozsgás kemény leveleivel terpeszkedő gyom miként nyomja el, gyűri maga alá a felfelé törő egyedeket. Nos előfordul ez a családban, a közéletben az emberek között is. A létért való küzdelem jegyében. Aki nem vallásos, nem is tudja meghaladni ezt a közönséges és zsigerekből feltörő valóságot. Így fordulhat elő, hogy a bal folyamatosan vágja a jobbot. Pl. Tűnjön el Orbán Viktor. Visszaszólhatna (majd én súgok) a jobb a Bolondok hajója című filmből vett frappáns szöveggel: Tűnjenek el a biciklisták! Erre a bal egész biztosan felhorkan: Miért pont a biciklisták. S most jöhet a jobb: Miért pont Orbán Viktor? Nos, mindenkiben benne motoszkál az említett kettősség. Hol szimbiotikus, hol elfojtó módon él. Ha tudatos, legalább fájhat neki a felismert elfojtás, s legalább nyomokban törekedhet rá, hogy ne tiltson el mást saját életétől.