ki legdagibb e vidéken?
Te vagy az!
Éééén-e? Nahát, büdös blogja a világnak, ezt a szemtelenséget! A fene egyen meg ... igazad van!
Magambamélyedek. Mélyem azt diktálja, hogy most a második fokozat következik.
Nem tudod, ugye, mi volt az első?
Kb. húsz éve következett be, hogy abbahagytam a dohányzást.
Most tehát következik a második fokozat: Abbahagyom az evést is.
Módszer: Megkérdezem becsületesen magamtól: Éhes vagyok-e. Ha nem, ha telített a szatyor, nincs okom rakni bele. Ha azt jelzi, hogy üres, megkísérelek könnyűket beletenni.
- Pasta basta. (olasz, azt jelenti: - tésztából elég.)
- Ez azt jelenti, nem kenyerezek, kevés húst szeretnék enni, inkább gyümölcsöt, tejtermékeket, főzelékeket.
- Ez azt jelenti, hogy saját módszeremet magamon kell megpróbálnom. Ennek lényege: Virtuális műtétet hajtottak végre rajtam. Kidobták gyomrom kétharmadát, a maradék hamar tele van, nem fér bele több. Mert az már az orromon jön ki. Ezt kell bemesélnem magamnak, s nem azt, hogy a fél hűtőt meg kell ennem, mert megromlik. Romoljon meg, száradjon össze, penészedjen meg. Számít? Nem számít.
- Ez azt jelenti, hogy „bevarrattam a számat”, s csak szívószálnyi lyukat hagytam, hogy leveket ihassak.
Ma van május 19. Június 19-én visszatérek rá, belefulladtam-e az ételekbe, avagy sikerült a 2. fokozat-manőver. Addig szíves türelmedet kérem, kedves olvasó, és a te türelmedet is kajával-piával eddig elárasztott testem–kiszolgálószemélyzetem. Szertetnélek szeretni, mert te is én vagyok.
Utolsó kommentek