2. Egyre kevesebb időnk van egymásra. Szélsőséges esetben a rádió hangján keresztül ismerkedünk. Már a második interjút hallom. Előbb Tücsi ismertetett meg családjával, most Mica (gratula) a bogárral. Az az érdekes mindegyikben, hogy akad néhány olyan mondat, olyan megfogalmazás, amelyet a tartós egy háztastásban élés során sem hallottam még. Ezek értékes adalékok lehetnek arra nézve, hogy viszonyulunk egymáshoz, a világhoz. Azt látom, hogy minden családtagunk felnőtt. Sokféle módon gondolkozik, szükségképpen szétágaznak ezek a gondolatok, szükségképpen el is idegenítenek egymástól. Nem baj ez, természetes velejárója az életnek. Csak párhuzamosan az elvárásoknak is csökkenniük kell. Az nem megy, hogy te tolerálj engem, majd én megmondom ennek fejében, hogy te mit gondolj. Mindenki jobban jár,ha maga elé motyogja, amit gondol, és meghagyja a többieknek is a magukelémotyogás esélyét. A vitákhoz pedig elvonulnak, mert ezek - tapasztalatom szerint - semmit nem tisztáznak, csupán a levegő vitriolos vibrálását tartják ébren. Minek? Magam megígérem, hogy csak akkor mondom el a véleményemet egy dologról, ha valaki erre megkér. Akkor viszont nem indokolok és nem vitatkozom, csupán jelzem, hogy van véleményem az adott dologról, amit nem muszáj elfogadni.
3. Néha a képek nagyobb hatással vannak az emberekre, mint megannyi szöveg. A családról évtizedekkel ezelőtt készült képek elemi erővel hatottak Csia amerikai gyerekeire. Nagyon megfogta őket a Gyorgyovich-klán léte. A semmiből egyszer csak felmerült, hogy van egy másik földrész, Európa, benne egy ország Magyarország, na jó, legyen Hungary. Benne egy család, melynek tagjai húsból vérből valók. És éppoly emberszebásúak, mint az emerikaiaik. Bevallom nekem is szembeszökő volt képernyőn, jó minőségben, nagyítva látni régvolt eleinket. Nálunk sincsenek ezekből a képekből papíron. Minden ócska autónak dukál már eredetvizsgálat. nélkülük ma már elképzelhetetlen. Hogyne járna minden embernek is, hogy legalább láthassa, legalább megőrizhesse őseinek egyfajta lenyomatát. Saját tiszteletreméltóságát eredeztetheti az ővükéből, ha van rá - és miért ne lenne rá - oka.
Nos, hát a fiatal amerikai rokongyerekek lelkesedéséről az az ifjú társuk jut eszembe, aki tört magyarsággal, de annál lelkesebben énekelte slágerakcentussal: Á csitári hedzsek alatt régen leesett a ó.
Utolsó kommentek