Egyszer önfeledten kerestem az utcán az öreg skodámat, de nem találtam.
Jaj, ellopták, jaj, ellopták - tört fel belőlem a néma kiáltás. Aztán
eszembe jutott, hogy másutt parkoltam kényszerűségből.
Mindennek vége! Blogom helyett egy kikericssárga írás mutatja, hogy nincs tovább. Blogom még/már vagy már/még nincs. Ez kész - mondják a maiak. Bezzeg az én időmben - mondom én. 67 bejegyzésed volt - mondja Mica. Hát ez az. Volt. Nincs? Mi az, hogy nincs. A nincs felér egy egzisztenciális válsággal, felér a teljes megsemmisüléssel, ez a halál. A nyom nélkül való eltűnés. Hatvanhétszer szültem, hatvanhétszer ápolgattam, öntözgettem, korrigáltam, neveltem szövegeimet, s most nincs? Ez tömeggyilkosság! Emberek. Hatvanheten ültek mögöttem a buszon. A rokonságom, a gyermekeim, a szülötteim. Nem veszhetnek el, nem veszhetnek el!!!
Most átérzem Halász Piusz szerzetes ávósok előtti magatartását. Vallomásra akarták bírni, és öt kötetnyi szellemi termékét, valamennyi korábbi, összegyűjtött kéziratát elé hozták, megmutatták neki, majd kinyitották a kazán ajtaját. Benn lobogott a tűz. Megkérdezték tőle: Aláírja-e az előre kiagyalt koncepciós vallomást. Ő megtagadta. Ott a szeme előtt égették el egész addigi életművét.
Ha ez képregény volna, így folytatnám:
Hat óra múlva.
Elkészült az új külsejű freeblog.
És előkerült épségben valamennyi korábbi jegyzetem. Az ujjgyakorlattól az akácillatig. A családtól a társadalomig. A prózától a versig.
Nagy kő gurult alá kebelemről, s hangos puffanással csapódott a földbe. EKG-m görbéje szabályosnak mondható, és mostan immár, ha eszembe jut valami, le fogom írni. Addig szíves türelmeteket kérem.
Mindennek vége! Blogom helyett egy kikericssárga írás mutatja, hogy nincs tovább. Blogom még/már vagy már/még nincs. Ez kész - mondják a maiak. Bezzeg az én időmben - mondom én. 67 bejegyzésed volt - mondja Mica. Hát ez az. Volt. Nincs? Mi az, hogy nincs. A nincs felér egy egzisztenciális válsággal, felér a teljes megsemmisüléssel, ez a halál. A nyom nélkül való eltűnés. Hatvanhétszer szültem, hatvanhétszer ápolgattam, öntözgettem, korrigáltam, neveltem szövegeimet, s most nincs? Ez tömeggyilkosság! Emberek. Hatvanheten ültek mögöttem a buszon. A rokonságom, a gyermekeim, a szülötteim. Nem veszhetnek el, nem veszhetnek el!!!
Most átérzem Halász Piusz szerzetes ávósok előtti magatartását. Vallomásra akarták bírni, és öt kötetnyi szellemi termékét, valamennyi korábbi, összegyűjtött kéziratát elé hozták, megmutatták neki, majd kinyitották a kazán ajtaját. Benn lobogott a tűz. Megkérdezték tőle: Aláírja-e az előre kiagyalt koncepciós vallomást. Ő megtagadta. Ott a szeme előtt égették el egész addigi életművét.
Ha ez képregény volna, így folytatnám:
Hat óra múlva.
Elkészült az új külsejű freeblog.
És előkerült épségben valamennyi korábbi jegyzetem. Az ujjgyakorlattól az akácillatig. A családtól a társadalomig. A prózától a versig.
Nagy kő gurult alá kebelemről, s hangos puffanással csapódott a földbe. EKG-m görbéje szabályosnak mondható, és mostan immár, ha eszembe jut valami, le fogom írni. Addig szíves türelmeteket kérem.
Utolsó kommentek