Ez a címe. Igen, ez lesz a címe: Íme. Me. A blog-thumb. Ennek az értelmetlen angol szópárnak semmi, de semmi értelme nincs. Na és. A fásli tekeredésének van? A hosszának van? A KŐ REPEDÉSÉNEK VAN? a kör epedésének van? Nincs neki. De a hangzása. Érezd már a szóbozontból előtüremkedő - rokonhangzású - értelmes némegyar Block-tömb, eh mit: blokktömb szót. Annak aztán már ugye van értelme. A blogok tulajdonsága ilyen. Thumb-szerűen állnak össze egyetlen - csak dátumokkal osztott - szófolyammá, melynek jó esetben a Holt-tenger a vége. Merthogy a folyamnak a tenger, a blogírónak a halál a vége, így lesz ő maga a holt. Rossz esetben pedig a vinyó halála, mellyel azért többnyire minden tartalom odavész. De vajon kár-e az ujjgyakorlatok elvesztése? Talán igen, talán nem. Nem, ha unalmaskák, kár, ha spontán oly eredetiek, mint egy-egy jó minőségű zenei improvizáció. Mondom: spontán! Mert a művészek egy része az improvizáción dolgozik a legtöbbet. Nézi-nézi előadás közben a kottát. Egyszer csak szembetalálja magát egy ilyesféle szöveggel: 64 ütem kadencia. Na, ez úgy éri, mint autóst a sztráda kettényílása. Mit tömködjön a 64 ütemnyi szünet helyére. Nyilván valami szórakoztatót, olyat, ami az előző motívumok folytatása, egyben elugrás is tőlük, hogy majd a művész lényege megmutatása után visszakanyarodjék zenéje olyan észrevétlenül, hogy egyáltalán ne látszódjék: mostantól már megint egy másik ember zenéjét hallgatod.
Ha leltározni akarod az évek elmúlta miatt hanyatló-fogyatkozó önmagad még meglévő erőit, lapozz Váli Deske mai naplóbejegyzéséhez. Ott találsz egy verset. Ha ez sem elég, találsz ott még egy verset Weöres Sándortól. Az aztán gyönyörű. Ha sikerül, idemásolom őket, és akkor nem kell a deske.hu-ra tapadnod. Tehát várj egy kicsit, mindjárt jövök.
Kopp-kopp.
Remélem, nem várakoztattalak meg túlságosan.
Idézem hát, ahogy beemeltem egy Kokas Ignác-kiállítás egyik fotójával együtt:
„Oravecz Imre-verset kaptam ajándékba. Sokat tette [márhogy nyafogott], de ez élete legszerencsésebb nyafogása. Minden verskötetét megvettem. Sőt, meg is tartottam.
|
Vigasz
Hajad gyérül,
bőröd ráncosodik,
izmod sorvad,
csontod szuvasodik
mozgásod nehezül,
kezed reszket,
látásod gyengül,
hallásod romlik,
vágyad lanyhul,
emlékezeted kihagy,
felfogóképességed csökken,
maholnap földdé válsz,
de ne feledd:
a végesből a végtelenbe térsz.
Kata [ő VD.né] szerint a fogak romlását kifelejtette.
(Ehhez akkor a zseniális Weöres-négysoros): Isten gondol öröktől fogva téged, / Elméjében léted mint szikla áll. / Mi ehhez képest habfodornyi élted, / S mit változtat rajtad a halál?”
Kedves olvasóim! Mára ennyi.
Húsz másodprec múlva lekapcsolom a Jupiter-lámpát.
Addig keresd meg ágyadat,
dobd el az agyadat,
húzz el aludni.
Megtörtént?
Jójszakát!
Utolsó kommentek