Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2006.06.09. 13:26 emmausz

blog-thumb

Ez a címe. Igen, ez lesz a címe: Íme. Me. A blog-thumb. Ennek az értelmetlen angol szópárnak semmi, de semmi értelme nincs. Na és. A fásli tekeredésének van? A hosszának van? A KŐ REPEDÉSÉNEK VAN? a kör epedésének van? Nincs neki. De a hangzása. Érezd már a szóbozontból előtüremkedő - rokonhangzású - értelmes némegyar Block-tömb, eh mit: blokktömb szót. Annak aztán már ugye van értelme. A blogok tulajdonsága ilyen. Thumb-szerűen állnak össze egyetlen - csak dátumokkal osztott - szófolyammá, melynek jó esetben a Holt-tenger a vége. Merthogy a folyamnak a tenger, a blogírónak a halál a vége, így lesz ő maga a holt. Rossz esetben pedig a vinyó halála, mellyel azért többnyire minden tartalom odavész. De vajon kár-e az ujjgyakorlatok elvesztése? Talán igen, talán nem. Nem, ha unalmaskák, kár, ha spontán oly eredetiek, mint egy-egy jó minőségű zenei improvizáció. Mondom: spontán! Mert a művészek egy része az improvizáción dolgozik a legtöbbet. Nézi-nézi előadás közben a kottát. Egyszer csak szembetalálja magát egy ilyesféle szöveggel: 64 ütem kadencia. Na, ez úgy éri, mint autóst a sztráda kettényílása. Mit tömködjön a 64 ütemnyi szünet helyére. Nyilván valami szórakoztatót, olyat, ami az előző motívumok folytatása, egyben elugrás is tőlük, hogy majd a művész lényege megmutatása után visszakanyarodjék zenéje olyan észrevétlenül, hogy egyáltalán ne látszódjék: mostantól már megint egy másik ember zenéjét hallgatod.

Ha leltározni akarod az évek elmúlta miatt hanyatló-fogyatkozó önmagad még meglévő erőit, lapozz Váli Deske mai naplóbejegyzéséhez. Ott találsz egy verset. Ha ez sem elég, találsz ott még egy verset Weöres Sándortól. Az aztán gyönyörű. Ha sikerül, idemásolom őket, és akkor nem kell a deske.hu-ra tapadnod. Tehát várj egy kicsit, mindjárt jövök.

Kopp-kopp.

Remélem, nem várakoztattalak meg túlságosan.

Idézem hát, ahogy beemeltem egy Kokas Ignác-kiállítás egyik fotójával együtt:

„Oravecz Imre-verset kaptam ajándékba. Sokat tette [márhogy nyafogott], de ez élete legszerencsésebb nyafogása. Minden verskötetét megvettem. Sőt, meg is tartottam.

 

 

Vigasz

Hajad gyérül,
bőröd ráncosodik,
izmod sorvad,
csontod szuvasodik
mozgásod nehezül,
kezed reszket,
látásod gyengül,
hallásod romlik,
vágyad lanyhul,
emlékezeted kihagy,
felfogóképességed csökken,
maholnap földdé válsz,
de ne feledd:
a végesből a végtelenbe térsz.

Kata [ő VD.né] szerint a fogak romlását kifelejtette.

 

(Ehhez akkor a zseniális Weöres-négysoros): Isten gondol öröktől fogva téged, / Elméjében léted mint szikla áll. / Mi ehhez képest habfodornyi élted, / S mit változtat rajtad a halál?”

Kedves olvasóim! Mára ennyi.

Húsz másodprec múlva lekapcsolom a Jupiter-lámpát.

Addig keresd meg ágyadat,

dobd el az agyadat,

húzz el aludni.

Megtörtént?

Jójszakát!

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr145167265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása