Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Nem tudtam. Kedves vagy, köszönöm. Megnézem. (2019.08.02. 19:26) Egy perc bürokrácia
  • emmausz: Igen. Megtart. (2019.06.28. 11:10) Az ízlést kell magunkban fejleszteni
  • emmausz: Várom kezem mozgásának rendeződését, mert még a gépeléskor is kellemetlen. Ritácska tényleg talpra... (2019.06.15. 16:17) Valami fontosat…
  • emmausz: Jól játszanak mindketten. (2019.06.04. 21:38) MIT MIÓTA?
  • Klári Bodó: @emmausz: máig jellemző a szegedi közéletre. el is jöttünk onnan idejekorán. :(( (2019.05.13. 18:58) Én még (b)írom

Utolsó kommentek

  • emmausz: Nem tudtam. Kedves vagy, köszönöm. Megnézem. (2019.08.02. 19:26) Egy perc bürokrácia
  • exbikfic: Más: nem tudom, észrevetted-e már, hogy B.G. blogján nyertes lettél. A hozzászólások közt megtalálod Géza értesítését. Gratulálok! (2019.08.02. 18:18) Egy perc bürokrácia
  • emmausz: Igen. Megtart. (2019.06.28. 11:10) Az ízlést kell magunkban fejleszteni
  • Klári Bodó: Ráadásul: a jó ízlés az élet kisebb-nagyobb buktatóin is átsegít. (2019.06.28. 08:26) Az ízlést kell magunkban fejleszteni
  • emmausz: Várom kezem mozgásának rendeződését, mert még a gépeléskor is kellemetlen. Ritácska tényleg talpraesett, ráadásul nagyon szép is! (2019.06.15. 16:17) Valami fontosat…
  • Utolsó 20

2009.12.07. 10:32 emmausz

Egy s más a helyesírási szabályokról

Még engem is meglepett, hogy az első magyar helyesírási szabályzatot Vörösmarty Mihály állította össze, és adta ki. Mivel a költő kereken 1800-ban született, és feltehetően felnőtt korában szerkesztette a szabálygyűjteményt, látnunk kell, hogy anyanyelvünk regulája nincs még kétszáz éves sem!
Ez magyarázza talán, hogy olyannyira ragaszkodunk ehhez, meg ahhoz a szabályhoz. Nem vált talán eléggé vérünkké, nincs talán olyan hagyománya, mint Dante és Petrarca nyelvének. Mindenesetre úgy hallottam, az olaszok nem olyan merevek egy-egy szabály alkalmazásában, mint mi. Lehet, hogy ez az egyik oka?
Korrektorként tapasztalom, hogy mennyire kötöttek szabályaink. Különösen is a tanulmányok, a tudományos szakdolgozatok körében. Persze ebben a nyugati modelleket követjük. Iskolái vannak nyugati egyetemeknek arra nézve, hogy mit hogyan kell tördelni, jelezni. Mikor kell kiskapitális betűtípust használni, (nevek első említésekor), mikor kerül felsőindexbe egy szám (a kiadások sorszámának jelzésére), a franciák különösen is kedvelik a felsőindex használatát: a No, a sorszámok 2-ème, az óra 10h stb. jelzésekor.
Én inkább lennék olasz, és hagynám, hogy ki-ki írjon, ahogy tud, és inkább a tartalomra ügyeljen, ne a precizitásra. Senki sincs ugyanis hiba nélkül, és egy anyag attól még nem igaz, hogy szerkesztésében, megjelenítésében, tehát formailag tökéletes. Szememben ugyanúgy hazug, mint a jó megjelenésű, kifogástalanul felöltöző, „fehérgalléros” bűnöző.

* * *
Lazításként álljon itt egy csasztuska:
Könyvesbolt s teázó egyben a Vár-i LITEA.
Kapható-e benne vajh' hecsedli tea?                                                                                       

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr335168728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.