Mickey webnaplója

Bevallom, egyáltalán nem akartam posztot szentelni a #metoo témának. De amióta kipattant a Harvey Weinstein nevéhez fűződő ocsmányságszéria, a FB tele lett magyar, erdélyi, román, európai és a nagyvilág egészén végighömpölygő, a címben megfogalmazott jelenség széltében-hosszában való taglalásával. Hogy tudatosítanunk kell a szexbotrányok létezését, az rendben van. Hogy nem számított senki arra, hogy sokkal gyakoribb az áldozatok kiszolgáltatottsága miatti visszaélések száma, mint az a fantáziánkban elfért, az meglepő. De hogy esetről esetre minden botrányt ki kell-e teregetni, afelől vannak kétségeim. Lélektanilag indokolt a kibeszélés, oldja a szorongást, a görcsöt, a lelki ellehetetlenülést is gyógyítja tán, de nem tartozik minden mindenkire.
Olyan ez kicsit, mint a rendőrségi jelentések. Molnár Ferenc említi, hogy a lapok tele vannak kriminalisztikai esetek taglalásával. Minek terjeszteni a módszereket, a gazemberségeket? – kérdezi és joggal. Minek a bulvárlapokat telenyomni perverzitásokkal, visszatetsző viselkedési formákkal? Nincs elég gyalázatosság a hétköznapokban?
Minek a filmek által bűnös és rossz magatartásformákkal bombázni naponta az embereket?
Olyan ez, mint a lelki vezetők elé tárt családi konfliktusok kérdése. N.Ö. jezsuita egyik szakkönyvében kitér arra, hogy aki a házaspárok közötti perpatvarba nyúl bele, darázsfészekben találja magát, kivált, ha csak az egyik felet van módja meghallgatni.
A zaklatásokkal hasonló a helyzet. És eszem ágában sincs védeni azokat a gazembereket, akik így vagy úgy visszaélnek látszólagos vagy tényleges hatalmukkal. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a darázsfészek-jelleg ebben a jelenségben is felfedezhető.
Vallom, hogy minden áldozat részvétet érdemel, és minden elkövető méltó a szigorú megbüntetésre.                  
Ízelítő a Jelenések könyve 1. f.-ből:
Bevezetés
Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, …aminek csakhamar be kell következnie. János tanúságtétele ez mindenről, amit látott… az idő közel van.
I. LEVÉL AZ ÁZSIAI EGYHÁZAKNAK
Címzés
Kegyelem és békesség Istentől, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól. Ő szeret minket, megváltott s az Istennek országává és papjaivá tett bennünket… Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem… „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr.
A bevezető látomás
Én János Patmosz szigeten …elragadtatásba estem… egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.” Erre megfordultam, s láttam… az Emberfiához hasonlót… arca olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.
János megbízatása
…megszólított: „…Én vagyok az első és az utolsó és az élő... Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai. Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik… hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó a hét egyház.” Közöm. Kezdődik a Jelenések (látomások) könyve. Ma nem dívik e műfaj, ezért jelképei a ma embere számára kissé különösek. – Az első mondat csakhamar és az idő közel van elgondolkoztatják az olvasót. Immár kétezer éve tart a csakhamar és az idő közel. Bár, ha a személyes életünkben gondolkozunk, akkor halálunk percében jön el a hatalmas váltás... – Bemutatkozik Jánosnak a feltámadt Krisztus, az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A hatalmas. Üzen az akkor már létező hét közösségnek. Hisszük-e, hogy ő az eljövendő, az alfa és az ómega? Hiszünk-e a minket előbb szerető Istenben? Ezen fordul meg minden, szerető léte bizonyosságában kerül a helyére a valóság összes eleme. A világ is, és benne mi is, benne elfoglalt helyünk is.