A víz és a vízivás napjaink egyik legfelkapottabb témája. Spórolni illik a vízzel, bár jelenleg nincs belőle hiányunk, legalábbis itt a Kárpát-medencében. Persze szolidaritás is van a világon. S az is tény, hogy embermilliárdok nélkülözik a vizet, a tiszta vizet. Mivel testünk döntő hányada vízszerű képlet, a vizet tartósan nem vagyunk képesek nélkülözni. Ebből világméretű feszültség keletkezik (keletkezhet). Nálunk tehát van víz bőven. Talán infrastrukturális kérdés, de ettől még tény, hogy a konyhakertek locsolásához is jó részt ivóvizet használunk. Ez csakugyan luxusnak tűnik.
Ami pedig a harminckét kortyot illeti, leszámoltam: két és fél decis a bögrénk, egy bögre víz elfogyasztása során tizenhatszor kortyolok. Mióta hazajöttem a kórházból, minden hajnalban két bögre vizet iszom éhgyomorra. Így jön össze a fél liter víz reggelenként, így jön össze a harminckét korty.
Hogy miért teszem?
Többek biztatására.
Pl. a kórház egyik orvosnőjének említettem, hogy ezután mézes tea helyett vizet fogok inni. Mire ő: Ha megteszi, nagy jót tesz magával. Több problémájának a rendezését remélheti a vízivástól.
Most reménykedem és iszom. A vízivásnak tulajdonítom, hogy reggel alacsony a vérnyomásom. Volt, hogy majdnem elszédültem. Szokatlan nekem a 109-es felső érték.
Ma is alacsony lehetett.
Persze a melegfront. Talán az is.
Délután hidegfront érkezik.
No, ezeknek a vérnyomásra tett hatásait regulázza meg valamelyik okos orvos.
2018.01.19. 09:35 emmausz
Harminckét korty
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8413587703
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek