Mickey webnaplója

Elhatároztam, hogy ameddig jobb programom nem lesz, újra olvasom Tömörkény novelláit. Tömörkény magyarja tündérnyelv. Ilyeneket ír: kinézi magát a világból (elmélázik). Néha maga is elmélázik: „Mi lenne kérem alássan a világból, ha senki sem akarna meghalni” – teszi fel a költői kérdést.
A közigazgatásról alkotott sommás véleménye:
„Hogy a közigazgatás nem jó, az bizonyos. Hogy sohasem volt jó, az is bizonyos. Hogy jó lesz-e valaha, kérdés. Én nem hiszem.”  
Én katonakoromban még találkoztam a népnyelvben a belvilág szóval. nagyjából a térfogat kategóriát fedte le. Tömörkény még „belvilágosság”-ról ír, meg paliszádról (cölöpsor). A beadványi jegyzőt még megértjük, bár mi iktatónak mondjuk.
Egy nagyváros lakójának mindenképpen idegenül hangzik egy ilyen mondat: „Hajnalonkint a semjék (vizes rét) vízállta helyein legel a zsombékkupacok (semjékből kiemelkedő növénycsomók) között...”
Hosszan ír a korabeli KuK-hadseregben használt szlengről: „A katona a pipát hívja kanálnak, a kanalat pipának, a kék egyenruhát zöldnek, a szanitészt dögésznek, a huszárt kocsisnak, a jágert péknek, a hornistájukat (kürtös) lovaspéknek, a regimencbanda cseheit új-spanyolnak, a kapitányt öregnek, a kadétot csirkének, a hegyi üteget kis bolondnak, a mezei ágyút nagy bolondnak, a várágyút ménkűnek, a bosnyákot szamárnak, a szamarat mulinak, a hegyi train katonáját, aki az öszvéreket vezeti, dupla szamárnak…” etc., etc.  
És egy szójáték a szerzőtől: kastély = várlak