Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gya... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél előbb, jobb egészségben! (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét - tehát ha még tovább beszélne az itteni műsorvezető, akkor azt is meg kellene várnia. Persze előz... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gyarlóságot Sz részéről (is). Én nem éreztem dagályosnak a stilust, Hemingway jutott eszembe róla, s az... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: Szolzsenyicintől én se vagyok elragadtatva. Rettentő dagályos, de lehet, hogy a fordító sincs hivatása magaslatán. Persze ettől a rettenetességek még azok maradnak. (2018.05.30. 10:49) Még egyszer GULAG
  • Utolsó 20

2018.02.05. 06:24 emmausz

Arcok, tekintetek

Végignézve egy közösség arcain gondolatok ébrednek az emberben.
Arcok.
Mit érez a szobrász, amikor embert farag?
Mit dolgoz ki a leginkább élethűségre törekedve: a testet vagy az arcot. Nyilvánvalóan az arcot, mert az a legkifejezőbb része az embernek.
A test az csak test, ami ma van, és egy napon elenyészik, de az arc, noha az is a test része, valahogyan túlmutat önmagán.
Egy sugárzó tekintet arról mesél, hogy van az emberben értékesebb rész, amely az örökkévalóságra van kalibrálva, méretezve. Ezt próbálja megragadni a valamirevaló szobrászművész.  
Végignéztem egy közösség arcain. Meséltek a szemek, az életről tanúskodtak.
Lehet, hogy közhely, de igaz, hogy a szem a lélek tükre.
Másképp néz a koldus, aki reménykedve várja, hogy pénzt kap, s ha ennek e gesztusát felfedezi, akkor azt reméli, hogy nagyobb összeget kap.
Másképp néz az ember egy lábadozó betegre, aki iránt részvéttel van.
Másképp néz a gyerek szemébe, aki az esetek nagy részében bizalommal tekint vissza a felnőttre.
Megint másképp néz a jegyespár egymásra az oltár előtt, akik kölcsönösen egymástól várják boldogságukat.
Másképp néz a csendben imádkozó ember, szemét a végtelenre függesztve.
Másképpen figyel a zenész a karmesterre…
A példák száma a végtelenhez közelít. Mind azt igazolja, hogy a szem valamiképpen az önkifejezés eszköze a pelenkás kortól kezdve a sírig.
Megmutat valamit a lélekből.
Az emberi lét mélységeiből.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5513634796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.