Mickey webnaplója

Kezembe került Card. Newman: Breviarium c. kötete (SZIT, 1961) súlya 22 dkg. Úgy emlékeztem, hogy kemény fedelű újabb kiadása is megvan itthon. S csakugyan. Utóbbi majdnem 42 dkg. Maradtam hát a régi könnyebbnél, s próbálom olvasni. Elég hamar találtam benne egy érdekes megfogalmazást. 1833-ban írja versében Istenhez imádkozva: Vezess, szelíd fény, a rám boruló sötétségben, vezess előre… s a szelíd fény 12 évvel utóbb az anglikán egyházból Rómába vezette. Katolikussá lett.
A dolog érdekessége, hogy egy 2007-ben keletkezett elmélkedésem címe Szelíd fény. Azt részletezem benne, hogy ha indián nevet kellene adni Istennek, szerintem a Szelíd Fény név illene rá leginkább… Az anyagból cikk lett, s megjelent az IGEN c. folyóiratban, s talán Lélek szava is leközölte.
Rokon lelkek lennénk? Ebben a tekintetben bizonyára.   
Olvasom továbbá azt is, hogy Newman szerint az Isten uralma (királysága) az egyház. [Isten] az egyház a te műved, a te intézményed, a te eszközöd, hogy ezáltal a te uralmad, a te törvényeid alatt, a te szemed előtt éljünk. Ugyanarról van szó, mint a Miatyánkban. „Jöjjön el a te országod” (uralmad, királyságod). És ugyanarról, amit Jézus a hegyi beszédben említ: Ti elsősorban keressétek az Isten országát és annak igazságát, és minden … [szükségeset] megkaptok hozzá.
Másutt: közöttetek van az Isten országa.
***
BG. leleményei  (Hónap szava-rovat, február):
Medve nem vész el, csak átalukál.
Nem mindegy, hogy szarvasokat láttak Eger közelében, vagy egereket láttak Szarvas közelében.
Soroló: tök-ász, makk-ász, zöld-ász, kolb-ász. 
***
A pipa Tömörkénynél:
Egyes emberek szájában nagy, öblös tajték-forma pipák, nagy török verekedések vannak kifaragva rajta, továbbá az évszám, hogy: 1704. A tulajdonos ennélfogva kellő méltósággal a pad karjára dőlve ül a helyén, és ahányszor szippant egyet belőle, a pipára mindig becéző szeretettel tekint. Ezt a pipa meg is érdemli, mert tavaly hamisították Nürnbergben.
És még. Meggyújtják a lámpát is, de nemigen ég, mert a sok ember már nagyon elszedte előle a levegőt. Szokott az ilyen fülledt helyen történni, hogy még ki is alszik. El kell hinnem: Anyánk (ma volna 95. Isten nyugosztalja!), aki békési falucskában töltötte gyermekkorát, beszámolt róla, hogy apja és barátai úgy telefüstölték pipájukkal az alacsony szobát, hogy kialudt a petróleumlámpa. Mi tagadás, valaha kétkedve fogadtam a dolgot, mert hogy fordulhat elő?
Hát így.
Megjegyzem, hozzám ezért is áll közel T. írásműve, mert többször látogattuk meg Dombegyházát, ahol hasonló stílusú emberekkel találkoztunk, s ízes szófordulataik igen hasonlók voltak a T.-nél olvasottakhoz.