Sorolom autóimat. Mind használtan került hozzám. Trabant 1 és Trabant 2, kék Wartburg, zöld Skoda, fehér Skoda, ezüstbarna Mitsubishi.
Fogalmam sincs, hogy hány ezer km-t tettem meg velük 1984 óta.
Sorolom azokat a baleseteket, amelyek érték őket.
Trabant egy. Havas úton, lejtőn lefelé két kerékkel belecsúsztam az útszéli árokba. Két jótét lélek kihúzott épségben. Máskor besült a motor, úgy kellett autómentőnek hazahozni az autót.
Trabant kettő. Szétkorhadt ablaka belezuhant az ajtókeretbe. Macerás volt kicserélni az üvegemelőt.
Wartburg. Balról elém kanyarodott egy másik Wb.-os pali. Megnyomta az első díszlécet.
Wb-ot szemből megtámadta egy megvadult ló az országúton, beleszállt a motorháztetőbe, kiverte a szélvédőt, elgörbítette a kormányt, nekem nem lett bajom az ijedtségen kívül, csak tele lettem üvegszilánkkal.
Wb.-ot vittük vizsgára, de a szervizben lazán felrakott kerékanyák letekeredtek, kerekem elgurult.
Wb-.ot érte egy meg nem adott elsőbbség, amely behorpasztotta a baloldali ajtót.
A zöld Skodával jöttünk hazafelé Franciaországból. Ketten vezettük felváltva. Kapott egy spricckövet, defektes kerekét cserélnünk kellett St. Etienne térségében. Münchenbe érve elment az alapjárat, itthon derült ki, hogy egy csavar kirázódott a motortestről. Alapjárat nélkül vágtattunk haza. A magyar határnál tankolást követően belemásztunk az út melletti árokba, de sikerült kihúzatni valakivel a kocsit. Egyszer letörték a tükrét. Másszor leeresztették a kerekét, vagy kiszórták. Már nem tudom. Többször javítottam az elszakadt gáz-huzalját. Azt mondták, ez Skoda-betegség.
Fehér Skodánk sose működött kifogástalanul. Zűr volt a sebváltójával, és a főfékhengerével. Utóbbi levegős volt, és útközben kikeményedett. Motorja hengerfejes lett, zabálta az olajat. Erre is azt mondták, hogy Skoda-betegség, könnyű megfőzni a motorját. Végül sikerült megszabadulni tőle.
A Mitsubishi Colt kezes jószág, sorsát azonban ez sem kerülhette el. Egyszer belém szállt egy kocsi balról, mert nem vette észre, hogy „macisajtja van” (elsőbbségadási táblája). Másszor hátulról szállt belénk egy figyelmetlen sofőr. Harmadszor baloldalt kapta el valaki a hátsó részét, s tette tönkre a kasznit. De valaki szétvetette a hátsó szélvédőt is. Cserélni kellett a csomagtartó ajtaját. Legutóbb pedig egy piros autó beletolathatott a parkoló kocsink jobb oldalába. Összeszámoltam: Több, mint húsz balesetet értem meg saját autóimmal a jogosítványom megszerzése óta, ami elég régen történt. harmincnégy éve.
Egy ideje reggeli imáim egyike többek között erről is szól: Segíts elkerülni, hogy mi okozzunk balesetet másnak, vagy nekünk okozzanak mások, mert az olyan ostoba dolog...
***
Kivégeztem az ötödik kötet T. I. novellást. Néhány érdekesség említésével búcsúzom tőle.
A szent korona rangjáról az író is megemlékezik: A céhláda úgy tartja össze a tagokat, mint a szent korona a nemzetet.
Gondolom népi humort alkalmaz: A főúr titokban szívta pipáját, mint a csizmadia, aki csak éjjel sötétben merte otthon viselni a lopott sipkát. És még egy: Semmi sem tarthat örökké, mondta a komáromi fazekas az új kályhára, amely másnap összedőlt.
Ennyi – mondom én.
2018.03.05. 11:03 emmausz
Autó(s)sors
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8113716510
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek