Mickey webnaplója

Ma akkorát fordult az idő, hogy hihetőleg minden blogger erről fog írni. Miért is ne? Reggel az immár szokásos 3 fok. Télikabát, alatta dzseki. Délben tízen akárhány fok a napon, öt-hat fok árnyékban. Aki úgy gondolta, akár napozni is kiülhetett a lodzsájára, erkélyére. Bent jártam a városban. Hazafelé látom, hogy a budai hegyek hótól fehérlenek, de lenézve az út menti rézsűre, ott már tavaszi pompájában zöldell a pázsit. 
Hogy délután nyár lesz-e és alkonyatkor ősz? 
Ki tudja? 
Nincs ez másképp, mint száz éve. Természetesen Tömörkény novelláira gondolok. Írva van bennük bőségesen, hogy milyen szélsőséges időjárási viszonyok között élt a tanyasi ember. 
Jut eszembe, T.I.-t nem hagyja el a humora. 
Ilyeneket említ: 
- Igyunk hosszút, a jó lónak nincsen rossz út. 
Meg aztán: 
- Lössz még idő szépen járni, csak lögyön mibe fölöltözni.   
- Már megint a ráérős emberek redundanciája: …hiszen nem azért mondom, mert mondom, hanem csak mondom…
- Aranyos, ahogy a tanyasi gyereket vizsgáztatja a más kultúrkörből jövő ember. Nem véletlen, hogy elbeszélnek egymás mellett: 
– Ha bemégy a templomba, ott legelőször mit látsz? (A katekizmus szerint a szenteltvíz tartót.)  A gyerek azt feleli: 
– Az ajtót.  (A káté írásakor u.i. még nem volt szélfogó ajtó a templomokban.)
Gyerek bőven van, osztályterem kevés. Helyszűke miatt a kisebbek a földön ülnek törökülésben. A felügyelő hittanból kérdi a gyereket a maga módján: 
– Kedves fiam, mi végből vagyunk a földön? 
Az tisztességtudóan feleli: 
– Azért, mert nem férünk a padba… és neki is igaza van a maga módján.    
- A múltkor idéztem, hogy az ipse benyúlt a gelebébe, és kivágott belőle pénzt. Az újabb kötetben (Öreg regruták 103. o.) az író pontosítja a helyi használatú szó értelmét, azt írván, hogy a mellénynek belső zsebje a geleb. Bizonyosan a kebel szóból fordították át, mert így szebben hangzik. (Ha aztán – teszi hozzá – valamit betösznek a gelebbe, az után ugyan hiába kaparászna a zsebtolvaj úr, legfeljebb Mihály megvágná balkézbűl fültövön úgy, hogy olyan sebesen forogna, mint az olajozott istennyila.)