Mickey webnaplója

Tegnap a buszmegállóban találtam egy golyóstollat. régóta nem hevert az orrom előtt ilyesmi jószág, de tegnap igen. Felvettem, s megpróbáltam a tenyeremben. Írt. Felirata szerint HILTON. Ha valakinek hiányzik, jelentkezzen érte. Nem nagy kincs, de széttaposták volna a flaszteren. Hát megsajnáltam. Életem legszebben Író golyóstollát Münchenben találtam, 1991-ben. Egy Watermann-toll volt. Kissé lapos, de csökött formájában is kitűnően írt. Szuper vékonyan és mégis olajozottan siklott a golyója a papíron. Tintája se nem piszkolt, se nem hagyott ki. Az volt a legtökéletesebb golyóstoll, amivel összehozott a sorsom.
***
Már-már azt hittem, hogy a hátralévő Tömörkény-novellákból kiveszett a szokott spiritusz, aztán mégis mégse.
- Ezt írja: Akárhogy keressük is, senki sem szereti elhagyni, öregnek tartani magát, ha
egyébként az egészség szolgál, s a nyolcvan esztendős ember is azt mondja: „Mán látom, hogy majd idővel meg kell öregedni.” Én ezt nála előbb tapasztalom, ha nem is siettetem.
- Másutt a tanyasi nevében fogalmazza meg a szokásos urbánus–plebejus ellentétet: Kétféle életet élünk. Ezért is nem tudjuk soha mögérteni egymást: Városi mög tanyai. …
- Az óraátállítás sem mostani keletű. Már 1916-ban vert felőle a szó. Németországban bevezették, nálunk hol igen, hol nem: Lám fölösleges a beszéd. Az óramutatót előbbre lehet igazítani, de a nap ezentúl is csak akkor kel föl, amikor kedve tartja. A naptisztelő külső ember ezentúl is vele együtt kel, mondván, hogy itt az idő a felöltözködésre. Nyáridőben a felöltözködése abból áll, hogy a fejibe teszi a hétköznapi kalapot.
- A Jó francia dohány c. novella jó ízű mondataiból néhány: Ha Magyarországon ilyen dohány volna, mint ez, akkor én mindig csak pipálnék. Kóstolják meg kendtök, taták, ezt a dohányt, ilyent még nem szíttak, mióta az orruk kilikadt. Mert ez valóságos jó finum-fánum igazi francia dohány. … Majd Háry-módra folytatja: Franciaországba facipőbe jár a paraszt. Jaj, de nyomorúságos népek. Inkább a pokolban lönnék pokolbeli ördög, mint a franciáknál paraszt. Olyan vékonyak, hogy ha a fapapucs nem tartaná, a szél elvinné űket, mint a szabót, mikor szeles időben elfelejtötte a vasalót beletönni a zsebibe.