Mickey webnaplója

Bevallom, nem sokat aludtunk. Éjjel fél egyig a parlamenti választás kimenetelével voltunk elfoglalva, engem pedig reggel már fél hatkor kidobott az ágy. Közben az igazak álmát aludtam, mélyen, zavartalanul. Késő este meghallgattam az ellenzéki vezetők értékelését (is), akik egyetértettek abban, hogy vesztettek. Szinte mindegyikük említette, hogy a munkát folytatniuk kell, türelmesebben kell felvilágosítani a népet arról, hogy mit tartson jónak. Ez azért meglepő.
Hát nem voksolt a nép arról, hogy számára mi felel meg? Miért nem mindjárt a népet akarják lecserélni?
Alig érthető ez a makacsság.
Mindegy.
Valamelyik elemző megjegyezte, hogy az internetes tanácsadásért felelősség terheli azokat a külföldieket, akik kívülről bele akartak piszkálni a csak ránk tartozó ügyekbe. (Vö. tegnapi posztom észrevétele.)
Valamennyire örülök annak is, hogy hasonló módon gondolkoznak elemzők, mint én, noha soha nem beszéltünk össze. Csókay prof. fontosnak tartaná, hogy a kormány kérjen bocsánatot azokért az intézkedésekért, amelyekben vétkesnek érezte magát. Igen, ez a gesztus szükséges.
Ami a jövőt illeti: nem lesz sétagalopp, de nem is számít arra senki.
Nekem a politikai helyzet a Honfoglalás c. tévéjátékot idézte meg. Abban indítanak az ellenfelek egymás ellen vártámadást. Hol sikerül ledönteni egy-egy bástyát, hol nem.
Van abban valami, hogy a V4-ek a zsidó-keresztény kultúra Európájának utolsó végvárai, bástyáikkal együtt.
Adja Isten, hogy ne sikerüljenek a folyamatos vártámadások, és a bástyák továbbra is szilárdan álljanak a helyükön.
Ha Párizs megér egy misét,
ez az ország,
ez a régió,
ez a földrész is megér … sőt többet is.