Mickey webnaplója

A Csönd ereje c. kötetet olvasva elmélázok azon, hogy bennem nincs csönd. Nincs, mert általában fülemben cseng egy-egy dallam, dallamfoszlány ismétlődik ostinató mód, míg egy másik ki nem löki a helyéről. Ha valamiért még sincs belső fülemben semmiféle nóta, csend akkor sincs, mert egyedül hallgatom fülem zúgását, hidegfrontkor fortéban, egyéb alkalmakkor pianóban, de fülcsengésemhez az esti csöndben társul egy városi alapzajra emlékeztető másik szólam, és ha kevés bennem a folyadék, akkor triót hallgatok, szívverésem alkotja a ritmusszekciót. Bennem tehát hangos a csend. Most kicsit szemezek az Csöndben talált legérdekesebb gondolatokból.
- A közönséges és ízléstelen zenét hangzavarban ordítozva, lármában, ördögi és kimerítő izgatottságban adják elő így van (48.) Bizony, így van ez. Elég csak belehallgatni és belekukkantani az Eurovíziós Dalfesztiválba.
- A csönd az ember legnagyobb szabadsága (49.). lehet, sőt bizonyosan így van. Olyan ez, mint a térnek egy űr-es része. Kedvedre betöltheted.
- A fecsegő a mindent elmondás kényszerétől hajtva eltávolodik Istentől, és minden mély cselekvéstől. Ennek igazságát sem vonhatom kétségbe.  Kölcsey üres beszédű társalkodónak nevezi a szószátyár embert a Parainesisében.
- A csönd csöndben készül és csöndben növekszik. Korunk előrehaladtával is növekszik. De nem magától. A decrescendót meg kell csinálni, magától nem megy (Maklári L.).
- Maurice Zundeltől vett idézet: (in: Un autre regard sur l’homme) Egész létezésünk ebben az alternatívában értendő: vagy önmagamban vagyok, vagy az Istenben. Nincs középút (77.).
A csönd által visszatérünk égi eredetünkhöz, ahol nincs más, csak nyugalom, békesség, pihenés, szemlélődés…(79.)  Remélem, sikerül egykor örök harmóniában élnünk.