Mickey webnaplója

Régi kor árnya felé, visszamerengni, mit ér? – kérdezi Kölcsey epigrammájában (Huszt). Ez az árny olykor nem annyira árny, mint inkább fény. Ezért is tettem a címbe a fény szót az árny helyébe, amire a német azt kiáltaná, hogy Falsch!!! No, igen.
Néha a múlt nem baljóslatú: fényt hozhat életünkbe.
KÖlcsey egyike azoknak, akikből a jövőre nézve fény árad. Tegnap a posztomban megemlítettem a költő intelmeit, amelyet Kálmán unokaöcséhez intézett.    
A Parainesis hatvan évvel ezelőtt (a kommunista hatalmaskodás idején!) még szerepelt általános iskolai tankönyvünkben, és épülésére szolgált mindazoknak, akik hajlandók voltak komolyan venni a régi, de velős megfogalmazásokat.
Az ugyancsak Kölcseytől származó nemzeti imánk, a Himnusz szintén olyan gondolatokat tartalmaz, amelyek korunkban éppúgy aktuálisak, mint megírásuk idején voltak. Nem részletezem. Aki akarja végigolvassa, s nem fog velem vitatkozni. Itt legyen elég megjegyezni, hogy Rákosi Mátyás felvetette Kodálynak, hogy korszerű himnuszt kellene már írni. A komponista hárította: Ami van, az jó, jobbat ő se tudna írni.
Tegnap OV megkezdte 4. ciklusát. Azt olvassa nyitóbeszédéről a feleség, hogy beszéde sokkolta az ellenzéket, mert a min. elnök 10 évre megkísérelte vázolni a várható jövőt. Mondom neki, hogy a sokkolást nem Orbán kezdte, hanem már korábban Áder János, aki Ferenc pápát idézte a parlamentben elmondott beszédében. Majd Orbán is sokkolhatta őket, de nem azért, amit írnak, hanem amit le sem mernek írni. Ilyenekre gondolok: A parlament felett angyal szállt át… majd egy kijelentése: „kormányunknak kimondatlanul is érvényes jelszava a Soli Deo gloria (egyedül Istené a dicsőség), ez egy nemzet- és országépítő kormány…”, és még: Isten kegyelme… Ezekkel végképp nem tud mit kezdeni az, aki babonás félelemmel tekint a megfoghatatlanra.        
Visszatérve az előzőekre ki kell mondani, hogy régen is tudtak valamit. Ha a Parainesis benne van valamelyik tankönyvben, jó, ha nincs, bele kellene tenni. A Himnuszt pedig ma is fel kell adni memoriterként, hogy mélyen elüljön a fiatalok lelkében.
Mert Tamási Áronnak igaza volt, aki imigyen fogalmazott: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Nos a Himnusz segít az otthonlevésben, a meggyökerezésben.