Tegnap diakónusszentelésen vettünk részt. Elek Lacit szentelték a Mária utcában.  Minden mindennel összefügg.  Mondom induláskor feleségnek: Amikor a piaristákhoz jártam a Mikszáth térre, egy lelkigyakorlat közben betértem a közeli templomba, ami a Horánszky és a Mária u. között van. A Jézus Szíve-templom. Betértem, mert nyitva volt, betértem, mert csendben szerettem volna gondolkozni a jövőm felől. Mondom az asszonynak: Ha MM osztálytársam nem irigyli meg belső csendemet, és nem tolakodik oda, hogy összetörje összeszedettségemet, lehet, hogy pap lettem volna.
Volna… de hiszen nem úgy lett.
Megérkezünk a templomhoz. Kezelek a jezsuita lap főszerkesztőjével és a tartományfőnökkel. Mondják, hogy nem nekem szól a díszsorfal. Mosolyogva vettem tudomásul.
Azért bevonulunk a hűvös falak közé.
Tegnap 30 fok körüli meleg volt. De volt itt már negyven fok is, amikor Szabó F. aranymiséjét koncelebrálta. Az ég hol takart, hol élesen süt a nap. Ilyen volt Esztergomban is az idő Beton (Balás Béla) püspökszentelése alkalmával.   
Egyszer csak hallom, hogy serceg a mikrofon. De mégse. Záporeső hangja ez. Egy néhány hatalmas mennydörgés ráerősít megállapításomra.
Lacinak takarót helyeznek a kőpadlóra. A Mindenszentek litániája következik. Mi állunk végig, ő hason fekszik a takarón. Átéli azoknak a közbenjáró jelenlétét, akiket felismer a sorolt szentek közül. … ora pro nobis, könyörögj érettünk – tér vissza refrénszerűen a szöveg, csaknem úgy, mint az évszázadokkal korábban keletkezett Monteverdi-vesperásban.
(Most ide írom, mert sokan eltévesztik a francia szent Vianney Szent János nevének ejtését. Viannei a helyes ejtés, sokan viennainak mondják. Vienna Bécs volna, de hát az arsi plébános nem osztrák, hanem francia.)  
Áldozás.
Az egyik áldoztató az ország legnagyobb papi méltósága, Erdő bíboros prímás, a másik Elek Laci a legfrissebben szentelt diakónus. Érdekes a kontraszt.
Elvonul mellettem Laci apja, aki a Regnum Marianum egyik veteránja. Egyszer egy öreg regnumiról azt erősítgette méltatója, hogy olyan régi tag, hogy ő még ismerte Lenin elvtársat. Mire valaki megjegyezte Elek K.-ról, hogy ő maga Lenin elvtárs, mármint hogy olyan régi regnumi.
***
Ma jó volt másodszor felkelni. Hajnaltól álmodtam. Azt álmodtam, hogy el vagyok veszve, mert nincs megfelelő ruhám, mert szörnyű időjárási viszonyok között ténfergek számomra ismeretlen tájon, s mikor feltűnik egy villamos megmentésemre, a végállomáson jegyet akarok váltani, de nem tudnak visszaadni a tízezresemből. Ezért mérgemben felébredtem.
Hét éve ingyen utazom, de nincs is rá szükségem, mert hálószobámban fekszem, és hét ágra süt a nap.
Nyomban felkeltem.