Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?

Utolsó kommentek

  • gond/ol/a: nálunk dörög-villámlik újabban eső nélkül :) (ezt hivják száraz zivatarnak?) (2018.08.26. 11:19) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: Ja, máshol...:) (2018.08.26. 11:18) Hazaérkeztek
  • gond/ol/a: 8 fok? Jól lehült... (2018.08.26. 11:16) Hazaérkeztek
  • Klári Bodó: Sajnálom, hogy elment. Nagyon szerettem őt. Nyugodjon békében. (2018.08.03. 21:48) Mi újság?
  • emmausz: Lehet, hogy megtette, bár váratlanul érhette a halál. R.I.P. (2018.08.03. 19:09) Mi újság?
  • Utolsó 20

2018.06.03. 05:53 emmausz

Mi lesz veled, világ?

Jó száz évvel ezelőtt élt (adnázsdi zsil-bil) egy öregember, mégpedig eléggé nyomorult körülmények között. Apánk elbeszélése szerint Bacsik volt a vezetékneve. Az öreg egy sok ablakszemes szuterénben lakott, nagyjából egy pincében. A helyiségben néhány tonna szén volt felhalmozva, mert az öreg olvasta valahol, hogy kiapadóban a világ szénkészlete, és ő nem kívánt megfagyni. Így élt hát a szénkupacok és a pókok között míg meg nem halt. Azóta eltelt száz év, és a világ szénkészlete máig sem fogyott el, amivel persze nem akarom azt bizonygatni, hogy soha nem is fog.   
Kicsit így vagyunk az olajjal is. Kapjuk időszakonként a híreket: Fogytán az olaj, mi lesz velünk? Más hírek szerint újabb és újabb olajmezőket találnak a kutatók. Kinek van igaza? Mi lesz, ha tényleg olaj nélkül maradunk. Elég csak a műanyagfelhasználás elterjedtségére gondolni. Se zacskó, se egyszer használatos eszközök az egészségügyben, és így tovább.
Fenyeget még a klímaváltozás, ami a legegyszerűbben úgy fejezhető ki, hogy emelkedik az átlaghőmérséklet. Elgondolom, hogy kedves unokáink milyen sokat fognak szenvedni tőle, és unokáink unokái, ha lesznek, még többet.
Az ember az adott körülmények között teszi, amit tehet, igyekszik ökológiai lábnyomát visszaszorítani, amennyire tőle telik (kellene is, mert kétakkora Föld tudna csak megbirkózni az igényeinkkel, mint amekkora valójában).
Felelősségünk?
Mindenkinek van.
Éljünk egyszerűen, kevés eszközzel, barátságosan másokkal, osztozkodva velük. A többi nem a mi dolgunk.

Hátha megfordulnak a trendek, hátha okosaink ma még nem látott megoldásokat találnak.
Barátunk szokta mondani: Mindnyájan Isten kezében vagyunk.
Csak megerősíthetem. Isten tenyerén vagyunk, és az jó hely.
Onnan nézve a Földünk gyönyörű hely, hatalmas érték, amelyet teljes mellszélességben óvni kell.   

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2514019650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MGracchus 2018.06.11. 08:42:53

En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem.