Mickey webnaplója

Egyszer, kb. tizenhat éve, amikor nagy nyári árvíz volt Bp.-en, Francois-val kettesben maradtunk, amíg a család többi tagja Balatonra vonult. Mivel ő törve beszélte a magyart, én még úgy se a franciát, előhozott egy szótárpárt. Őa francia–magyar részből, én a magyar–franciából egészítettem ki szókincsemet, hogy értsük egymást. Nem volt könnyű, de valahogyan elboldogultunk.
Mára változott a helyzet. Nem is kicsit.
Timothée tegnap érkezett. Ő is, Mica is tud angolul, így ezen a közvetítő nyelven elboldogultak. Mi viszont megrekedtünk a magunk nyelvénél. Még tudok magyarul, bár keresem a szavakat (idősödve először a nevek esnek ki…), és még nem tudok franciául, noha 1957-ben egy szűk negyedévig orosz helyett franciát tanultunk az általános iskolában.
De viszont…
Deviszont a számítástechnika óriásit fejlődött. Jól kitaláltam, hogy ha bármilyen kérdésben elakadunk, beírom a mondandómat a számítógépen a google-fordítóba, azonnal vágja a választ franciául. A dolog működne is, ám az okos telefonok még többet tudnak. A fordítóprogram mobilapplikációja még fejlettebb. Belemondom a szöveget a saját hangomon, és a program kiírja beállítás után franciául. Akinek ez kevés, vált, és kimondja a gép franciául az általam magyarul mondottakat.
Azért ez csúcs, nagyon segít a kommunikációs nehézségek oldásában.
***
Néztem a horvát-dán mérkőzést. Mintha mindkét csapat ellógta volna a kilencven percet. A 11-es rúgásokban bíztak? A hosszabbítás előtt kikapcsoltam a tv-t. Akkor már gondoltam, hogy a szerencse fog dönteni, aminek vajmi kevés köze van a focihoz: Az idegek játéka. Olyan, mint egy kivégzés. A horvátok nyerték meg a rúgásokat.
***
A Füles Bagoly egyetlen elfogadható sutkája: „Ha a Superman olyan jó fej, miért hordja kívül az alsógatyáját?”