Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél el... (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gya... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél előbb, jobb egészségben! (2018.07.11. 20:22) Kútvölgyi
  • exbikfic: Talán a kiküldött tudósító csak akkor tud megszólalni, amikor hallja a stúdióból jövő mondat végét - tehát ha még tovább beszélne az itteni műsorvezető, akkor azt is meg kellene várnia. Persze előz... (2018.07.09. 20:56) x y z α
  • MGracchus: En is Isten tenyeren vagyok, es ez a letezo legjobb, ami tortenhet velem. (2018.06.11. 08:42) Mi lesz veled, világ?
  • gond/ol/a: de épp a rettenetességek feldolgozása motivációjában látott valami majdnem rettenetest (emberi gyarlóságot Sz részéről (is). Én nem éreztem dagályosnak a stilust, Hemingway jutott eszembe róla, s az... (2018.05.30. 14:15) Még egyszer GULAG
  • emmausz: Szolzsenyicintől én se vagyok elragadtatva. Rettentő dagályos, de lehet, hogy a fordító sincs hivatása magaslatán. Persze ettől a rettenetességek még azok maradnak. (2018.05.30. 10:49) Még egyszer GULAG
  • Utolsó 20

2018.07.11. 14:16 emmausz

Kútvölgyi

Az ott töltött idő benyomásairól hosszasan lehetne írni, de ide most csak három rövid epizódot hozok.
A légy
Valaha láttam a díjnyertes magyar rajzfilmet, amely ezt a címet viselte. Tegnap láttam egy legyet, és annak cikázásait. Vagy látta ez a légy a filmet, vagy egyik őse szerepelt a rajzfilmben modellként. Pontosan ugyanazokat az éles kanyarodásokat tette, jószerével kiszámíthatatlan húzásokkal. Olykor eltűnt a szemem elől, hogy megint előjöjjön, és tovább tesztelje látásomat. Sokkal nehezebb mozgását követni, mint amikor az orvos tesztel mutatóujját jobbra-balra, majd föl meg le mozgatva, s arra kérve páciensét, hogy kövesse szemével a mozgást.

A légy időnként elfáradt, és a faágnak kinevezett fakarnison függőlegesen megtapadva tisztogatta lábával a szárnyát. Rövid pihenést követően újra kezdte örökös mozgását, villanásokat, közel a mennyezethez. Nem értette, hogy felfelé nincs tovább, jóllehet világosságot lát. Neki-nekicikkant hát a plafonnak, attól is lett koszos-poros, és ismételten azt pucolta le magáról a karnison megtelepedve. Nem tudta, hogy a karnis már nem a természet része, ezért (vagy másért, ezen vitatkozzanak a légy-pszichológusok) mindig oda tért vissza. Azt sem tudta, hogy kitörési kísérletei rendre meghiúsulnak, mindenesetre nem ismerte fel igazi hazáját. Egyszer aztán alighanem megszédült egy falnak ütközéskor, mert irányt változtatva a korábbiakhoz képest kihussant a híg levegőégbe. Önfeledten-boldogan fürdött meg a légben, a váratlan szabadsággal élve, a természetes hazájában.  Jobban járt, mint filmbeli társa, amely egy tompa puffanást követően megszűnt zizegni-zúgni, mozogni-élni.
A karnis akasztói
A fémakasztókból harminckettőt számoltam meg. Jééé, 32, mint a magyar kártyák száma. Nos igen. A lapok variációi adják a játékot, és a szabály szerint nyer vagy veszít az ember. Nemde éppen olyan kényszerpálya amaz, mint az akasztók-csúszkák útja a sínen. Húzhatom jobbra, húzhatom balra. Átengedik a fényt a jóvoltukból elhúzott függönyök, vagy éppen szűrik. A kártya is ilyen öncélú. A nyerek-vesztek örökös körforgása. Előbb-utóbb dögunalmas minden pasziánsz.

Fekszem az ágyon
Kórházi ágyon természetesen. Ahogy fekszem, az nem egészen természetes. Bal karom preparálva, „hozzábilincselve” a kemóhoz. Jobb karom szabad, azt a fejem fölé helyezem. Ekkor beugrik egy kép. Michelangelo Krisztusa a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján, az Utolsó ítéleten éppen ebben a pózban leledzik. Ugye szemetek előtt megjelent az impozáns ábrázolás: A feltámadt Krisztus izmos jobb karja a feje fölött, balja pedig ezzel ellentétben: a teste előtt nem egészen kinyújtva. Korpulens, izmos testét valamelyest lepel fedi. Nem akarok semmiféle jelentőséget tulajdonítani ennek az egybeesésnek, csak jelzem, mert ezt a hasonlóságot éltem meg.
A freskó azt „énekli”, hogy Christus, vincit, Christus regnat, Christus imperat (győz, uralkodik és parancsol).   

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr114106691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Klári Bodó 2018.07.11. 20:22:01

Kedves Mick! Remélem, a Kútvölgyi szórakoztató programjait hamar befejezed. Legyél otthon minél előbb, jobb egészségben!