Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más l... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • gond/ol/a: Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :) Egyébk... (2018.11.07. 16:45) A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
  • gond/ol/a: Igen, ez a mit hagyunk itt gondolata.... hogy mi lesz velük, már nem rénk tartozik :( Mi azlrt csa... (2018.11.06. 09:52) Megfontolások

Utolsó kommentek

  • exbikfic: "Hiszen számítógépes hálózatban van az egész eü." - sajnos, bármennyire furcsa, nincs hálózatban. Például a háziorvosi gép NINCS összekötve a tőlünk pár megállónyira lévő kórházzal, ahol levették a ... (2019.01.26. 10:27) Hajnali órán
  • emmausz: Köszönöm... legyenek. Persze, mindenki álmodik, még ha nem is emlékezik rá ébredés után. (2019.01.17. 06:04) ...mint egy rossz álom
  • exbikfic: Nagyon rosszak az ilyen álmok, az ember fáradtabban ébred, mint ahogy este lefeküdt. Én a legjobban annak örülnék, ha nem álmodnék semmit, de ilyen "álomtalan" éjszakám szinte soha nincs. Legyenek ... (2019.01.16. 21:02) ...mint egy rossz álom
  • emmausz: Kissé elmozdultak a megfejtendők, de azon belül ismétlődések vannak a magazin számain belül. Más lapok esetén meg kell tanulni amazok szókincsét, sőt észjárását is, ha boldogulni akarok. Mivel golyó... (2018.11.15. 19:36) Kellő öniróniával...
  • exbikfic: Tekintve, hogy a keresztrejtvények kérdései rengeteg azonosságot hordoznak, egyáltalán nem csodálkozom, hogy észre se vetted, hogy ugyanazt a lapszámot fejted. Én azért szoktam le a vonatozós idősza... (2018.11.15. 08:54) Kellő öniróniával...
  • Utolsó 20

2018.07.14. 10:43 emmausz

Lehettem volna más is - talán

’Lehettem volna oktató, s nem ily töltőtoll koptató szegény legény’ – sóhajt fel a harminckét éves József Attila. Tegnap azon tűnődtem, immár nem először, hogy
lehettem volna fotós, netán fotóművész, ha idejekorán beleásom magamat a fotózás rejtelmeibe. Szemem lett volna hozzá.
Lehettem volna képzőművész, mert fantáziámból telt volna rá.
Lehettem volna irodalmár, ha nagyobb önérzettel és nagyobb vehemenciával feszülök az írásnak,
még tán költő is lehettem volna.

Lehettem volna humorista is, legalábbis ami az írásaimból itt-ott megcsillan.
De nem lettem.
És mi lett belőled? – kérdezhetnék az unokák.
Hát nagypapa – válaszolnám lakonikusan, mint ahogy az megfelel a valóságnak.
És mi lett belőled? – kérdezhetnék az egykori munkatársak.
Nyugdíjas – válaszolnám lakonikusan, ami szintén megfelel a valóságnak.
Két tanárom és egy orvos gondolatait írom le, talán ismételten. Az egyik azt mondta, hogy az énekkar minden nehézség nélkül rá tud állni a crescendóra, hogy ti. egyre hangosabba fújja a magáét. De a decrescendo nem jön magától. Gyerekek, azt meg kell csinálni – vélekedett.
Így valahogy vagyunk az évek előrehaladtával. Az elhalkulás nehezünkre esik.
Az orvos pedig figyelmeztette 70 éves korában jajgató páciensét, hogy nyolcvanévesen nosztalgiázva fog visszaemlékezni a tíz évvel korábbi állapotára, amikor csak háromféle fájdalmat hordozott magában.
Alighanem igaza volt.
Másik tanárunk egy-egy gyengére sikerült feleletet így jutalmazott: „Hű, de ökör! Tűnj el nyom nélkül!” S mi eltűntünk nyom nélkül (talán nem adott jegyet, s mi tényleg nyom nélkül semmisülhettünk meg). Utóbbi mondás, ha lehet, még igazabb a korosodó emberre. Bár lelkünk mélyén kívánjuk, hogy nyomot hagyjunk magunk után, ez nem fog sikerülni, legfeljebb ideig-óráig.
A fáraó nyomot hagyott maga után, de az százezrek életébe került.
Napóleon nyomot hagyott maga után, de az emberek tízezreinek életébe került.
Ilyen áron nem kívánnék nyomot hagyni magam után.
Hogy ki után mi marad, azt jól jellemzi a hagyatékok rendezése. Többségben szemétre kerül minden, ami az elhunyt után marad.
Nem véletlen Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be, és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is (Mt 6,19)”.
Utóbb minden embernek el kell jutnia addig, hogy ennek igazságát belássa.
***
Tegnap jutott eszembe:
Addig-addig mondogatták egymásnak: Édesem, így – édesem, úgy … mígnem kettes típusú cukorbetegek lettek.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3014112761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.